Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-118

Az országgyűlés képviselőházának 1 azok ellen, akik a fronton küzdők háta mögött a háborús állapotban lévő, vagy hogy teljesen a mai külpolitikai helyzetnek megfelelően fejezzem ki magam, a be nem avatkozás állapotában lévő nemzet nehéz helyzetét piszkos, önző célokra használják fel. (Ügy van! Ügy van!) A Valutasíbolásokról itt már regényszámra' beszéltünk. Annakidején — sajnálom, hogy nem az igazságügyminiszter úr ült itt akkor, akivel erről a kérdésről már beszélteim — követeltem, hogy nyolc nap alatt tartozzék mindenki bejelenteni, mennyi a valutája, az értékpapírja és egyéb kisíbolt vagyona kint a lichtensteini holdingokban. (Gr. Apponyi György: Vagy egyebütt!) En csak erről hallottam, nem ismerem ezeket a zughelyeket, ezeket jobban ismerik azok, akik nem tettek jelentést, mert nem szólították M őket. Azt mondották t. 5. akkor, hogy különösebb »pénzügyi és külpolitikai érdekek« azt kívánják, hogy 'hagyjuk ezeket. Ez az a bizonyos nagy 1 epedó\ amelyet mindig rá szoktak teríteni az apró és nagyobb bűnözőkre. Azt mondották, megrendül a pénzügyi helyzet, ha azt a kisíbolt zsidó vagyont hazahozzuk; az én egyszerű paraszti felfogásom viszont azt mondja, hogy az ország helyzete fellendül, ha minél többet hazahozunk abból, amit kisíboltak. Annak idején drasztikus intézkedéseket, vagyonelkobzást, az országból való kiutasítást és egyéb szigorú intézkedéseket követeltem. Sajnos, nem ment a dolog. Ma már látom, bogy a^ valutavisszaélésekkel szemben elég szigorúan járnak el. —• szerintem ugyan még most sem elég szigorúan. — de mindenesetre az ítéletekből látom, bogy már eljárnak. (Eay hang a közéven: Szolnokon i$?) Azt Mester intézi! (Derültség.) Kátérek az árdrágításokra. Ezt iogosan teszem, inert a háborús parlamentnek is tagia voltam annak idején. Azon múlik az egész árdrásrítási rendszer, mint annak a bizonvos kötélhúzásnak az esete: aki hamarabb elrántia. Akármilyen erők vannak a másik oldalon, ha egyszer az iram megindult, nehéz már visszatartani. Tehát a kiindulási pontnál kell a kötelet a középen elvágni, hogy azok vágódjanak el, akjk\nemzetellenes tendenciába akarják vinni az ország kereskedelmét. Én akkor felszólaltam, hogy itt bűntettről van szó s említettem Strasserné esetét. Nem akarok felekezetieskedni, nem is mondom meg, milyen Vallású, (Derültség.) nem akarom a fiaját sem elárulni. Ez a Strasserné annakidején moslékot adott a bakáknak a tartalékkórházakban é's vagyont szerzett. Elítélték ezért 10.000 koronára. A legjobb üzlet a világon : egymilliót keresni és 10.000-et leadni belőle. Én akkor mindjárt mondottam, — az akkori Ház naplója tanúskodik mellette — hogy ez buzdítólag hat, pedig minden törvénykezési intézkedésnek, minden büntetésnek a lényege az elrettentő hatás, hogy más ne kövesse: ne kövesd, mert a többivel ez történt, ennyi évet ka nőtt érte. Akkor nem lehetett a dolgot megállítani. Megmondom őszintén, — történelmi múltba tekintünk vissza — nem volt az az erélyes kéz, ami kellett volna, mert csak így keletkezhettek háborús Vagyonok. A végén, amikor már láttam hogy kicsúszott az államhatalom, a végrehajtóhatalom kéziéből az intézkedés," akkor utólag akartam megfogni, gondoltam: várjátok, most maid megfoglak benneteket, s az új nemzetgyűlésen, amikor 1920-ban összeültünk a keresztény kurzus idején, amelyet jogosan neveztek kurzusnak, mert politics, ülése 19UO június 14-én, pénteken. 281 kai keresztények lepték el az ország pozicióit nagyrészt, tisztelet a kivételnek, akik nem ebből a szempontból bírálták ezt, indítványoztam, hogy meg kell adóztatni, — mint Anglia megtette 80%-ig — a háborús nyereséget. Egyhangúlag elfogadták indítványomat, de még ma sincs végrehajtva. Az elfogadásban nagyok voltunk, a végrehajtásban mindig kicsik. Most a kezdet kezdetén Vagyunk, ámbár ezt sem merem olyan biztonsággal állítani, mert ma 10 fillér, holnap 20 fillér az áremelés, ma- egy kis villamos, egy kis taxiemelés, holnap a borbély jön 10%-os emeléssel, mert azt mondja: uram, muszáj emelni, maga a kormány is emelt, nekem alkalmazkodnom kell, emelkednek a szappanárak és így tovább. így kézről-kézre megy láncszerűen az árdrágítás, illetőleg az árak felszökkenése és ennek mindig aa issza meg a levét, aki két keze keserves munkájával keresi meg a kenyerét akár kint a mezőn, akár mint állami yagy magántisztviselő az irodájában, akár mint tanárember az iskolában. Mélyen t. miniszter úr, ön előtt egy hatalmas feladat áll, ön beírhatja nevét a történelemnek arra a lapjára, amelyen a késői utódok csak áldva fogják a nevét olvasni, de ha nem teszi meg idejekorán ezeket a legszigorúbb intézkedéseket minisztertársaival egyetemben, akkor az gyászos lapja lesz a mostani időknek. Becsületesen megmondom, én nem vagyok tanult jogász, hanem olyan született magyar jogász vagyok; minden magyar ember lelkében, minden juhász, minden kanász, minden földművesember lelkében él valahogyan az igazságérzet, kifejlődött a lelkében és bennünk katonatisztekben talán még fokozottabban, E jogi érzésem alapján, — mert itt is inkább érezni kell — elmondom ezeket s önök majd megcsinálják a paragrafusokat hozzá. Mi megmondjuk, hogyan szeretnénk, mi a kívánságunk, a tudós emberek majd megcsinálják a nemzet testéhez alkalmazkodó, a magyar lelkiséget belefoglaló új alkotásokat a törvénykezés terén. Mélyen t. miniszter úr, itt azt olvasom, hogy »bűntett«, vagy »vétség«. Háborús időkben az árdrágítás terén — tehát csakis a háborús időkre korlátozva — nincs vétség, itt minden bűntett a nemzet ellen. (Ügy van! — Helyeslés.) Itt nincs pénzbírság, itt fegyház van, vagy akasztófa. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem pártprogramul. En mint régi függetlenségi 48-as képviselő itt ültem ezen a helyen; felálltam és követeltem a legdrákóibb intézkedéseket az árdrágítókkal szemben és — nem a hatás kedvéért — kijelentettem, hogy elrettentő példát kell statuálni. Ha a legelső árdrágítót, vagy azt, aki a katonáknak nyomorúságos, sebesült, rokkant f állapotát önző vagyonszerzési célból kihasználja, az Apponyitéren felkötötték volna és elrettentő például ott hét napig lógott volna, meggondolta volna mindenki a dolgot (Mozgás balfelől.) Ezzel, hogy én Apponyi-teret mondtam, annak a nagy férfiúnak emlékét csak felemeltem, mert az Apponyiak szelleme is ezt mondja. (Gr. Apponyi György: ö is benne lett volna!) Az az Apponyi-tér ezáltal csak fel lett volna magasztalva és az Apponyi-térhez fűződött volna az árdrágítás teljes letörésé. Akkoriban azonban felállott boldogult Wekerle miniszterelnök úr — Isten nyugosztalja — és azt mondotta nekem: »Amit a képviselő úr mondott, az nagyjában és egészében szép és jó, azonban a 42*