Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-116
Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 19 AO június 12-én, szerdán. 239 az országban, nyersanyagokban, munkáskezekben és szellemi tudásban. A háború lehetőség-e a magyar feltámadásért itt függ a fejünk fölött. Ha valaki ilyenkor követ el szabotázst vagy tesz kísérletet szabotázsra, százszorosan büntetendő. Hála Istennek, a honvédségi törvényben a szabotázsok büntetésére irányuló törvényes intézkedések napvilágot láttak. Ezek az intézkedések különleges esetekben kötéláltali vagy golyóáltali halált szabnak a szabotálóra. (Helyeslés jobbfelől,) Adva van egy eset. A hadsereg részére megrendelnek bizonyos hadianyagokat. A cég elvállalja, megkapja a megrendelést. Ehhez a szállításhoz azonban gépek kellenének, amelyeket külföldről kellene behozni. Három-négy hónap alatt meg lehetne ezeket kapni külföldről, az igen t. igazgatóság azonban úgy döntött, hogy ráérnek majd ezeknek a gépeknek megrendelésével hat hónap múlva. Az az igazgatóság vagy gyárvezetőség nem tudhatja azt, amit a magyar királyi honvédség vezérkarának főnöke, a honvédelmi miniszter, a külügyminiszter, az iparügyi miniszter vagy a miniszterelnök tud. Ha valaki elvállal egy szállítást a hadsereg részére, akkor tartsa hazafias és becsületbeli kötelességének minden erejével odahatni, hogy ezek a gépek idejében beszereztessenek, hogy a megrendelt hadianyagot le is tudja szállítani. Az illető cég nevét nem akarom nyilvánosságra hozni, nehogy egy esetleges nyomozást megnehezítsek. De itt van egy másik eset: valutasíbolás, vagyonkimentés. Ma, amikor az országnak minden egyes aranyára, minden egyes fillérjére, minden egyes gépére, nyersanyagára százszorosan szüksége van és amikor nagy dobveréssel, rádióban, újságban, propagandaplakátokon hirdetjük, hogy nyersanyagra van szükségünk, gyűjtsük az ócskavasat, a rezet, a fémet, az ónt és más hulladékot, mert nem kapunk külföldről nyersanyagot, akkor akad itt ebben az országban egy igen előkelő vállalat, amely eddig sokezer magyar munkáskezet foglalkoztatott, igen szét» exportot bonyolított le külföldre, egyszerre gondol egy nagyot és merészet: beesomalgoltat gépeket es kijárja, illetőleg megkísérli kijárni az engedélyt arra, hogy ezeket a gépeket felére ertekelve, ócskagépként kivigye külföldre (Hubay Kálmán: Ócskavasként!), Délamerikába s azokat ott felállítva, az itteni magyar munkások, magyar mérnökök és a magyar ifjúság kenyerét elvegye. Ha megvizsgálom, ennek az igen t. gyárnak a külföldi összeköttetéseit, azt látom,' hogy Genéviève-iben, Paris mellett^ már gyárat gründoltak. Kivittek innen gépeket azon a címen, hogy alkatrészeket szállítanak ki, amelyeket ott szerelnek, mert Franciaországba állítólag másképpen nem engedik be ezeket a félgyártmányokat. Gyárat alapítottak ott és kivitték innen oda az ő embereiket. Ezenkívül "gyárat alapítottak Svájcban, Horvátországban és másutt is és. most következett volna ez az új alapítás. Megmondhatom, hogy kiről van szó: Aschner Lipótról, (Hubay Kálmán: Na, na! — Gruber Lajos: A Poldi?) az Egyesült Izzó vezérigazgatójáról. Nem akarom a kérdés hátterét piszkálni, mivel ez nem való a nyilvánosság elé. A zsidótörvény megjelenése után két szériában kiképeztek embereket. Az elsőben voltak a Hermann, a Nádas, a Ballá és a Stolzer urak, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy kiszivárogjanak Délamerikába, Rio de Janeiróba, hogy ott majd az új gründolásnál mint úttörő harcosok jelen legyenek. Ezek a zsidók végigimentek a gyártás KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VT. legapróbb részletein. Ki kellett őket tanítani azokra a munkákra, amelyeket talán ebiben a gyárban végeztek kizárólagosan. Ki kellett tanítani őket azokra a gyártási eljárásokra, amelyekkel a m. kir. honvédség részére szükséges anyagokat, hadianyagokat előállították. ,-Volt azután egy másik sorozat: a Gerő úr, a Király úr, a Holzinger úr és a Kentzler úr. Ez lett volna a második részlet. Ök csak akkor vándoroltak volna ki Amerikába, amikor az első részlet már kiért és a gépeket is kivitték. Nem akarom itt, a Ház nyilvánossága előtt elmondani, hogy rajzokat és egyéb anyagokat milyen értékben és mennyiségben vittek ki, de tény az, hogy félre akarták vezetni lígy a honvédelmi, mint az iparügyi miniszter urakat azzal, hogy ezeket a kiváló magyar gyártmányú gépeket mint ócska gépeket akarták kiszállítani külföldre, hogy odakint azután elvegyék a magyar munkások kenyerét. Hiszen yolt nekik egy Vészi dr. nevű fizikusuk, aki laboratóriumban dolgozott a gyártás tökéletesítésén; ezt a Vészi urat kivándoroltatták Délamerikába és ott már elkezdték a go*ündolás első lépéseit. Feldmann György kereskedelmi irodai tisztviselőt, aki már megjárta Parist. Sváicot és onnan végeredményben a svájci rendőrség utasította ki. itthonról nyugdíjazták es ki vándoroltatták ugyancsak Délamerikába, i Hogy ezek a Dél-Amerikába kivandoroltatót^ üzletek mennyire szolgálják a magyar deviza-gazdálkodást, a magyar nemzetgazdaság erdekeit, a»t ma, úgy hiszem, ie-en könnyű megállapítani. Mert ha Dél-Amerikábau egy nagy gyárat alapítok, akkor onnan sokkal olcsóbban, jutányosabiban és könnyebben tudok szállítani Indiába és más amerikai piacokra, ahova eddig tudtunk szállítani. Ezek a gépalkatrészek, hála annak, hogy vannak még becsületes emberek ebben az országban, nem kerültek ki a külföldire, nem kerültek oda, ahová szándékozták azokat küldeni, hanem itt vannak és kivizsgálás alatt van az ügy. Nem akarok a vizsgálat eredményének eléje vágni, én csak azt akarom a miniszter uraktól kérdezni, hoary hajlandók-e azt a fontos nemzetvédelmi törvényt ebben a súlyos szabotázs ügyben nemzetvédelmi szempontból teljes szigorával alkalmazni 1 ? HaJlandók-e elsősorban azt az Aschner Lipótot, aki valószínűleg a szellemi ideát, az eszmét, az akaratot, a tervet adta # hozzá, azonf nal őrizetbe vétetni (Gruber Lajos: A nagykanizsai internáló táborba küldeni!) és odaiuttatni. ahol minden szabotálónak, minden hazaárulónak helye van? A kisembert őrizetbe veszik, letartóztatják, elítélik. Ezért tehát itt a magyar nemzet lelkiismerete és nyilvánossága előtt azt kívániuk. hogy azokkal szemben is, akiknek nap'v vagvonuk. nagy összeköttetéseik vannak, járjanak el éppen olyan szigorral, mint a kisemberekkpl szemben, akiket sokkal kisebb, aránylag filléres dolgokért súlyos büntetésekkel sújtanak. A miniszter uraknak bármikor szívesen rendelkezésükre bocsátjuk az adatokat, de nemesak szívesen, hanem kötelesisékszerűleg bózzuk a tudomásukra, mert a magyar közérdek, a magyar közéleti tisztaság és a nemzet védelme végső fo'fon azt kívánják, hogy az ilyen emberek igazságos és megérdemelt büntetésüket el tudják venni. Kérdem a miniszter urakat hajlandók-e a nagyertesu iernaKat nazanK ioicueroi, ameiy intézkedések a magyarságot és a magyar nemzet védelmét meg fogják nyugtatni, illetőleg 35
