Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
14:2 Az országgyűlés képviselőházának nincs megoldva. (Zaj a szélsőbaloldalon Papp József: Ha elmegy Teleki, akkor meglesz.) Einök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: Amikor felszólalásomban hivatkoztam a nagy olasz munkálatok sikerére, akkor azt mondotta a miniszterelnök úr nagyon fölényesen, hogy az egészen más. Vettem magamnak a fáradtságot, végigjártam azóta az olasz telepítéseket a színhelyen le Szicíliáig^ a forró földek helyéig is, ahol igen n<agy áldozattal építik a telepes tanyákat, de nem iigy mint nálunk, évente ötvenet, hanem figy évben elő van írva ötezer telepes tanya es ezeket októberre átadják, mert mindi épül. tin azt válaszolom Teleki Pál miniszterelnök úrnak, hogy előbb nézze meg, hogy mi folyik és azután fölényeskedjék ezekben a súlyos kérdésekben. Akinek pedig az a felfogása, hogy ilyen súlyos időkben nem lehet ezzel a 'kérdéssel foglalkozni, attól azt kérdezem. hogy Olaszország évek óta nem rendkívül súlyos helyzetben van-e? Viseli az abesszíniai háborús terheket és egy új nagy birodalmi expanziója idején minden erőt más irányba kellett elvennie, de egyet mégis tudott: hogy hozzá kell kapcsolni a földhöz a parasztságot, mert az ad egyedül szilárd bázist minden nagy birodalmi törekvésnek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Le kell itt szögeznem az olasz telepítés kérdésében, hogy amikor a Duee elhatározta a szicíliai latifundiumokon kisbirtokok alakítását, amikor azt megparancsolta és végrehajtotta, akkor a magyar sajtóban — értem alatta a zsidó sajtót vagy a feudális sajtót — megjelentek cikkek, hogy lám, ott sincs földosztás, hanem megtartják a nagyibirtokot és rajta csak ilyen kisbérleti tanyákat létesítenek. Végignéztem: nem így van. Ott minden 25 hektárra rá kell építeni ezeket az ú.i telepes tanyákat, tekintet nélkül mindemre. De hogy ennek sikere van és lesz, az abból fakad, mert az a fölfogás, hogy nem érdekli őket semmi, csak az, hogy a föld művelve legyen és az olasz néo kezére kerüljön. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Olasz barátommal végigjártam hazajövet a Dunántúlt, s ő megkért arra, hogy mutassam be a magyar telepes falut. Lovittem Magyarbolyra. Először is megnéztük ezt az egyetlen magyar telepes falut: 39 ház szépen megépült, de összesen csak 39 ház és még hozzá 11-et fognak építeni, úgy hogy 50 ház egy év munkája akkor, amikor Olaszországban 5.000 tanyát építenek meg egy éven belül négy szobával, istállókkal, eeraent-trágyagödrökkel és minden felszereléssel. De a telepítésnél óriási különbség az, — és ez az, amire rá kívánok mutatni — hogy ott nem a tőke^és a nagybirtok, hanem a nép szempontja érvényesül. Nálunk pedig az a helyzet, hogy Magyarbolyban a Szatmárról, Szabolcsból, a sűrűn lakott magyar területről odavitt magyarokat megkérdezve, az ejgyik jóképű magyar kálvinista gazdát, amikor megkérdeztem, hány gyermeke van. azt felelte: nyolc gyermekem van. Honnan jött 1 ? Nagyvázsonyból. Ezelőtt mi volt? 32 holdas védett birtokomat eladtam — mondta — és vettem itt 40 hold birtokot a telepes faluban. Es a többiek is hasonló adatokat mondtak. Hát nem ez a tele-« rútéig útja, hogy évente 50 házzal, egy régi faluhoz odaragasztott 50 házzal folytassunk telepítést. Nem erről • van szó, hanem arról, hogy a határmentén a Frigyes főhercegi uradalomból ne 970 holdat vegyenek el a falu javára és 3500 holdat ne Vida vegyen el és ne legyen otí 112. ülése 19W június 5-én, szerdán. 40.000 hold ma is a Frigyes főhercegi uradalom birtokában a jugoszláv határ mentén. Hát ha ezt megnézik és ha valaki megnézi azt a pezsgő ütemet, ahogyan ezt a kérdést Olaszországban az olasz faj érdekében kezelik, akkor láthatja, Ihogy a kettő között döbbenetes különbség van. Szinte érezni, hogy ott élet lüktet, itt pedig a feudális-liberális politika fojtogatja a magyarságot. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) En «zomorúan látom, még jobban, még világosabban látom az olaszországi tapasztalatok után, hogy Mgyarországon ez a kérdés sem pénzkirdés, — mint ahogyan Olaszországban sem pénzkérdés — hanem kizárólag politikai kérdés. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az a meggyőződésünk, t. Ház, a magyar nemzet létérdeke megkívánja, hogy akkor, amikor küzdelembe megy a magyar nép, pontosan tudnia kellene, sőt látnia kellene, hogy miért harcol. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy a földhöz nem a Vidáknak lesz joga a határon és nem a Harkányi-Kopelny bárónak, a Wimpffen grófoknak és nem az Elek zsidóknak, hanem egyedül a magyar népnek lesz joga a földhöz. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Így van értelme a küzdelemnek és az élethalálharcnak", de akkor, amikor ezt a rendszert látjuk ma, mélyen megdöbbenve kérdezzük, vájjon ezeket a nagy erőpróbákat hogyan fogja kibírni népünk, mert van igazságszolgáltatás és nekünk éreznünk kell, hogy ezzel a néppel szemben óriási adósságot kell törlesztenünk és lerónunk. T. Ház! Az országgyűlés. elé azért jöttem ezzel a kérdéssel, azért hoztam ide és említettem fel, mert az átalakulásnak ebben a nagy lázában ezt a kérdést mellékvágányra tolták, mint nem fontosat, én pedig azt hangsúlyozom, hogy minden perc fontos, mert nem tudjuk, hogy az elmulasztott órákat pótolhatjuk-e még, mert a magyarság — állítom és mindig hangsúlyoztam innen — veszélyeztetve van a Dunántúlon és ezeken a területeken. A magyarságot a Tiszahátról mozgósítva, oda kellene vinni. Nem kapitalista kalkulációkkal, . hogy hány százalékot bír törleszteni és hány százalékot tud megvásárolni, hanem azt az olasz szempontot kell érvényesíteni, hogy a földhöz a magyar népnek, a parasztságnak van joga, mert azé az ország, akié a föld. (Nagy taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földin ívelésügyi miniszter úrnak. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Nagy sajnálatomra nem lelhettem jelen az előbb, amikor interpelláció hangzott el a nagykanizsai internáltaik ügyében. Minthogy a múltkor ez a kérdés a Ház előtt szóbakerült és én is nyilatkoztam róla, be kell számolnom a később történtekről. Bejelentem, t. Ház, hogy a 23 internált az éhségsztrájkot két nappal ezelőtt sua spornte abbahagyta. Ennek következtében én Ígéretemhez képest azonnal személyesen revízió alá vettem ezeknek az internáltaknak ügyét és a 23 közül 17-nek az internálását a tegnapi napon megszüntettem, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hála Istennek ! Na végre !) nem azért, minthogy ha nem lett volna indok az internálásra (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hanem azért, hogy megmutassam azt, hogy a legnagyobb
