Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának : cikkben!) visszatér Budapestre. Ez a gondolat az, hogy a Hitler-barátok — akik tulajdonképpen nem mások, mint a német-olasz tengelyhez ragaszkodó magyar emberek, akikkel szemben állnak mások — nemcsak a magyar semlegességet alkudják el, hanem a magyar függetlenséget is. Elnök: A képviselő urat figyelmeztettem, hogy ez a fejtegetése, amely minden komoly alapot nélkülöz, a nemzet érdekével szöges ellentétben áll. (Ugy van! Ügy van! Taps a jobboldalon, — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért? Miért?) Ne méltóztassék tovább folytatni ezt a fejtegetést, mert ez azt a tévedést kelthetné, minha itt bárki is komolyan így gondolkoznék, ahogyan a képviselő úi mondja. (Taps jobb felől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon sokan vannak ilyenek!) Maróthy Károly: T. képviselőház! Ki kell jelentenem, hogy nemcsak a cikk tendenciájával nem értek egyet, (vitéz Hertelendy Miklós: Nem is tudtuk volna, hogy ez, van!), hanem ellenkezőleg, éppen azért Ihozom id© a Ház elé, hogy figyelmeztessem a képviselőházat és a kormányt arra, hogy igenis a magyarországi »ötödik hadosztály« üzelmeivel egyszer már komolyan foglalkozzék a kormány. Ezt a röpcédulát, amelyet Budapesten terjesztenek és az ilyen utasításokat, rendelkezéseket és tudósításokat, amelyeket szintén Budapesten keltezve küldenek szét a világra, tiltsa be, szüntesse be. Tessék megnyitni az internálótábonok kapuit a veszedelmes zsidóság ©zamatra és tessék letiltani az országhói ezeket az embereket, akik az angol sajtótudósítás köntösében angol kémszervezetet létesítenek Budapesten. (Élénk taps a szélsőbaloldalon. — Wirth Károly: A sajtófőnököt is internálni kell, ha nem tudja ezt kinyomozni! — Nagy zaj.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak! (Maróthy Károly: Cenzúra van és átengedte a cikket ki is, be is!) Maróthy képviselő urat azért, mert az elnöki nyilatkozatot hangos kiabálással zavarta, rendreutasítom, sőt a mentelmi bizottság elé utasítom. (Gál Csaba: Szájkosár!) Gál Csaba képviselő urat ezért a közbeszólásáért szintén rendreutasítom és a mentelmi bizottság elé utasítom. T. Ház! Következnék ezután Rapcsányi László képviselő úr interpellációja ő azonban Hubay Kálmán képviselő úrral cserélt, tehát következik Hubay Kálmán képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Nagy Ferenc.jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a Magyarországon törvényellenesen, a cenzúra megkerülésével készített, a politikai rendőrség által mindeddig fel nem derített, magyarnyelvű röpeódulák által folytatott tengelyellenes angol-francia propaganda tárgyában. 1. Van-e tudomása és ha nincs: miért nincs tudomása a belügyminiszter úrnak arról, nogy Magyarországon a cenzúra megkerülésével rendszeresen, időszaki kőnyomatos lap formájában jelennek meg külföldi barátaink támadásával és ócsárlásával foglalkozó, az angol-francia propaganda-üzelmek szolgálatában álló röpiratok? . 2. Van7e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a politikai rendőrség e tízezerszámra gyártott és terjesztett, naponként megjelenő zugkőnyomatos szerzőit és terjesztőit hónapok óta ki nem nyomozta, jóllehet ez módjában állott volna? KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VT. [12. ülése 1940 június 5-én, szerdán. 115 3. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a Magyarországgal baráti viszonyban álló nagyhatalom államfőjét a leg: ízléstelenebb és leggonoszabb formában kigúnyoló, az egyik budapesti sokszorosító üzemben készült képes ábrázolat megrendelője és terjesztője ellen is csak akkor indított eljárást a budapesti rendőrség politikai rendőrfőnöke, amikor az ügyet a nyilaskeresztes párt a képviselőház elé hozta? Van-e továbbá tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy azt a magyar nyomdászt, aki ezt a magyar törvényekbe is ütköző aljas sajtóterméket leleplezte, a politikai rendőrségen úgy hallgatták ki, mintha ő lett volna az ügynek vádlottja, utána pedig nyomban kidobták az állásából, úgyhogy a szerencsétlen munkás, aki csupán a magyar törvényeknek óhajtott érvényt szerezni, ma is állásnélkül, könyörtelenül nyomorog? 4. Mit óhajt tenni, vagy egyáltalában óhajt-e tenni a belügyminiszter úr) bármit is eme visszás és a magyar állam érdekeit súlyosan sértő jelenségek megakadályozására?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hubay Kálmán: T. Ház! (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Előre is óvást emelnék olyan beállítás ellen, mintha én ebben az interpellációmban! külpolitikai kérdésekkel foglalkíoznék, még ha az interpelláció feltevése és a kérdések erre is mutatnának. Tartozom kijelenteni, hogy az egész ügyet merőben belpolitikai kérdésnek tekintem. Az ügy maga, ahogyan ma folyik, külpolitikai érdekeket veszélyeztet, a megakadályozás, a kérdés megoldása azonban elsősorban belpolitikai kötelesség. T. Ház! A parlament egyik múltkori ülésén Rajniss .Ferenc igen t. képviselőtársam nagyon indokoltan jegyezte meg, hogy hagyjunk fel már azzal a hittel, mintha Magyarország semleges volna, mert Magyarország egyszerűen »nem hadviselő állapotban« van. Ugyan; akkor, amikor ez Magyarország külpolitikai irányát teljes mértékben meghatározza, én is, de az egész nyilaskeresztes párt is és az egész magyar nemzetiszocialista mozgalom is, legfel jehb csak csatlakozhatunk ahhoz az indítványhoz, amelyet Maróthy képviselőtársam tett, hogy a legesélyesebben, a legkomolyabban, a legsürgősebben fel kell számolni azt az ötödik hadosztályt, amely itt Magyarországon a magyar külpolitikai érdekek ellen külpolitizál, de a lehető legsürgősebben és a' lehető^ legerélyesehben kell eljárni azok ellen is, — és itt jön a kérdés belpolitikai oldala, — akik hivatalos minőségükben az ötödik hadosztály működését tűrik. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem óhajtom ezeket a röpcédulákat a Házzal megismertetni, mert tényleg olyan sötét, olyan szomorú, olyan komolytalan és sokszor olyan humoros dolgok vannak bennük, hogy felolvasásukkal a Ház türelmét igénybe venni nem akarom. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Itt, t. Ház, a litografált röpiratoknak nagytömegű . példánya van előttem, (Rajniss Ferenc: Szép dolgok vannak benne nagyon!) különféle példányok. Tízezer és tízezer példányban terjesztetnek ezek és küldetnek el postán magyar köztisztviselők és katonák címére. (Maróthy Károly: A franciák ellen nem látunk ilyen röpiratokat! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Olvasd feU) Én csak némely dologra hívom fel a figyelmet,-nevezetesen arra, hogy itt van pl. egy olyan röpcédula, amelyet én is postán kaptam meg, tehát engemet is meg akarnak agi17