Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-115
210 Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 194-0 június 11-én, kedden. újra, amíg csak le nem telik ' a" hat. nap. Bocsánatot kérek, miféle eszközök ezek, amelyeket dolgozó' nőkkel, asszonyokkal szemben alkalmaznak, akiknek rendlesen napi fizikai munkájuk után otthon még a háztartás munkáját és gyermekeik nevelését is el kell látniok. , Egyes urak, akik aláírják magukat, — s ilyenkor legalább hat rangot írnak oda ëP végül az üzemi parancsnoki minőségüket . ~ m egállapítják, hogy az illető üzemben bolst"* yista működés van. Ezért az illető munkásp kat elbocsátják azonnali hatállyal és még azokat is kitiltják a gyár területéről, akik ott laknak, bár ma kormányrendelet intézkedik olyan értelemben, hogy lakást felmondani nom lehet. Szerintem ez a rendelet ezekre- ar urakra is vonatkozik, akik ennek ellenére ilyen rendelkezéseket adnak ki. - -De, ha ilyen jelenségek vannak, akkor kérdezem: meginduit-e a közigazgatási eljárás vágy a bírói eljárás az illetők elleni Miféle tényező volt az, amely ezt a körülményt megállapítottal Hatósági intézkedés, feljelentés, bírói ítélet szolgált-e az intézkedés alapjául, vagy egyszerű besúgás? Besúgásra mégsem lőhet, munkásokat elbocsátani! Ezeknek az intézkedéseknek a sürgős vizsgálata és megszüntetése az üzem nyugodt menetének biztonsága szempontjából tehát feltétlenül kívánato^s volna. Tessék azokat az urakat olyan pozícióba helyezni,, ahol ők alkalmasaik lehetnék. Mit tudom én, talán a méntelepen alkalmasabbak lesznek, mint a telefongyárban. Mindenkit a maga helyére kell tenni, ki mihez ért. Aki egész életében a csődörösöknel volt, aligha alkalmas arra, hogy mechanikai finom műszereket gyártó üzemnek legyen a vezető je vagy ellenőrzője. (Ügy van! tlgy van! half elől.) Miután közkeletű jelszó az, hogy »Minden embert a-.megfelelő helyre!«, kérem, méltóztassék ezt a jelszót itt is érvényesíteni és alkalmazni. (Meskó Zoltán: Eggyel több helyekre! Sajnos!) Igen, ezekről a helyekről is akarok! beszélni, mert ezekről a helyekről is lehet néhány szót mondani és nem osztozom abban a kormánypolitikában, amely itt- érvényesül, amikor azt mondják, hogy mindenkinek áldozatot kell hozni, mert ma rendkívüli időket élünk. Áldozatot kell hoznia a kisembernek, áldozatot kell hoznia a vagyonnak a vagyonváltság és egyéb címeken, egy terület maradt Magyarországon évtizedek óta érintetlenül — éppen csak valami általános rendezés következtében történt ott valamelyes intézkedés — és ez a nyugdíjkérdés. Én nem akarom senkinek sem kétségbevonni azt a jogát, hogy ha megöregszik, semmiféle jövedelme sincs és munkaképtelen, ha nyugdíjjogosultságot szerzett," ezt a nyugdíjat meg is kapja. Én egy bizonyos életkorig vagy életkoron felül lévő embereknél nem is kutatnám, nem is vizsgálnám azt, hogy az illetőknek szükségük van-e, joguk, van-e erre a nyugdíjra. Az lehetetlen azonban, hogy fiatal», egészséges, munkabíró emberek - "összeköttetéseik r igénybevételével nyugdíjaztassák magukat és, azután elmenjenek más ipari és egyéb üzemekhez és ott többet keressenek, mint amennyit a miniszterük keres. (Máté Imre: Keres?) Bocsánatot kérek, a kifejezés talán rossz volt, mert nem az általános értelemben vett keresetről van.szó, hanem arról, hogy valaki a munkásságáért keresetet* fizetést kap. _(Meskó Zoltán: A nélkül kap,, hogy keresne!) Mi ezt így s-zoktuk nevezni." -. > ' •'-• •" Méltóztatik-e azt helyesnek tartani, hogy vannak ma nyugalmazott kegyelmes, méltóságos és nem méltóságos urakj- akiknek, sikerült összeköttetéseik révén olyan .állásokat szerezni ök, hogy álmodni nem mertek volna valaha olyan jövedelemről, ha megmaradnak hivatalukban. Ismerek egy volt miniszterelnököt, aki a fiával együtt bekerült az egyik gyarmatárukereskedésbe. Úgy informáltak engem, hogy havonta hétezer pengőt visz haza. (Tost László: Ki az?) Lexikont mégsem hozhatok ide. A nevek. sohasem fontosak ... (Felkiáltások a. középen: Dehogynem! A nevek mindig fo\ntoi sak!) esetleg egész kötetet kellene idehoznom. Vannak, akik nem ennyit^ keresnek, Ihanem valamivel kevesebbet, de bőven jut nekik is. Ezek drágítják meg az üzemi. költségeket. Az egyik üzletben az alkalmazott azt.mondja ne? kem, hogy: hiszen szívesen dolgozom reggeltőlestig, nem kifogásolom, azt, hogy nem adnak fizetés javítást, de ha ma. nekem nem adnak több fizetést, akkor miért kell havonta háromszor 500 pengőt betennem egy-egy borítékba és elküldeném olyan uraknak, akik közül kettőt eddig még nem is láttunk, (Meskó Zoltán: Az a vállalat szerencséje! — Derültség.) <^z egyik bejön havonta, a nyugtákra valamit ráf irkál, ezt elvégezi egy negyedóra alatt és. elmegy. Ez végeredményben valamit drágít, mert vagy a fogyasztást drágítja, vagy a munkabérre hatnak ki ezek a közvetítő dolgok. Ezeket meg kell szüntetni. Tessék az illetékes hatóságnak, a kormánynak fegyelmi felelősség terhe mellett felhívni az illető tisztviselőket, hogy jelentsék be, kinek van ma mellékesén jövedelme közüzemektől, rész vény társaságoktól, állami koncessziók vagy egyebek révén. Tessék azután a beérkezett jelentések alapján valamit kigondolni, hogyan lehet ezt a jövedelmet megfogni. Én itt à felhatalmazási törvényjavaslattal kapcsolatban azt ^mondtam, hogy az, akinek több a jövedelme, mint amennyit kitenne az a fizetés, amelyet aktív létére kapna, Iha tovább maradna szolgálatban, ennek a jövedelemnek 80% -át adóban fizesse be. Elég ha 20% megmarad, még mindig: érdemes közéleti tevékenységet kifejtenie valakinek, ha a közélet iránti szeretet viszi őt oda. Tessék megnézni a számokat- A régi NagyMagyarország nyugdíjterhe, nyersen mondom a számokat, 40 milliót: tett ki, ma a nyugdíjteher kitesz 240 milliót. . Ha van egy terület, ahol takarékoskodni % lehet, ha vanv egy terület,-ahol szükség van beavatkozásra, akkor méltóztassék erre a területre is rálépni. Bethlen idejében mondtam azt^ _— vannak itt képviselő urak, akiknek nem új ez a felfogásom — hogy. ez a generáció ezt a terlhet nem bírja el. Ha pedig hozzányúlnak a vagyonhoz, — a magántulajdonnak hirdetett szentsége: ma m ár. csak egy elmélet —'ha az emberi életet odabodják, • ha kell küzdeni és fel kell az életet áldozni egy magasabb és nemesebb cél érdekében, akkor azok, akik itthon vaunak, ne akarjanak akkor, amikor mások nyomorognak, szenvednek és áldozatot hoznak, egy olyan jövedelemtöbbletre szert tenni, amilyenről álmodni sem' mertek volna, soha, amilyet a régi liberális korszakban fel sem mertek volná tételezni. (Egy hang a középen: Ebben igaza van!) Abban az időben .égy miniszterelnök megbukott , ; azért, • mert- á- saját házát eladta a kincstárnak. Hol- vagyunk- ma .mái*- azoktól az időktől, .'hol vagyunk .ma .már -attól a. felfogás- . tói, hogy egy ilyen csekélységért megbukik egy
