Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-115
§0$ ^Ä-^-i^rsz&ggyüles ?; képviselőKó.zának •lett nyújtanunk nekik, hogy a pincékben és padlásokon kutassanak az eldugott magyar fegyverek után. (Paczolay György: Szegy élheti Franciaország is, Anglia is! — Matolcsy Mátyás: Megkapják az árát! — Palló Imre: Ügy kell nekik! — Elnök csenget.) Miután tehát mindnyájan tudjuk, hogy kormányzatunk hol áll, ne szítsunk ellentétet, de ne is ajánlkozzunk ki. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon és középen.) Az egész nemzetiségi kérdés meg fog oldódni. Ezt részben a magunk szempontjiából, részben a világáramlat szempontjából is meg kell oldani. A tüzes 'nacionalizmus korát éljük és, én, aki egyike vagyok itt a legkorosabb képviselőknek, ifjúi szenvedéllyel állítom, hogy igenis iott állunk 'mellettük utolsó csepp vérünkig (Ügy van! Ügy van! r-r Általános taps.) és együtt, töröljük le azt a szennyet, amelyet 20 iéven keresztül re<ánk oktrojáltak, amikor a haza egyik bölcsének, a haza pátriárkájának, Apponyi Albertnek, • majdnem köznevetség tárgy áviáí téve őt, parancs formájában átadtáiki azt, amit szégyen nélkül elolvasni akkor sem lehetett, de utódaink ezer év múlva sem fognak arcpirulás nélkül olvasni. (Ügy van! Ügy Van!, a jobboldalon és középen.) A magyar anyák ezer éven át katonát szültek és katonát neveltek. Mi osak 10 millióan vagyunk és nem mondhatjuk azt, hogy fiatalságunk menjen oda és vérezzen el, mert akikor itt csak aggok és gyermekek maradnak. ,Mi megvédtük -őket és semmi mást nem várunk tőlük, csak azt. hogy a mi igazságunk teljesüljön, hogy azért az ezeréves küzdelemért,, azért a becsületért, amellyel ebben a pillanatban mellettük állunk, adják meg azt, amit- várunk, a magyar faj szupremáciáját ezen a vidéken, ahol országot Árpád alapított. (Ügy van! Ügy van! — Általános éljenzés és taps.) : A tüzes nacionalizmusnak éhben a korában a nemzetet darabokra szakítani bűn és aki ezt megkísérli, szemben találja magát ezzel a 1,0 millió« magynrsas-wal, (Üay van! Üay van! — vitéz Zerinváry Szilárd: Letörjük!) de szemben kéli találnia magát a kormányzattal is. (vitéz Zerin váry Szilárd: Mindenkivel!) Ebben á reményben szavazza meg ez a párt a kormanyzatna'k^ a kivételes hatalmat és csak azt kéri, hogy éljen is Vele' minden körülmények között és ne riadion vissza semmitől. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik. — Paczolay György: így beszél az igazi "magyar katona! — Taps half elől.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Péyer Károly! •'•/' Elnök": Péyer Károly képviselő urat illeti á szó. _• "" "-' "'„" , Peyer Károly: T. Ház! A kormány kilencedszer kéri a kivételes hatalom meghosszabbítását.. Ez a kivételes hatalom 1931 óta nem gyengült, illetve hatáskörét nem vonták szűkebbre, hanem ellenkezőleg, minden alkalommal, amikor arra lehetőség kínálkozott, újabb területekre terjesztették ki. -Legutóbb az 1938: XV. te. 9. §-a. néhánysoros intézkedéssel olyan felhatalmazást adott a kormánynak, amellyel élve a kormány, a gazdasági élet minden területén teljes mértékben törvényesíteni tudta befolyását. Tisztában vaeryok azzalhogy azok a rendkívüli viszonyok, amelyek nemcsak nálunk, hanem egész Európában, -sőt 115. ülésé 1940' június 11-én, kedden. az egész világon vannak, rendkívüli intézkedéseket igényelnek. Az események gyorsan haladnak és éppen ezért gyors intézkedések szükségesek, mert a viszonyok nem mindig teszik lehetővé, hogy a kérdéseket törvényhozási úton rendezzék s ezért a kormánynak feltétlenül olyan eszközöket kell rendelkezésére bocsátani, amelyekkel kellő időben élve, megfelelően dolgozhat a cél érdekében. Hivatkozhatom arra, hogy ezt nemcsak olyan államok csinálták meg, amelyeknek kormányzása diktatórikus, hanem olyanok is, amelyeknek berendezkedése alkotmányos és demokratikus, megcsinálták azért, mert a viszonyok erre egyenesen rakényszerítették őket. Mindig azon múlik azonban a kérdés, hogy ezzel a kivételes hatalommal hogyan él az, aki a hatalmat gyakorolja és vannak-e a kivételes hatalom gyakorlása .mellett olyan tényezők, amelyek az intézkedéseket ellenőrzik s amikor arra lehetőség kínálkozik, rá is mutatnak a hibákra. Az egyik legnagyobb ellenőrző tényező a sajtó volt eddig, amely azonban ma egyáltalában nem tudja hivatását teljesíteni, mert a cenzúra, amely ugyan rövid idő alatt bizonyos vaítozáson ment keresztül, még mindig akadályozza a véleménynyilvánítást olyan területeken is, amelyek megítélésem szerint nem veszélyeztetik a gazdasági életet és nem rejtenek magukban olyan politikai célokat, amelyek az ország belső nyugalmát veszélyeztetik. À cenzúra kezelésével kapcsolatban általában azt látjuk, hogy amíg bizonyos egyoldalú szempontok érvényesülnek ós bizonyos irányzathoz tartozó lapokban lehet mindenről írni, lehet támadni, sokszor a legdurvább harigon, addig nom min dig lehet ezekre a támadásokra válaszolni és ezekkel szemben u való tényállást megírni. Ezt az egyoldalú elbánást és elbírálást leghatározottabban kifogásolnom kell. A másik dolog, amelyet a cenzúrával kapcsolatban ugyancsak nem tartok helyesnek, az, hogy a gazdasági kérdések kezelésénél egy egészen különleges szempont érvényesül: drágaságról, bérkérdésről például egyáltalában nem lehet írni és a cenzúra minden ilyen tárgyú cikket töröl. Ez véleményem szerint helytelen azért, mert sokkal helyesebb rámutatni ezekre a bajokra és a visszaélésszerű jelenségekre, mint elhallgatni olyan tényeket, amelyek köztudomásúak, amelyek felett úgysem lehet napirendre térni; hiszen amint valaki bemegy valamely élelmiszer üzletbe, vagy bemegy akár más üzletbe, nyomban találkozik olyan tényekkel, amelyek figyelmeztetik, hogy ez az állapot, a drágaság állapota fennáll. Ha pedig ez fennáll, akkor miért kell erről a kérdésről minden véleményt agyonhallgatni, miért nem lehet erről a kérdésről írni, főként írni azokról a visszaélésekről, amelyek ezen a téren megítélésem szerint fennállanak? A legfontosabb, talán a politikai kérdéseknél is fontosabb, az ország gazdasági élete nyugodt menetének a biztosítása. Sok olyan rendelkezést kellett életbeléptetni, — nálunk is, külföldön is —- amelyeknek életbeléptetése elől a mindenkori kormányok a legmerevebben elzárkóztak, amelyeknek keresztülvitelét össze sem tudták volna egyeztetni azzal az elvi felfogassal, amelyet ezek az irányzatok képviseltek és ma sok helyről hallok olyan kifejezést, hogy a kollektív termelés felé kell haladni, a kollektív áruelosztást kell életbeléptetni és látunk a gazdasági életben olyan 'intézkedéseket törvényhozási , úton, illetőleg a kivételes hatalom, a
