Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
Az országgyűlés képviselőházának li zik. Amíg ugyanis mi szegény nyilasok ezt a szellemi mazsolát csak szemenkint élvezhettük egy-egy elfogott példány alakjában, addig Lázár Imre igen t, képviselőtársam valóságos krözuskéut osztogatta ezeket a kommunista röpiratokat a jászapáti választási harc alatt (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Hallallan! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mit szóimnak ehhez? — Maróthy Károly: Még mindig képviselői) és így neki köszönhetem, hogy u röpiratok birtokában vagyok, amelyeket 10 tanú egybehangzó aláírásával igazoltan ő maga osztogatott. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Még mindig képviselő 1 ?) T. Ház! Az osztogatás tényén nem háborodom fel. Miért háborodnék fel? (Keek Antal: Mit szól ehhez az államtitkár úr?) Hidegen, mint egy ma uralkodó közszellem legtermészetesebb következményét kezelem ezt, mint a valódi .alkotmányosság és törvénytisztelet ama tökéletes hiányának következményét, amely minden írott és íratlan törvényt azonnal sutba dob, mihelyt a hatalmirendszer megvédéséről van szó. Nem a röpiratosztogatás ténye a felháborító, hanem az a közszellem^ amely ezt megengedett választási trükknek ítélte. Felháborító az a közszellem, amely megeengedte, hogy pl. Orosz Mihály megválasztásakor akadjon három szavazatszedő küldöttségi elnök, aki reggel megesküszik az élő Istenre, (hogy hivatását részrehajlás nélül fogja ellátni és azután este drágaköves gyűrűikbe illesztett grafitheggyel hamisítják meg az általuk felbontott szavazócédulákat és ezen 756-szoros közokirathamisitás felderítése után nem azt teszik, ó nem azt, amit egy nagyrahívatott nép közszelleme természetszerűleg követelne, hogy az illetők tűnjenek el tevékenységük színhelyéről, ha már lelkierejük becstelen életük kioltásához nincsen, hanem ezzel a mintegy felettébb szellemes trükkel eldicsekszenek az ottani úri kaszinókban, mintha óppen csak valami gáláns menyecskeszöktetésről lenne szó. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Mit változott a rendszer .10 év óta? • Semmit!) A zsidószellemiséggol fűtött pártpolitikai gyűlölet megmérgezi a Magyar közéletet, lehetetlenné tesz minden elvi küzdelmet és a zsidó szellem ezen fertőzésében nem vesszük észre, hogy saját észjárásunkban is a talmudi erkölcs alapjára helyezkedtünk, amelynek két oldala van: az egyik az az erkölcs, az az eskü, amely a hatalom saját használatára szól és a másik az sjs erkölcs, az a törvény, amely nem kötelező az idegenekkel szemben és ezek az idegenek ebben az országban, a törvényen kívül állók, a gójim, mi nyilasok lettünk. Felteszem a kérdést a belügyminiszter úrnak: Azt hiszi-e a belügyminiszter úr, hogy ilyen közéleti erköilcsök tűrésével közelebb jutunk történelmi célkitűzéseinkhez? Azt hiszi a belügyminiszter úr, hogy ilyen közállapotok tűrése alkalmas annak a vonzóerőnek kifejtésére, amely nélkül a szentistváni birodalom határain élő nemzetiségek őszinte gravitációja a magyar központ felé nem képzelhető? Tudja-é a belügyminiszter úr, hogy a világháború előtti hasonló esendőrszuronyos választási módszerek, amelyek köztudatosításáról Scotus Viator nagy ügybuzgalommal gondoskodott, döntő tényezője volt a Benes és Massaryk által kifejtett azon politikai propaganda sikerében, amelynek következtében a párizskörnyéki aeropág úgy látta, hogy közigazgatási módszereink KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 2. ülése 19W június 5-én, szerdán. 107 nem alkalmasak arra, hogy nemzetiségi területeken közmegnyugvásra kormányozzunk? Ez a kormányzati rendszer veszélyezteti az ország történelmi érdekeit, de ezenfelül saját szempontjából is észszerütlen és negatív halású, mert nem vezethet másra, mint a nyilasmozgalom feltartóztathatatlan megerősödésére. Soha a világon egy élnihivatott nép történetében példa nem volt arra, hogy egy történelmi igazságokat hirdető, erkölcsi alapon álló, egyszer már a köztudatban elterjedt világszemléletet meg lehetett volna állítani akár fizikai erőszakkal, akár pedig inferioris etikai eszközökkel. Csak tehetségtelen despoták történelmi Öröksége érvek hiányában erőszakhoz, vagy megtévesztéshez folyamodni. Akinek igaza van, annak nincs szüksége ilyen hazugságokra és rágalmakra. (Rajniss Ferenc: Igaz!) tízuronyokkal lehet talán az igazságot elnémítani, de megcáfolni soha nem lehet. (Maróthy Károly: Ráüini sem lehet a szurony okra! — Antal István: Talleyrand mondotta először! — Maróthy Károly: Ezt az államtitkár úrtól hallotta biztosan! — Derültség. — Antal István: Ezelőtt 22 évvel! — Derültség. — Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak különvitákatrendezni. r Vágó Pál: Ha csupán pártunk és nem az ország egyetemes érdekeit nézném, egyenesen szerencsekívánataimmal üdvözölném a belügyminiszter urat, mint a nyilasgondolat legnagyobb gyakorlati sikert elért propagátorá», mint azon magyar politikusok egyike, akik nyilaskiképzésüket az ő kitüntető intézkedése folytán az államköltséges kistarcsai szeminà riumban nyerték el (Derültség.) és mint ilyen, egyenesen neki köszönhetem, hogy ma e helyről itt aposztrofálhatom. Ha csak pártpolitikus lennék és nem a nemzet egyeteméért küzdő nemzetiszocialista, akkor csak helyeselhetném ezt a belpolitikai irányzatot, amelynek egyetlen logikus történelmi következménye lehet csupán: a nyilas magyar munkaállam és a belügyminiszter úr gyorsutazása Brazil iába. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon, Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a szőilősgazda-társadalom részére biztosított jelenleg 30 kg rézgálicnak legalább 45 kg-ra való felemelése tárgyában. Módjában van-e a miniszter úrnak a kat. holdanként jelenleg megállapított 30 kg rézgáli cinennyiséget 45 kg-ra felemelni, tekintettel arra, hogy tízéves átlagban nein volt ©lég a holdanként 30 kg, így félős, ha előre nem lesz biztosítva a szükséges nagyobhmennyiségu rézgálic, a szőlőtermés a perenoszpóra prédájává válik, ami a t szőlősgazda-társadalom tönkremenését eredményezi, ifj. Tatár Imre s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szóIfj. Tatár Imre: T. Ház! Ezt a kérdést már többször hozták a Ház nlénuma elé. Hogy moflt mégis ideihozom, csak' azért teszem, mert .n Szeded alsó- és felsőközponti szőlőkből és, a Duna-Tisza iközén, a Kőrös-Tiszazugban és a "Dmnéntúlon, Tapolca és Balatonfüred környékén gazdálkodó tölbíbszáz szőlősgazdától kaplö
