Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának li zik. Amíg ugyanis mi szegény nyilasok ezt a szellemi mazsolát csak szemenkint élvezhet­tük egy-egy elfogott példány alakjában, addig Lázár Imre igen t, képviselőtársam valóságos krözuskéut osztogatta ezeket a kommunista röpiratokat a jászapáti választási harc alatt (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Hallal­lan! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mit szói­mnak ehhez? — Maróthy Károly: Még mindig képviselői) és így neki köszönhetem, hogy u röpiratok birtokában vagyok, amelyeket 10 ta­nú egybehangzó aláírásával igazoltan ő maga osztogatott. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Még mindig képviselő 1 ?) T. Ház! Az osztogatás tényén nem háboro­dom fel. Miért háborodnék fel? (Keek Antal: Mit szól ehhez az államtitkár úr?) Hidegen, mint egy ma uralkodó közszellem legtermé­szetesebb következményét kezelem ezt, mint a valódi .alkotmányosság és törvénytisztelet ama tökéletes hiányának következményét, amely minden írott és íratlan törvényt azonnal sutba dob, mihelyt a hatalmi­rendszer megvédéséről van szó. Nem a röp­iratosztogatás ténye a felháborító, hanem az a közszellem^ amely ezt megengedett választási trükknek ítélte. Felháborító az a közszellem, amely megeengedte, hogy pl. Orosz Mihály megválasztásakor akadjon három szavazat­szedő küldöttségi elnök, aki reggel megeskü­szik az élő Istenre, (hogy hivatását részrehaj­lás nélül fogja ellátni és azután este drága­köves gyűrűikbe illesztett grafitheggyel ha­misítják meg az általuk felbontott szavazó­cédulákat és ezen 756-szoros közokirathamisi­tás felderítése után nem azt teszik, ó nem azt, amit egy nagyrahívatott nép közszelleme természetszerűleg követelne, hogy az illetők tűnjenek el tevékenységük színhelyéről, ha már lelkierejük becstelen életük kioltásához nincsen, hanem ezzel a mintegy felettébb szel­lemes trükkel eldicsekszenek az ottani úri ka­szinókban, mintha óppen csak valami gáláns menyecskeszöktetésről lenne szó. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Ká­roly: Mit változott a rendszer .10 év óta? • Semmit!) A zsidószellemiséggol fűtött pártpolitikai gyűlölet megmérgezi a Magyar közéletet, lehe­tetlenné tesz minden elvi küzdelmet és a zsidó szellem ezen fertőzésében nem vesszük észre, hogy saját észjárásunkban is a talmudi erkölcs alapjára helyezkedtünk, amelynek két oldala van: az egyik az az erkölcs, az az eskü, amely a hatalom saját használatára szól és a másik az sjs erkölcs, az a törvény, amely nem köte­lező az idegenekkel szemben és ezek az idege­nek ebben az országban, a törvényen kívül ál­lók, a gójim, mi nyilasok lettünk. Felteszem a kérdést a belügyminiszter úr­nak: Azt hiszi-e a belügyminiszter úr, hogy ilyen közéleti erköilcsök tűrésével közelebb ju­tunk történelmi célkitűzéseinkhez? Azt hiszi a belügyminiszter úr, hogy ilyen közállapotok tűrése alkalmas annak a vonzóerőnek kifejté­sére, amely nélkül a szentistváni birodalom ha­tárain élő nemzetiségek őszinte gravitációja a magyar központ felé nem képzelhető? Tudja-é a belügyminiszter úr, hogy a világháború előtti hasonló esendőrszuronyos választási mód­szerek, amelyek köztudatosításáról Scotus Via­tor nagy ügybuzgalommal gondoskodott, döntő tényezője volt a Benes és Massaryk által ki­fejtett azon politikai propaganda sikerében, amelynek következtében a párizskörnyéki aero­pág úgy látta, hogy közigazgatási módszereink KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 2. ülése 19W június 5-én, szerdán. 107 nem alkalmasak arra, hogy nemzetiségi terü­leteken közmegnyugvásra kormányozzunk? Ez a kormányzati rendszer veszélyezteti az ország történelmi érdekeit, de ezenfelül saját szempontjából is észszerütlen és negatív ha­lású, mert nem vezethet másra, mint a nyilas­mozgalom feltartóztathatatlan megerősödésére. Soha a világon egy élnihivatott nép történeté­ben példa nem volt arra, hogy egy történelmi igazságokat hirdető, erkölcsi alapon álló, egy­szer már a köztudatban elterjedt világszemlé­letet meg lehetett volna állítani akár fizikai erőszakkal, akár pedig inferioris etikai eszkö­zökkel. Csak tehetségtelen despoták történelmi Öröksége érvek hiányában erőszakhoz, vagy megtévesztéshez folyamodni. Akinek igaza van, annak nincs szüksége ilyen hazugságokra és rágalmakra. (Rajniss Ferenc: Igaz!) tízuro­nyokkal lehet talán az igazságot elnémítani, de megcáfolni soha nem lehet. (Maróthy Károly: Ráüini sem lehet a szurony okra! — Antal Ist­ván: Talleyrand mondotta először! — Maróthy Károly: Ezt az államtitkár úrtól hallotta biz­tosan! — Derültség. — Antal István: Ezelőtt 22 évvel! — Derültség. — Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak különvitákatren­dezni. r Vágó Pál: Ha csupán pártunk és nem az ország egyetemes érdekeit nézném, egyenesen szerencsekívánataimmal üdvözölném a belügy­miniszter urat, mint a nyilasgondolat legna­gyobb gyakorlati sikert elért propagátorá», mint azon magyar politikusok egyike, akik nyilaskiképzésüket az ő kitüntető intézkedése folytán az államköltséges kistarcsai szeminà riumban nyerték el (Derültség.) és mint ilyen, egyenesen neki köszönhetem, hogy ma e hely­ről itt aposztrofálhatom. Ha csak pártpolitikus lennék és nem a nemzet egyeteméért küzdő nemzetiszocialista, akkor csak helyeselhetném ezt a belpolitikai irányzatot, amelynek egyet­len logikus történelmi következménye lehet csupán: a nyilas magyar munkaállam és a bel­ügyminiszter úr gyorsutazása Brazil iába. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon, ­Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr­hoz a szőilősgazda-társadalom részére biztosí­tott jelenleg 30 kg rézgálicnak legalább 45 kg-ra való felemelése tárgyában. Módjában van-e a miniszter úrnak a kat. holdanként jelenleg megállapított 30 kg rézgá­li cinennyiséget 45 kg-ra felemelni, tekintettel arra, hogy tízéves átlagban nein volt ©lég a holdanként 30 kg, így félős, ha előre nem lesz biztosítva a szükséges nagyobhmennyiségu rézgálic, a szőlőtermés a perenoszpóra prédá­jává válik, ami a t szőlősgazda-társadalom tönkremenését eredményezi, ifj. Tatár Imre s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó­Ifj. Tatár Imre: T. Ház! Ezt a kérdést már többször hozták a Ház nlénuma elé. Hogy moflt mégis ideihozom, csak' azért teszem, mert .n Szeded alsó- és felsőközponti szőlőkből és, a Duna-Tisza iközén, a Kőrös-Tiszazugban és a "Dmnéntúlon, Tapolca és Balatonfüred környé­kén gazdálkodó tölbíbszáz szőlősgazdától kap­lö

Next

/
Thumbnails
Contents