Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

216 Az országgyűlés képviselőházának titkos, nyitottfülkés választás sem tiszta vá­lasztás és igenis megfélemlíti az embereket, meghamisítja az eredményt. Az ilyen parla­mentarizmusnak nem vagyok a híve. Tessék egy becsületes választójogi törvényt hozni, amely megadja a választójogot minden becsületes, tisztességes, dolgozó magyarnak és amely mel­lett az egyes hatóságok — amint sok helyen, a saját bőrömön is tapasztaltam — nem azt nézik, hogy aki az ellenzékre szavaz, azt ki­hagyják a névjegyzékből, a kormánypártit meg egyszerűen felveszik. Nem pártoskodni akarok, csak az igazsá­got és a tényeket szögezem le. Természetesen a becsületes magyarokra gondolok, mert a nemzeti felfbrgatóknak, a kommunistáknak még levegőt sem adnék, nemhogy választójo­got. (Helyeslés.) Akinek én kardot, puskát adok a kezébe, annak megadom a választó­jogot s ha tisztán, becsületesen történik a választás, ez a parlament lesz az, amelyet nem lehet sem kívülről megdönteni, sem be­lülről kikezdeni. Az ilyen parlamentnek igenis a híve leszek, a híve maradok, mert akkor ki­vesszük a demagóg jelszavakat azoknak a szá jából, akik az osi alkotmányt —.úgy tudom, nagyon kevesen — meg akarják bontani ebben az 'országiban. De amíg nem a nép igazi képviselői ülnek a parlamentben, addig tápot adunk az olyan propagandának, amely a par­lamentarizmus mindennemű formáját ki akarja kezdeni. T. Képviselőház! A forradalmakat nem mindig alulról csinálják. Legtöbbször felül­ről csinálták. A dolgos magyar ember nem ér rá forradalmakon törni a fejét. A becsületes magyar földmunkás-, kisgazdaember alig várta» hogy hazajöjjön és megint kezébe ve hesse az eke szarvát. A kommunizmust is, merem állítani felelősségem teljes tudatában, nem Kun Béla csinálta, az csak mint ügyes zsidó, kihasználta az elesettséget» kihasználta a nemzet fcábultságát és kihasználta a szo­ciális igazságtalanság következményeit, — a magyar sohasem volt kommunista — csak összeszedte az elégedetlen elemeket és r ügyes zsidó trükkel bevitte a vörös zászló alá, ahol a magyar rosszul érezte magát. Mélyen t. Ház! Rendet fenntartani szu­ronnyal is lehet, de csak ideig-óráig. Tartó­san a rend csakis szociális törvényekkel, szo­ciális intézményekkel valósítható meg, ame­lyek a népet gyökereiben erősítik meg, ame­lyek a magyarságot erősítik meg elsősorban Itt most kiruccanást teszek nemzetiségi térre. Vegye tudomásul az egész világ, hogy itt a magyarnak egy jottányival sem volt jobb dolga, mint a nemzetiségnek. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a jobboldalon: Sőt!) Sőt, merem állítani, Bogy a magyarság rosszabb sorsban volt, mert iá nemzetiségekhez nem mertek hozzá se nyúlni. (Élénk taps a jobb­oldalon, a középen és a baloldalon.) Ha hoz­zájuk nyúltak, ha bármi módon előidézték más anyanyelvű magyar állampolgárok érde­keinek sérelmét, az mindjálrt nemzetiségi kérdés volt, az én fajtám meg szomorkodva lehajtotta fejét, tűrt és szenvedett. (Ügy van! Ügy van! — Zaj.) Ha (megnézzük a kisgazda­birtokok statisztikáját, •— én megnéztem —­ha megnézzük a mezőgaz diasági munkások számát, ha megnézziük a kisgazdaportákat, a szépen épült kisgazdalakásokat a fel vak bari, akkor — nem akarok túlozni, de azt mondhat­juk — legaláblb annyit kaptak a nemzetisé­gek, mint amennyit ennek: az országnak az őslakói, (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások: 115. ülése 19hO június 11-én, kedden. Legalább!) Kérdem tehát, szabad-e ma fel­vetni ilyen kérdéseket, amikor azt sem tu.de juk^ mekkora lesz az országunk. Itt lesz az ideje. Majd, ha odakint a hősök, a mi szövet­ségeseink visszaadják nekünk azt a sok vért, amit mi magyarok értük áldoztunk és hullat­tunk évtizedeken át, (Felkiáltások a jobbolda­lon: Évszázadokon keresztül!) akkor, amikor biztosítottuk az ő kultúrájukat, amikotr a ma­gyar ércfalként állt itt a Kárpátok alján, amikor mi tatárral, törökkel, mindenkivel szemben a kereszténység védbástyái voltunk, hogy ők nyugodtan terjeszthessék kultúráju­kat. Én az isteni Gondviselés ujját és intéz­kedését látom a mai időkben. (Ügy van! Ügy van!) 11 . í Mi hűséggel és becsülettel, a magyar em­bert jellemző tisztességgel és jelliemességgel ott viagyunk szívvel és lélekkel azok közi akik ma a trianoni uraknak eszükbe juttatják az igazságtalanságot. De addig is, amíg nem lát­juk, hogy ennek: a nagy igazságszolgáltatásnak mik lesznek a következményei, ezt a kérdést igenis meg kell oldani. Én szeretettel viseltetem az itt élő idegenajkú magyarországi nemzeti­ségekkel szemben. Szeretettel kell viseltetnünk irántuk, mert ők a magyar Szent Korona ék­kövei. Mindegyik nemzetiség egy-egy ékkő a Szent Koronában, minden magyarnak, de az itt lakó nemzetiségeknek is tiltakozni kell tehát az ellen, hogy ebiből az egységes, szép Szent Koro­nából kivegyenek akár pártcélból, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akár más célból egy-egy ékkövet és külön mutogassák dbfben az or­szágban. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyes­lés és taps a jobb- és baloldalon és a közéven.) Mélyen t. Képviselőház! Én a mai időkben nem vagyok talán pártember sem, A, mai idők­ben, amikor nem tudom, mit hoz a holnap, ami­kor nem tudom, hogy a legfelsőbb Hadurunk mit fog parancsolni, (Ügy van! Ügy van! a kö­zépen.) én csak magyar vagyok. (Ügy van! Ügy vom! — Taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Ez tehát azt jelenti. Ihogy amikor mi itt a belbékét hirdetjük, — hiszen a mai sza­vazás is megmutatta, hogy a nyilaskeresztes mozgalom számos kiválósága önökkel együtt szavazott, mert ezt a javaslatot nem tartotta tárgyalásra alkalmasnak (Helyeslés a középen.) — akkor nyíltan és bátran nem a népszerűséget akartuk kockáztatni, hanem az országot nem engedjük kockáztatni. (Ügy van! Ügy wnn! — Helyeslés a jobb- és baloldalon és a közéven) De amikor mi ezt tesszük, amikor hangfogót teszünk szavainkra, méltán és jogosan elvár­hatjuk a kormánytól, hogy ő is hasonlóképpen viselkedjék. Neki kell elkerülnie minden táma­dási felületet, elsősorban neki, mint felelős tényezőnek kell mindent elkövetnie, hogy itt a szenvedélyek fel ne gyúljanak, hanem nvu­galom, megnyugvás és megelégedés legyen. Ezt T>edig csak úgy lehet elérni, ha minél gyorsab­ban és minél nagyobb tempóban jönnek majd ide a szociális Javaslatok. Az isteni Gondviselés különös kegyelmé­ből mi ma nem hadviselő állapotban vagyunk. Dolgozhatunk tehát és teljesítenünk kell köte­lességünket népünkkel szemben is. Jöjjünk te­hát azokkal a magyar fajtát a mai posványból kiemelő, a magyar fan ta nyugtalanságát meg­szüntető javaslatokkal, amelyek kenyerei ad­nak azoknak, akik becsülettel kitartanak, (Üav van! a közénen.) akik a mi számunkra keresik meg a mindennapi kenyeret. A régi. liberális korszakban bekövetkezhetett az az istenkárom­lás, hogy a magyar ember szántott, vetett, ki-

Next

/
Thumbnails
Contents