Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

242' Az országgyűlés képviselőházának nyas réteg-eket távol tartott magától. Ez nagyon szépen bizonyítja azt. hogy azoknak, akik egy évszázadidal ezelőtt ez ellen már felemelték szavukat, mennyire igazuk volt. Itt. volt a másik nagy esemény, amely őszszel játszódott le, amikor a Lengyelországból ide özönlött tömegeket a magyar lovagiasság tárt karokkal fogadta és a történelem számára, a magyar nép és a magyarság számára ebben a tekintetben soha senki szemrehányást nem tehet, hogy ezeket nem öleltük méltóképpen keblünkre. (Wirth Károly: De ugyanakkor a munkásak bérét nem emelték!) A lovagiasságot a magyar kormány gyakorolta intézkedő körei révén és íha «ibben a lovagiasságban bizonyos túlmáretezések történtek, amiért esetleg a történelem később bizonyos felelősséget fog hárítani az országra, akkor ez a felelősség a magyar kormány intézkedő kötegeire fog háramlani, mert a Lengyelországból ideözönlött tömeg egyrésze egyáltalán nem volt válogatott tömeg. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hanem zsidó!) Mindazonáltal éppen olyan elbánásban részesültek ennek a tömegnek kevésbbé értékes része is, mint az értékes rész. A magyar nép körében letelepedett lengyelek természetesen itteni összeköttetéseiket, amelyek talán a régebbi időből már fennállottak, igyekeztek ikihasználni és mondhatom azt, hogy a magyar lovagiasságra alapított elbánás közben egyesek olyan jogokat és kiváltságokat élveztek, amilyeneket magyar állampolgárok sem élveznek ma ebben az országban. A. magyarságban való elhelyezkedésben, lelki és testi üdülésben mindenféleképpen megtalálták azt, ami számukra nemcsak nélkülözhetetlen, de számukra bármiféleképpen szükséges volt. A lengyel menekültek, akik itt hatpengős ellátásiban részesültek, elmentek azok mellett a magyar kubikos munkások mellett, akik 44 fillérért dolgoznak óránként, és akik nagyon jól látták azt, hogy a lengyel menekült, aki egyáltalán sem kapát, sem szerszámot nem vesz kézbe, hat pengőből él naponta, míg ő verítékének árán legfeljebb 3—4 pengő napibért tudott megkeresni. — már az, aki dolgozhatott. A lengyel menekültek itt pompás lakásokban éltek, a főváros tekintélyes lakásmenynyiségét lefoglaltak, úgyhogy itt mindenki által érezhető lakáshiány lépett fel. az albérleti szobák, a jobb, modernebb szállodák telve vannak és telve voltak lengyel menekültekkel. Az természetes, ho^y helyet kellett nekik adni, de túlontiíl lovagias eljárás volt, hogy számukra a magyarság, a magyar családok elől kellett igénybavépni bizonyos lakásrészeket. Amikor a négy- vagy hatgyermekes családok nem találnak elhelyezkedést, lakást, akkor az idekerült lengyel menekültek jóformán 12 óra alatt kellő kényelemmel berendezett lakásokhoz jutottak. Nem azt mondom, hogy a szabad ég alá kellett volna elhelyezni Őket, de hiszen mód van az elhelyezésre máskép is, talán szűkösebb, de mégis megfelelő elhelyezést lehetett volna nekik nyújtani, a magyar tömegek számára pedig előnyösebb, jobb lakásviszonyokat biztosítani. Itt van azután az elhelyezkedés a társadalmi életben. Ismerek vállalatokat, ahol ilyen lengyel menekülteket alkalmaztak olyan fizetésekkel, amely fizetések után hónapokig, sőt évekig talpal a magyar értelmiségi fiatalság és nem tudja megszerezni a 80—100 pengőt, míg ezzel szemben az egercsehi vállalatnál egy lengyel menekült fiatalember 300 pengőn felüli fizetést kap. (Wirth Károly: Itt háborodjanak fel! — Zaj) . A mi saját viszonyaink nem valami szimpatikus színben állítják be az intézkedő kor116. ülése 19W június 12-én, szerdán. mányzati tényezőknek ezeket az intézkedéseit. Vájjon melyik magyar ember engedhetné meg magának azt, hogy fog 150.000 pengőt és kiviszi az országból, mert hallottunk ilyen esetről is, (Maróthy Károly: Hol a kormány? Egy miniszter sincs itten!) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képviselő úr. Jandl Lajos: Hogyan lehet az, hogy egy Dembinszky nevű lengyel úr... (Keek Antal: Hol a kormány?) Elnök: Keek képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Keek Antal: A minisztert keressük!) Csendet kérek, Keek képviselő úr. Jandl Lajos: ...150.000 pengőt akart kivinni és való-e az, hogy amikor a magyar határőrség feltartóztatta, hamarosan intézkedés érkezett az ország belsejéből, amely a határőrség intézkedését hatálytalanította és szabadfutást engedett ennek az úrnak! Ha van ok rá, hogy ez az úr kivigye a pénzt, tessék azt megfelelő törvényes alapon elintézni, nem pedig olyan alapon, amely szóbeszédre adhat alkalmat. (Budinszky László: És a kémkedések?) A lengyel menekültek lelki üdülésükre is megtaláltak mindent. Volt idő, amikor a bárok tele voltak lengyel menekültekkel és nem egy hangversenyt rendeztek; széltében-hosszában azt mondották úgy saját lapjaikban, mint a magyar újságokban, hogy a kultúrájukból semmi sem hiányzik, hiszen például lengyelnyelvű napilap jelent és jelenik meg ma is. Amikor a magyar sajtót a papírhiány miatt korlátozott terjedelemben engedik csupán megjelenni, amikor magyar újságíró lapengedélyt egyáltalán nem kaphat és nem is remélheti, hogy kap, akkor az ősz folyamán egy lengyelnyelvű napilap jelenhetett meg és jelenik meg ma is s ebben az évben eléri már a 66.000-es példányszámot. (Maróthy Károly: Lehetetlen!) »Wiesci Polskié« a címe ennek, amelyet be is mutatok a t. Ház előtt. Hogy ennek tartalma miként illeszkedik bele abba a nagy tengelybarát politikába, amelyet ma a kormány inaugurál, azt nem tudom egészen megérteni, mert fel fogok itt olvasni részleteket, amelyek nem egészen fedik ezt a bizonyos politikát. Ez a lap ugyanis egyáltalán nem foglalkozik mással, mint kizárólag csak külpolitikával és pedig nem tengelybarát külpolitikával. (Hubay Kálmán: Magyarországon jelenik meg! — Maróthy Károly: Pikáns! — Mg y hang a szélsőbaloldalon: Es ezt megengedi a cenzúra!) Ez a lap Budapesten jelenik meg és pedig valahol a József-kőrúton. Egy példányát le fogom tenni a Ház asztalára és mindenki megláthatja, hogy ez a lap megvan. Ez az újság például a 22. számában többek között azt írja, abban a szellemben, amelyet lefektettem, hogy a lengyel köztársaság elnöke üdvözletet küldött a norvég királynak és kitartásra biztatta őt. Azt a meggyőződését fejezte ki, hogy ezeket a kegyetlenségeket a Németbirodalomnak köszönhetik. Ez nem egészen illik bele a tengelypolitikába. (Maróthy Károly: Ezt nem cenzúrázzák? — Egy hang a baloldalon: Nem, lengyelül van írva!) Elnök: Csendet kérek! Jandl Lajos: A május 27-i szám idézi a Le Populaire egyik cikkét, amely azt mondja, hogy a lengyel légió expedícióra készül az elnyomó német hatalommal szemben. Azután Sztronyszki nevű miniszterük ismerteti a Fekete Könyvet, amely Párizsban van hívatva megjelenni, azóta talán meg is je-