Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

224 Az országgyűlés képviselőházának oldani. Most is meg vagyok róla győződve, hogy igenis, a mai súlyos és nehéz időkben, bármilyen kormány üljön itt, lehetetlen volna pénzügyi szempontokból is nagy szociális reformokat keresztülvinnie. (Ügy van! Ügy van!) Ezeket meg kell értenünk és éppen a mai időkben, amikor ilyen súlyos a helyzet itt KeletEurópában, azt hiszem, aki igazságos bíró akar lenni, annak el kell ismernie, hogy Magyarország ma az egyedüli föld egész Európában, ahol a legjobb, legreményteljesebb^ és legbiztatóbb állapotok vannak. A többi államok egymásután véreznek s másutt, a körülöttünk lévő államokban is, állítom, sokkal bizonytalanabb és nehezebb állapotok- vannak, mint Magyarországon. (Ügy van! Ügy van!) Szükségesnek tartom, hogy még egy másik kérdésre is kitérjek és röviden érintsek egy kérdést, amelyben azt hiszem, az Igen t. Ház meg fogja engedni, hogy a magam részéről is bizonyos kijelentéseket tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban a többi előttem felszólalt képviselőtársam már elmondotta az álláspontját és különösen nagy helyesléssel fogadta, azt hiszem, mindenki ebben a Házban az előttem felszolalt Rajniss t. képviselőtársamnak éhben a kérdésben nagyon helyesen (elfoglalt álláspontját, amelyet valamennyiünknek magyaroknak, sváboknak, akik itt vagyunk ebben a parlamentben, osztanunk kell. (Helyeslés.) A mai nap folyamán egy igen impozáns, nagyszerű, szép megnyilatkozásnak voltam itt szemtanúja, amidőn az elnök úr is, de maga a parlament nagy többsége is elítélt egy olyan törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat szerintem helytelen, rossz időben akart ide bedobni egy olyan kérdést, amely tulajdonkép

en tűzcsóva." (Ügy van! ügy van!) Minthogy azonban az előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim nagyrésze a törzsökös, vagy úgyneyeziett ős magyar fajhoz tartozik, én, aki egyike vagyok itt ebben a Háízban: azoknak, akik nemzetiségi kerületet képviselnek, aki sváb szülőktől származom és sváb ember, de magyar érzésű vagyok (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.), a magam részéről a legélesebben kell

% hogy visszautasítsam Hubay Kálmán és társainak benyújtott törvényjavaslatát. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.), amely nem segít rajtunk és amelyet nem kívántunk soha. (Éljenzés.) Én talán ebben a kérdésben egyszerűen azzal tudnék válaszolni, hogy aiz 1860-as háború befejezése után Königgraetz után Benedek tábornokot hadbíróság elé akarták állítani és midőn az ügye odakerült Ferenc Józsefhlez, a császár és király azzal tétette el az aktát, thogy »magas szellemi kéxuességek liiánya nem lehet bűncselekmény«. (Derültség és taps.) Én a javaslatot benyújtó igen tisztelt urak képességeit nem vonom itt vitába, de hogy ehhez nemi értenek és hogy az urak, akik ezzel a kérdéssel előjöttek, egy Königgraetzet teremtettek volna, arról meg vagyok győződve. (Taps.) Ilyen hadvezérekre nekünk, nemzetiségeknek ebben az országban, nincs szükségünk. Igenis, a nemzetiségi kérdés megoldása terén, amit mi alkarunk és kívánunk, az^. meg tudjuk értetni minden egyes kormányzattal, amely volt és ha vannak — és mint Rajniss barátom rámutatott, vannak, — kifelé basáskodó végrehajtó közegek, azokkal szemben, igenis itt vagyunk és föl fogjuk tudni emelni szavunkat, (ügy van! ügy van! a jobboldalon és középen.) 115. ülése 19W június 11-én, kedden. Lehet, hogy most a túloldalról nem fogok tapsot kapni és sok tekintetben talán nem fognak megérteni, de amikor elismerem, különösen Gömbös Gyulától kezdve most Teleki Pálig azt, hogy ia nemzetiségi kérdést szerencsés kézzel iparkodtak megoldani s ebben a kérdésben nagyon helyesen cselekedtek, ugyanakkor rá kell mutatnom arra, hogy a miniszterelnökség kebelében működő kisebbségi osztály és annak felelős vezetői nem szerencsés kézzel vezetik ezt a kérdést. Rá kell mutatnom arra, hogy akár tetszik nekik, akár nem, hogy nekünk igenis súlyos kifogásainK vannak. A kisebbségi kérdések államtitkára nem megfelelően kezeli ezeket a kérdéseket. Tessék nyíltan és őszintén beszélni ezekben a kérdésekben. Nékünk ebben a kérdésben jogunk van tisztán látni. Amikor egy évvel a választások után ezekben a kérdésekben idejöttem és igen éles támadásokat intéztem egy helytelen irányzat ellen, utána augusztus végétől kezdve ezt a kérdést úgyszólván levettem a napirendről nem azért, mintha megmásítottam volna ebben a tekintetben véleményemet, — az ma is száz százalékig ugyanaz, nem is változtatom meg —, de mert az ország érdekében levőnek tartottam, hogy amidőn Európában háború dul, akkor itt minden némuljon el. Ezeknek a kérdéseknek megoldására, a visszásságok helyesbítésére majd el fog jönni az idő, majd rá fogunk mutatni a bűnösökre és hiszem, hogy meg fogjuk mutatni a helyes utat. (Helyeslés a középen.) En af&ért kifogásolom a (miniszterelnökségi államtitkár úrnak a nemzetiségi kisebbségek vezetése terén eddig követett politikáját, mert ő ebben a kérdésben tulajdonképpen soha sem volt őszinte. Ezeket a kérídéseket bátran, nyíltan kellett volna kezelni kifelé is, mert igenis, állítom és állítottam mindig, hogy mi tengelybarát politikát követeltünk mindlg — tengely barát politikát! — és hiába akarnak bennünket ma úgy odaállítani, mintha mi más irányzatoknak volnánk szószólói. Szó sincs róla. Szívvel-lélekkel tengelybarátok vagyunk, mert meggyőződésünk, hogy ez a magyarság itt a nyolcvanmilliós Németország mellett nem lehet boldfog és nem lehet megelégedett és szerencsés, csak úgy, ha azzal vállvetve, egymás mellett küzd s egymást megértve dolgozik. De, ugyanakkor, tisztelt barátaim, az ilyen törvényjavaslatokat, őszintén szólva, fölkinálkozásnak kell hogy tartsuk. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Fölkinálkozásnak — és bár a hang lehet Jákobé, a szőrös kézről érzem, hogy az Ézsaué. (Taps.) Állítom, igen t. Ház, hogy mi ebben a kérdésben és ennek a kérdésnek helyes megoldása terén a magyar kormánytól, különösen Teleki Páltól megkaptunk már minden néven nevezendő nemcsak Ígéreteket, de látható törekvést is. Törekvést a népiskolai törvény végrehajtása terén és lia vannak hibák és hiányok, ismételten rámutatok arra, hogy azokat ott az osztályon belül kell keresni, mert nem, hajtják végre, egyrészt tehát itt keresendők a hibák, másrészt pedig kint vannak basáskodó kistisztviselők, akik nem érzik, mi a kötelességük, úgy gondolják, hogy ők pápábbak a pápánál, ' sovinisztábbak a sovinisztáknál és el akarják gáncsolni annak a nagyon helyes törvénynek tisztességes és becsületes végrehajtását. Kezeim között ma is vannak ilyen kívánságok és panaszok, amelyeket eddig idehoztunk a miniszterelnökség kisebbségi osztályához, de ott sajnos nem találtak meghallgatásra.