Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

242' Az országgyűlés képviselőházának nyas réteg-eket távol tartott magától. Ez na­gyon szépen bizonyítja azt. hogy azoknak, akik egy évszázadidal ezelőtt ez ellen már felemelték szavukat, mennyire igazuk volt. Itt. volt a másik nagy esemény, amely ősz­szel játszódott le, amikor a Lengyelországból ide özönlött tömegeket a magyar lovagiasság tárt karokkal fogadta és a történelem számára, a magyar nép és a magyarság számára ebben a tekintetben soha senki szemrehányást nem tehet, hogy ezeket nem öleltük méltóképpen keblünkre. (Wirth Károly: De ugyanakkor a munkásak bérét nem emelték!) A lovagiasságot a magyar kormány gyakorolta intézkedő körei révén és íha «ibben a lovagiasságban bizonyos túlmáretezések történtek, amiért esetleg a tör­ténelem később bizonyos felelősséget fog hárí­tani az országra, akkor ez a felelősség a ma­gyar kormány intézkedő kötegeire fog háram­lani, mert a Lengyelországból ideözönlött tö­meg egyrésze egyáltalán nem volt válogatott tömeg. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hanem zsidó!) Mindazonáltal éppen olyan elbánásban részesültek ennek a tömegnek kevésbbé értékes része is, mint az értékes rész. A magyar nép körében letelepedett lengye­lek természetesen itteni összeköttetéseiket, amelyek talán a régebbi időből már fennál­lottak, igyekeztek ikihasználni és mondhatom azt, hogy a magyar lovagiasságra alapított el­bánás közben egyesek olyan jogokat és kivált­ságokat élveztek, amilyeneket magyar állam­polgárok sem élveznek ma ebben az országban. A. magyarságban való elhelyezkedésben, lelki és testi üdülésben mindenféleképpen megtalál­ták azt, ami számukra nemcsak nélkülözhetet­len, de számukra bármiféleképpen szükséges volt. A lengyel menekültek, akik itt hatpengős ellátásiban részesültek, elmentek azok mellett a magyar kubikos munkások mellett, akik 44 fillérért dolgoznak óránként, és akik nagyon jól látták azt, hogy a lengyel menekült, aki egyáltalán sem kapát, sem szerszámot nem vesz kézbe, hat pengőből él naponta, míg ő verítékének árán legfeljebb 3—4 pengő napi­bért tudott megkeresni. — már az, aki dolgoz­hatott. A lengyel menekültek itt pompás laká­sokban éltek, a főváros tekintélyes lakásmeny­nyiségét lefoglaltak, úgyhogy itt mindenki ál­tal érezhető lakáshiány lépett fel. az albérleti szobák, a jobb, modernebb szállodák telve van­nak és telve voltak lengyel menekültekkel. Az természetes, ho^y helyet kellett nekik adni, de túlontiíl lovagias eljárás volt, hogy számukra a magyarság, a magyar családok elől kellett igénybavépni bizonyos lakásrészeket. Amikor a négy- vagy hatgyermekes családok nem talál­nak elhelyezkedést, lakást, akkor az idekerült lengyel menekültek jóformán 12 óra alatt kellő kényelemmel berendezett lakásokhoz jutottak. Nem azt mondom, hogy a szabad ég alá kellett volna elhelyezni Őket, de hiszen mód van az el­helyezésre máskép is, talán szűkösebb, de mégis megfelelő elhelyezést lehetett volna nekik nyújtani, a magyar tömegek számára pedig előnyösebb, jobb lakásviszonyokat biztosítani. Itt van azután az elhelyezkedés a társa­dalmi életben. Ismerek vállalatokat, ahol ilyen lengyel menekülteket alkalmaztak olyan fizetésekkel, amely fizetések után hónapokig, sőt évekig talpal a magyar értelmiségi fiatal­ság és nem tudja megszerezni a 80—100 pengőt, míg ezzel szemben az egercsehi vállalatnál egy lengyel menekült fiatalember 300 pengőn felüli fizetést kap. (Wirth Károly: Itt háborodjanak fel! — Zaj) . A mi saját viszonyaink nem valami szim­patikus színben állítják be az intézkedő kor­116. ülése 19W június 12-én, szerdán. mányzati tényezőknek ezeket az intézkedéseit. Vájjon melyik magyar ember engedhetné meg magának azt, hogy fog 150.000 pengőt és ki­viszi az országból, mert hallottunk ilyen eset­ről is, (Maróthy Károly: Hol a kormány? Egy miniszter sincs itten!) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képvi­selő úr. Jandl Lajos: Hogyan lehet az, hogy egy Dembinszky nevű lengyel úr... (Keek Antal: Hol a kormány?) Elnök: Keek képviselő urat kérem, ne szól­jon közbe. (Keek Antal: A minisztert keres­sük!) Csendet kérek, Keek képviselő úr. Jandl Lajos: ...150.000 pengőt akart ki­vinni és való-e az, hogy amikor a magyar határőrség feltartóztatta, hamarosan intézke­dés érkezett az ország belsejéből, amely a ha­tárőrség intézkedését hatálytalanította és sza­badfutást engedett ennek az úrnak! Ha van ok rá, hogy ez az úr kivigye a pénzt, tessék azt megfelelő törvényes alapon elintézni, nem pedig olyan alapon, amely szóbeszédre adhat alkalmat. (Budinszky László: És a kémke­dések?) A lengyel menekültek lelki üdülésükre is megtaláltak mindent. Volt idő, amikor a bárok tele voltak lengyel menekültekkel és nem egy hangversenyt rendeztek; széltében-hosszában azt mondották úgy saját lapjaikban, mint a magyar újságokban, hogy a kultúrájukból semmi sem hiányzik, hiszen például lengyel­nyelvű napilap jelent és jelenik meg ma is. Amikor a magyar sajtót a papírhiány miatt korlátozott terjedelemben engedik csupán meg­jelenni, amikor magyar újságíró lapengedélyt egyáltalán nem kaphat és nem is remélheti, hogy kap, akkor az ősz folyamán egy lengyel­nyelvű napilap jelenhetett meg és jelenik meg ma is s ebben az évben eléri már a 66.000-es példányszámot. (Maróthy Károly: Lehetetlen!) »Wiesci Polskié« a címe ennek, amelyet be is mutatok a t. Ház előtt. Hogy ennek tartalma miként illeszkedik bele abba a nagy tengely­barát politikába, amelyet ma a kormány inau­gurál, azt nem tudom egészen megérteni, mert fel fogok itt olvasni részleteket, amelyek nem egészen fedik ezt a bizonyos politikát. Ez a lap ugyanis egyáltalán nem foglalkozik más­sal, mint kizárólag csak külpolitikával és pe­dig nem tengelybarát külpolitikával. (Hubay Kálmán: Magyarországon jelenik meg! — Ma­róthy Károly: Pikáns! — Mg y hang a szélső­baloldalon: Es ezt megengedi a cenzúra!) Ez a lap Budapesten jelenik meg és pedig valahol a József-kőrúton. Egy példányát le fogom tenni a Ház asztalára és mindenki meglát­hatja, hogy ez a lap megvan. Ez az újság pél­dául a 22. számában többek között azt írja, abban a szellemben, amelyet lefektettem, hogy a lengyel köztársaság elnöke üdvözletet kül­dött a norvég királynak és kitartásra biztatta őt. Azt a meggyőződését fejezte ki, hogy eze­ket a kegyetlenségeket a Németbirodalomnak köszönhetik. Ez nem egészen illik bele a ten­gelypolitikába. (Maróthy Károly: Ezt nem cenzúrázzák? — Egy hang a baloldalon: Nem, lengyelül van írva!) Elnök: Csendet kérek! Jandl Lajos: A május 27-i szám idézi a Le Populaire egyik cikkét, amely azt mondja, hogy a lengyel légió expedícióra készül az elnyomó német hatalommal szemben. Azután Sztronyszki nevű miniszterük is­merteti a Fekete Könyvet, amely Párizsban van hívatva megjelenni, azóta talán meg is je-

Next

/
Thumbnails
Contents