Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

222 Az országgyűlés képviselőházának zárt területek nemzetiségeit abban a formában kezelni, amelyben <a széjjelszórt nemzetiségeket. Történelmi, hagyományi, közigazgaitási és száz és száz más problémái vannak ennek a dolognak. Igen t. Ház! Engem sokan szerénytelen embernek tartanak, de nagy alázattal mondom, nem merném magamra venni azt a szörnyű felelősséget, hogy egyedül, Vagy egykét társammal együtt Magyarország számára nemzetiségi törvényt szerkesszek (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) és azt az illetékesekkel, mindenkivel való megbeszélés előtt köznyilvánosságra bocsássam. (Helyeslés a jobb-, és a baloldalon és a középen.) Én ebben látom a dolog lényegét. Ez a fontos abban, ami tulajdonképpen történt. Mert lehet valakinek az a véleménye, hogy az igen t. kormányt egy másik kormány váltsa fel, — többek között, hogy tévedés ne legyen, nekem is ez a Véleményem (Derültség. — Helyeslés bal felől.) — de bármilyen kormány legyen is, fannak a kormánynak, vagy ha ennek a kezében marad a hatalom, ennek a kormánynak kell letárgyalnia Magyarországon a pártoktól függetlenül (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középben.) a mindannyiunk jövendőjét, gyermekeink életét érintő nemzetiségi kérdést. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon és a középen.) T. Ház! A legnagyobb jóindulattal sem lehet azt állítani, hogy a szociális haladás Magyarországon az elmúlt esztendőben valami túlságosan nagy lett volna. Ezt a legnagyobib jóindulattal sem lehet állítani. Tudom, hogy ebben a kérdésben az igen t. kormányzó párton belül is kétféle, egymással szemben, vagy egymás mellett hullámzó felfogás van és kívülálló érdektelenségem bizonyítására tökéletelsen megelégedném azzal, ha legalább benn a kormányzó pártban az a réteg kerülne tökéletesen és teljesen felül a kormányzati felelősség vállalásában, amely az erősebb szociális haladás mellett van. (Maróthy Károly: Ez igazán nem nagy kívánság! — Palló Imre: Nálunk mindig a maradiak győztek! Ez történelmi igazság!) Elnök: Csendet kérek! Rajniss Ferenc: T. Ház! Méltóztassanak megnézni, — amiről Matolcsy igen t. barátom beszélt — a magyar mezőgazdasági, mondjuk úgy, földreformproíblémák megoldását. Nem nagyon régen voltam jelen egy jegyzői értekezleten, ahova lehivattak egy központi urat az első földreform kérdés dolgában, hogy az alaptörvény után kiadott összes rendelkezések terén szellemi világosságot gyújtson az igen t. jegyző urak fejében, hogy hogyan kell alkalmazni a kiadott rendelkezéseket. A rendelkezések sorozata szabályozza az első földreformot. Méltóztassanak kimenni a vidékre és megkérdezni egy * magyart, aki az első földreform alapján kapott földet, tudja-e, .mennyit fizet, meddig fizet és mikor lesz az övé a föld? i(Matolcsy Mátyás: Sohasem tudta!) Már pedig a földbirtokos osztály is ráfizetett erre az első földreformra, mert ő sem kapta ímeg a pénzét, amelyet tulajdonképpen meg kellett volna kapnia. ,(Matolcsy Mátyás: Már egy jó néhányan azért megkapták készpénzben!) A gyufakölesönöknek a históriájia, meg az egész földreform históriája mind a mai napig tisztázatlan és annak a kidolgozása, hogy mi van, növeli és szükségessé teszi a bürokráciát és az igazságtalanság érzetét kelti fel .a kisemberekben ott is', ahol erre a világon semmi szükség nincs. Mert amikor 115. ülése 19UO június 11-én, kedden. a parasztnak nem tudják a maga egyszerű, józan esze szerint megmutatni, hogy: Te ember, neked ez a kötelességed és ezzel szemben ezt m&g ezt kapod, akkor az a paraszt jogosan elégedetlen. (Szöllősi Jenő: Es bizalmatlan!) Azután hoztunk hitbizományi törvényt, utána pedig telepítési törvényt. Ezeknek különböző végrehajtási utasításai jelentek meg. Hoztunk egy új földreform törvényt. En nem a pártoktól, hanem a józaneszű emberektől kérdezem meg, helyes dolog-e az, hogy egy nemzetnek ötféle földtörvénye legyen, amelyek között zsidó rabbinak kell lenni ahhoz, hogy az ember kiismerje magát?! (Derültség,) Helyes és jó dolog-e ez, vagy pedig szociális megszabotálása annak, hogy végre egyszer a magyar paraszt is hozzájusson -ahhoz, amit állandóan ígértünk neki?! (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) ígértünk (mindannyian kivétel nélkül, — nem ígértünk ingyen földet, harcoltunk az ingyen föld kérdése és álma ellen, — de azt mondottuk, igenis pénzért, -megfelelő ellenértékért a magyar paraszt földhöz juthat. A demagógia, kérdése csodálatos kérdés. A demagógiával olyan sokszor méltóztattak çs olyan sokan méltóztatnak visszaélni. Az egyik időközi választáson négy esztendővel ezelőtt az azóta kibukott képviselőtársunk felállott és ezt mondotta: igen t. választópolgárok! Ha bekerülünk, gondoskodni fogunk arról, hogy 2—3000 telepes község legyen Magyarországon. Óriási taps fogadta a képviselőjelölt úrnak ezt a nagy mondását. Utána felállott a tényleges hatalmon lévő földmivelésügyi miniszter és azt mondotta: emberek, magyarok hát nem látjátok, hogy az,, amit az igen t. ellenzéki képviselő úr igér. lehetetlenség ; s amit ő mond, azt nem. tudja betartani?! De én mást mondok nektek. Én, mint felelős ember nem mondhatom azt, hogy sok száz, és „ezer telepes község lesz az országban, de felelősségem tudatában állítom, hogy máihoz egy esztendőre 20 telepes község fog állni az országban. Óriási taps volt a válasz, megválasztották a kormánypárti jelöltet és a 20 telepesközség pontosan úgy nincs meg, mint a 2000 (Zaj. Elnök csenget.) A demagógia kérdése roppant érdekes kérdés. Demagógiát lehet 20-as alapon csinálni és lehet 2000-es alapon. Mindakettő demagógia marad. Demagógiával vádolták meg állandóan azokat az embereket, akik tényleg nagy politikai műveltség nélkül és — ami nagyon fontos ebiben a Házban — bizonyos rutin nélkül bejötteik a politikai életbe, mert az alsó tömegek keserűségét, nyomorúságát, elégedetlenségét kapták meg szavazatnak az urnáknál. Mindenre, amit mondtak, azt mondották, hogy demagógia. Hát én a reakciós demagógiát — nagyon szellemesen, nagyon művelten, van ez kifejezve — ugyananynyira beesülöm, mint ezt a másik demagógiát. Nine» a kettő között semmi különbség. Semmi a világon. A kormányzatnak lenne a kötelessége e között különbeéget tenni, A kettő közül — nem tagadoni — én szívem legmélyén inkább az alulról jövő demagógiához állok közelebb, mert őket szorítja vailami, mint ahhoz a felső művelt demagógiához,^ amelyik az agy kiszáradása után tisztán és egyedül az előjogok védelmét célozza. (Taps a baloldalon.) Kétségtelen, hogy elöregediettségi állapotban van az egész magyar politikai rendlszer, mert a fiatalabbak, az úgynevezett okosabbak közül nagyon sok életében semmit siem produkált. Tele vagyunk nagyságokkal, akikről