Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

258 Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 19AO június 12-én, szerdán. A megyei zsidó gyárak és bányák nevet séges bért fizetnek. A zsidóság ' megvonta a hitelt, a kisiparosság összeroppanás előtt áll; A zsidóság ravasz fondorlattal megszállta a vásári és piaci kereskedelmet. Hajlandó-e a kormány illetékes szerveivel a bajokat orvosolni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Képviselőház! Ösi pedagógus-bölcseség. hogy csak azt ígérjük, csak azt mondjuk, aminek a végrehajtására képesek vagyunk. Milyen jó volna ezt az életigazságot kivetíteni az életbe és minden téren így dolgozni. Milyen jó volna, hogyha a politikai életben is az történnék, azt ígérnék, azt mondanák, aminek a végrehajtására képesek. Vonatkozik ez a kormányokra is. Ha egy kormány megígér valamit, törvényjavaslatban, papiroson, törvényben, akkor legyen is ereje annak végrehajtására, ha pedig nincs ereje a végrehajtásra, akkor ne ígérjen. T. Ház! Sajnos, nálunk az ígéretek csak ígéretek maradtak. Nekünk van igen sok törvényünk, amely ott porosodik a fiókban, van nekünk 5 darab földbirtokpolitikával foglalkozó törvényünk, de még mindig nem azé a föld, aki megműveli, még mindig a magyarság, a honifoglaló magyarság nyomorog ebben az országban. r Van nekünk két zsidótörvényünk is és még mindig ciZ SX helyzet, hogy a zsidóság gazdasági, kulturális és minden téren töretlenül kezében tartja a hatalmat. Az ember megdöbbenéssel sétál végig a Körúton a Berlini-tértől, mondjuk, egészen a Baross-utcáig, minden kávéház tele és tele a zsidósággal, az utcákon ott állnak az autók, a szórakozóhelyeken a zsidókat látjuk, az üzletekbe a zsidók mennek vásárolni. Mikor? A második zsidótörvény végrehajtásának esztendejében? Igen, mert mi sem változott; azt az egynéhány tisztelt című zsidót kitették az állásából, de a nagyságos, méltóságos és kegyelmes zsidók megmaradtak és gazdasági súlyukkal ma is hatásuk van a politikai életre. (Eitner Ákos: Felsőházi tagok!) T. Ház! Az a helyzet, hogy a családok még mindig rendelkeznek házi zsidókkal, s csak olyan változás adódott, hogy most a vállalatok és az ilyen keresztény-zsidó^ intézmények szereztek maguknak díszkeresztényeket. (Eitner Ákos: Díszgójok!) Hogy szavaimat adatokkal is igazoljam, egészen száraz adatokat hozok fel Borsod vármegyéből, de ezek nem helyi jellegűek, ezek általánosak. Sajós'zentpéteren voltam és igen szomorúan tapasztaltam azt, hogy Sajószentpéteren, amelynek meglehetősen sok törpebirtokból rekrutálódott a határa, van két nagybirtok és ez, a két nagybirtok természetesen a második zsidótörviény mellett is zsidó kezében van. A birtok tulajdon osa Vladár Ervin, aki soha sem művelte a tulajdonát, ellenben mindig bérbe adta. 1937-ben a helyi törpebirtokosok és kisgazdák bérlőszövetkezetet akartak létesíteni és mint bérlőszövetkezet igényelni akarták a 400 holdat és a többi százakat. De mi történt? A gazdasági felügyelőség elutasította, nem hagyta jóvá a zsidónak a bérletét, Stein Mártonnénak a bérletét, a minisztérium jóváhagyta és ebben a pillanatban nem a törpebirtokos magyaroké, nem a kisbirtokos magyaroké a 400 hold, hanem. Stein Mártonné zsidónak a kezében Van. T. Ház! Itt valaki felelős. Hogy a minisztérium járuljon hozzá ahhoz, amit a gazdasági felügyelőség elutasít? — itt egészen bizonyos, hogy valaki felelősséggel tartozik. Ott van a Szifkovies-féle birtok, azt is zsidó bérli, de találkozunk sokkal többel, Szikszó határában is találkozunk ilyen birtokokkal. Ott van Frenkel Dezsőnek 1000 holdas és Stamberger Ernőnek 400 holdas birtoka, éppúgy az ő kezükben van, mint eddig, semmi sem változott, de más téren sem sokat változott Sajó szentpéteren és környékén az élet. Még mindig Sebők Grünfeld Vilmost találjuk az adóügyi jegyzői tisztben, még mindig Márkus Lajos zsidó irodatisztet látjuk ott. aki vígan működik tovább a második zsidótörvény esztendejében, a nagy trafik a szövetkezet és egynéhány kiskocsma kivételével Szikszón minden zsidó kézben van és ugyanezt tapasztaljuk megdöbbenéssel Sajószentpéteren, mert a környék körorvosai mind zsidók, a kocsmák egy kivételével zsidók, a gyógyszertár zsidó. (Eitner Ákos: Ez a legnagyobb baj!) Én azt hiszem, hogy ott nincs is más gazdasáeri hatalom, minden a zsidók kezében van. (Földessy Gyula: Kárpátalján nincs zsidó kocsmáros, ott már elvették tőlük!) Minden gazdasági hatalom az ő kezükben van. De ugyanezt tapasztaljuk nemcsak t Sajószentpéteren, hanem egész Borsod megyébeu is. Ha az ember megnézi a zsidó gyárakat és bányákat, amelyek esetleg részvénytársaságok formájában működnek, de igen nagy mértékben van bennük zsidó tőke érdekelve, azt látja, hogy nevetséges bérekkel iparkodnak kiuzsorázni a dolgozó magyarságot. Az üveggyárban a női munkás heti 12 pengőt keres. A férfimunkás, oki nem szakmunkás, kap heti 15 pengőt. Kérdem, hogyan tud egy családos ember ebből a bérből tisztességesen megélni, amikor, amint hallottuk. 20%i-kal emelkedtek a közszükségleti cikkek árai? A szakmunkás 25 pengőt keres, vagyis a megállapított minimumot. Hiába mennek és kérnek emelést, hivatkozva a drágulásra, — akár Ronkay igen t. képviselőtársam bányájában is •— arra hivatkoznak, hogy a törvény megállapította a 25 pengős minimumot. Én erre annakidején azt mondtam, hogy minden minimum megállapítása tulajdonképpen a nyomor törvényesítése. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi történt a kereskedelemben? Miskolcon van 26 borkereskedő, ebből 4 keresztény. A szegény cipészkisiparos kénytelen a zsidóhoz menni vásárolni. Eddie: is azt tette, eddig; azonban nem volt zsidótörvény és a zsidó adott neki hitelbe árut. Ma mi történik? A zsidó megvonta a hitelt, sőt tartozását követeli és igen sok kisiparos a tönk szélén van, nem tudja # adósságát megfizetni. Itt sürgős kormányintézkedésre van szükség, mert ez általános probléma. Megtörtént ez a Bácskában is, Mélykúton a bajai kereskedők íarv tettek tönkre több magyar kisiparost. De megtörténik ez Békés megyében is. Igenis, szükség van itt olyan intézkedésre, hogy ezeket a tartozásokat valahogyan amortizálják, vagy pedig- állami segéllyel^ kölcsönnel igyekezzenek a kisiparosság megélhetését biztosítani. Egy újabb szomorú zsidófondorlat, amelylyel a zsidóság ellepte a piacok és a vásárok életét- a következő: A zsidó kereskedői iparigazolvánnyal rendelkezik. Erre szerez magának társakat. Ezek a társak együttesen mennek a vásárokra, piacokra. Neg"v sátort nyitnak. Az egyikben van az, akinek megvan az iparigazolványa, a többiben pedig a társak mint bizományi árukat árusítják a cikkeket. Ezzel természetesen megszaporodtak a vásárok és piacok zsidó kereskedői és tönkretették