Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

202 * Az országgyűlés képviselőházának útjára lép, akkor azonnal ellenzői akadnak a reakciós és liberális vonalon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon, — Taps a szélsőbaloldalon.) Azonnal elindul a hír, mit tudora én, honnan, hogy: fantaszták; még ez a legjobb jelző, amelyet kaphat valaki, (Korláth Endre: Meg is érdemlik! Fantaszták!) mi pedig nem vagyuníki beszámíthatók, nem vagyunk komolyak, mert ilyen kérdéseket fel merünk vetni, mert az a meggyőződésünk, hogy különben ezt a nemzetet nem lehet talpraáilítani és megerősíteni. így áll egy év távlatából a másik kardinális programmpont. Nyilvánvaló, hogy a földkérdés és az adóreform megoldása a jövedelemeloszlás egyenletesebbé tételét szolgálja. Kérdezem tehát: ez szolgálja a jövedelmek egyenletesebb 'megoldását, hogy meghagyjuk változatlanul a hadin'yereséget, amelyet a vállalatok kizárólag az ezermillió pengős külön beruházásból szereznek? Véleményünk az, hogy rendkívüli feladatok számára mozgósított a magyar gazdasági élet ezermilliót s így ennek minden jövedelme hadinyereség és az állam céljait szolgálja. (Helyeslés a bal- és" a szélsőbaloldalon.) Ez különleges többletmunkát és hasznot eredményezett a vállalatoknál. A múltkor kimutattam, hogy nőtt meg a munkáslétszám, 'hogyan esett le a nagyvállalatok rezsije. Mindarra, ami ebből a megrendeléstöbbletből származik, a köz igenis számot tarthat és mindezt igenis igénybeveheti. (Ügy van! Ügy van! a bal -és szélsőbaloldalon. — Paczolay György: Nem nemzeti ajándék a zsidó vállalatoknak!) T. Ház! Egy további nagy kérdéscsoport, amely a választások alatt szintén gyakran került előtérbe, a termelés kérdése és az árkérdés. Ezen a téren kénytelen vagyok a Nemzeti Bank devizapolitikáját a legteljesebb mértékben elítélni és pedig azért, mert meggyőződtem róla, kompetens tényezőktől és a szakkérdések oldaláról, hogy az egész magyar pénzügyi politikát és az egész magyar gazdasági életet a Nemzeti Bank devizapolitikája irányítja és dönti el, az eredmény pedig az, hogy nem törődik azzal, hogy a termelés egyes ágaiban a nélkülözhetetlen harmónia fennálljon. Ebből származott — hogy csak egyetlen példát említsek — a következő helyzet: A Nemzeti Bank devizapolitikája a font után rohant és talán -elf elei tette azt, hogy Magyarország nyersanyagellátását feltétlenül csak Németországgal és Olaszországgal egvbehangzóan lehet megoldani. Ez a font utáni futás azt eredményezte, hogy a törekvés az vol i,; mindent eladni, ami devizáért eladható és kivihető, így állott elő az a helyzet, hogy n*=m törődtek azzal, hogy az asrrártermelés UM nagy ága egymással harmóniába kerüljön és elszakadt a szántóföldi termelés és az állattartás kapcsolata és jövedelmezősége. I,gy törtéi!t ^z. hogy ha a tengeritermésből valami kicsi felesleg mutatkozott, azon voltak, hogy azonnal eladják, nem törődve azzal, hogy mi lesz tavasszal a termelés másik legnagyobb ágával, mi lesz az állattartás oldalán? Ennek volt az eredménye az, hoarv óriási hullámzásokat mutatott az állattartás az állatok létszáma és a hizlalás intenzitása tekintetében és sokszor ilyen imódon. ilyen okok miatt állottak elő kedvezőtlen helyzetek. Itt kell keresnünk a zsírjegyek és a cukorjegyek okát. Nekem ugyanis az a felfogásom, — és érmen most nagv örömmel olvastam, hogy n földniivele«ügyi miniszter úr Halason ilyen irányban már 115. ülése 19'40 június 11-én, kedden. nyilatkozott is — hogy készletgazdálkodás nélkül nem lehet agrárpolitikát és gazdagságpolitikát folytatni. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi igenis bebizonyítjuk, hogy nem kell minden mázsa kukoricát azonnal eladni, hanem évről-évre tárolnunk kell, hogy a nagy egyenlőtlenségeket kiegyenlítve mindenkor biztosítani lehessen a mezőgazdaság* másik nagy termelési ágának, az állattartásnak rentabilitását. Sajnos, a kormányzat eddigelé, az elmúlt esztendőben ezen a téren vajmi keveset tett, vagy ha tett is, erősen elkésve tette. T. Ház! Ugyanúgy, mint a termelési oldalbn, az árpolitika vonalán is óriási visszásságokat látunk. Elsősorban is meg kell állapítanom azt, hogy az áremelés politikáját és az árdrágítást maga az állami kezdeményezi. Az árkormánybiztossal minden árat igyekszik nyomni és visszaszorítani, mégis maga az állam az árdrágító, mert ugyanakkor felemeli a fogyasztási ég forgalmi adókat, valamint a különböző jövedéki cikkek árát. Meg lehetősen visszás helyzet állt elő ugyancsak az agrártermelés vonalán azzal, hogy a termények árának rendezése sincsen intézményesen megoldva. Rendkívül örülök, hogy itt van az új kormánybiztos úr. Ő ezeket a kérdéseket nyilván jól ismeri, de jó, ha előtte is elmondom azt, hogy az agrártermelés folytonosságát és biztonságát csak úgy lehet megtartani, ha az árakban összhangot teremtünk. Egyrészt és elsősorban az ipari árakkal kell feltétlenül junktimba hoznunk, Összekapcsolnunk a mezőgazdasági árakat, másrészt pedig magában az agrártermelésben is összhangnak kell lennie. Hogyan lehetséges az, hogy amikor a búza árát fixen megállapítjuk, — ami helyes, csak azt kell megvizsgálnunk, Ifogy milyen mértéket alkalmazzunk —\- akkor a rozg ára szabadon változhatik, a rozs hozhatja a legkülönbözőbb jövedelmet vagy osapást egyes gazdáikra vagy a termelési ágra? Vagy hogyan lehet vizsgálat nélkül elmenni a mellett, hogy a tengeritermelés hoz-e annyit, mint a búzatermelés, mert különben válságba kerül a termelő? Vagy hogyan lehet meg nem vizsgálni azt a kérdést, hogy az agrárárak terén olyan szabályozás létesíttessék, hogy egy és ugyanazon hold földnek a jövedelme biztosítva_ legyen, akár búzát, kukoricát vagy cukorrépát termel? Én ezt az ősszel elmondtam itt a földmívelésügyi - tárca költségvetésének tárgyalásakor és választ nem igen kaptam rá, de a tények engem igazoltak. A cukorrépatermelésnél évről-évre vizsgálat nélkül maradt az, hogy mi a jövedelmezőség a 2 pengő 15 filléres cukorrépa ár mellett akkor, amikor a búza kétszeresére ment fel. Magától értetődik, hogy a cukorrépaterületeket csökkentették és még inkább magától értetődik, hogy a cukortermelés is vissza kellett, hogy essék és eljutó ttunkl a cukor jegyhez. Ez a gazdaságpolitika, ez a kizárólag pénzügyi és dbvizaszempontból nézett gazdaságpolitika nem teremti meg az összhangot az egyes termelési ágak között, amely összhang nélkül pedig a termelés folytonosságát fenntartani és biztosítani nem lehet. T. Ház! A magyar gazdatársadal ómnak elsőrendíft érdeke ez. Ugyanakkor én nyomban belekapcsolódom a másik nagy kormányprogrammbla, az agrár-szociális kérdések rendezésébe. Ezerszer elmondtuk már, hogy komoly szociálpolitikát légüres térben végezni nem lehlet, azt meg kell hogy alapozza az árkérdés és a termelési kérdés rendezése. Mit Iá-