Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának szakvélemények a méhek cukorral való etetését nem tartják kívánatosnak. A tinébetető cukor kiutalását tehát szigorúan kell mérlegelnünk annál is inkább, mert az igénylés a tényleges szükségletet lényegesen meghaladó menynyiségben történt még azok véleménye szerint iá, akik a oukoretetés szükségességét elismerik. Tisztelettel kérem, hogy válaszomat tudomásulvenni méltóztassék. Budapest, 1940. évi május hó 6-án. Reményi-Schneller Lajos s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Méltóztatnak-e az imént felolvasott választ tudomásul venni? (Igen.) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a pénzügyminiszter úrnak B. Szabó István képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): Válasz B. Szabó István országgyűlési képviselő urnák a jelzálogkölcsönnel terhelt gazdaadósok tartozásának záloglevéllel való fizethetése tárgyában előterjesztett interpellációjára: A képviselő úr interpellációjában azt kérdezte, hogy van-e tudomásom arról, hogy a pénzintézetek nem fogadják el a hosszúlejáratra nyújtott kölcsönök törlesztéseképpen az idegen valutákra szóló zálogleveleket, továbbá, hogy hajlandó vagyok-e a gazdák érdekében olyan intézkedést foganatosítani, amely a záloglevelekkel való fizetést lehetővé teszi. A képviselő úr feltett kérdéseire, valamint a szóbeli interpellációban foglalt egyes állításaira válaszomat a következőkben adom mßg: A magyar mezőgazdaságnak a háborút megelőző időben keletkezett adósságterhe a háborút kövoto koronaromlás következtében egészen minimálisra csökkent, majd ezt követőleg az 1924. évtől kezdődőleg az 1931. év végéig gyors ütemben nőtt. Az új eladósodás e gyors menetének az oka az volt, hogy a gazdák csaknem 10 éven át nem jutottak hosszúlejáratú pénzintézeti kölcsönökhöz és hogy a felszerelések felújítása elodázhatatlanul szükségessé vált. Az újabb hosszúlejáratú kölcsönök folyósítása azonban az 1931. év nyarán, az akkor bekövetkezett események miatt megszűnt. Téves tehát a képviselő úrnak az az állítása, hogy az eladósodási folyamat 1936. év végéig tartott. A mezőgazdaság hosszúlejáratú jelzálogos kölcsöneinek összege az 1930. évben megjelent statisztikai évkönyv szerint az 1927. évben kereken 172 millió pengő volt, nem pedig 154 millió pengő. Ez az össizeg az 1933. évi statisztikai évkönyv szerint 1931-ben, 376 millió pengőt tett ki, ami a következő években fokozatosan «sokként és az 1936. év végén már csak kereken 309 millió pengő volt, nem pedig a képviselő úr által említett 618 millió pengő. A külfölddel szemben fennálló egyes tartozásoknak pengőértékben való befizetése tárgyában az 1931. évben kibocsátott 6900/M. E. számú rendelet 3. §-ában foglaltak szerint a külföldi értékekre szóló kötvények és záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönök kamatát és tőketörlesztő részleteit az adósok pengőben kötelesek letenni. Ez a réudelet továbbá olyan rendelkezést is tartalmaz, amely szerint a záloglevelek kibocsátójának tilos ezekre a kölcsönökre a rendes törlesztést meghaladó fizetést elfogadni s az adósnak tiíos ezekre a kölcsönökre a rendes törlesztést meghaladó fizetést teljesíteni. Ez a rendelkezés azonban a gyakorlatban nem akadályozta É. ülése 1940 június 5-én, szerdán. 97 meg a záloglevelekkel való rendkívüli törlesztéseket, mert a pénzintézetek — ha azonos pénznemre szóló záloglevelekkel kívántak az adósok soronkívül törlesztéseket teljesíteni, és ha a hitelező pénzintézeteknek módjukban volt azt elfogadni — a záloglevélkibocsátás alapjául szolgáló telekkönyvvi bejegyzésnek törlése mellett a soronkívüli tőketörlesztéseket ilymódon is lehetővé tették. Nincsen tudomásom arról, hogy a kibocsátó intézetek ezidőszerint vonakodnának elfogadni Haját kibocsátású és az adósság pénznemével megegyező valutára szóló, belföldön nosztri Ilkáit zálogleveleket tőketörlesztés fejében. Kétségtelen, hogy a belföldi piacon nosztrifikált záloglevelek már csak igen korlátolt mennyiségben kaphatók. Az interpelláló képviselő úr felszólalásában maga is inkább arra utal, hogy az adós nem tudja a zálogleveleket megszerezni, ezért az intézetektől azt kívánja, hogy az általuk korábban vásárolt zálogleveleket ugyanolyan »olcsó« áron bocsássák az adósok rendelkezésére, mint amennyiért azokat vették. A képviselő úrnak arra az állítására, hogy a kibocsátó intézetek a sajátkibocsátású zálogleveleket külföldön 10—20 százalékos árfolyamon vásárolták meg, felkérem képviselő urat, hogy amennyiben errevonatkozólag adatokkal rendelkezik, azokat bocsássa rendelkezésemre. E záloglevelek külföldi pénznemekban fizetett árát azonban csak akkor lehetne összehasonlítani a pengőben jelentkező 'belföldi árakkal, ha tudomásunk volna arról, hogy a vásárlónak mennyibe került azoknak a külföldi fizetési eszközöknek a megszerzése, amelyeket a. záloglevelek megvásárlására fordított.•. A képviselő úrnak arra az állítására, hogy az eladósodást főként a 18—20—22 százalékos kamatterhek idézték elő, még megjegyezni kívánom, hogy ily magas kamatok csak az 1924. évet megelőző inflációs időkben érvényesültek, mert a pengőértékre való áttérés után a kamat mérve lényegesen csökkent. Átmenetileg a bírói úton érvényesíthető legmagasabb kamat mértéke az 1931. évi 5610/M. E. számú rendelettel évi 12 százalékban állapíttatott meg, ez azonban rövid időközökben-fokozatosan mérsékeltetett, ngy; hogy 1932. év végén a bíróilag érvényesíthető legmagasabb kamat már csak 8 százalék volt, .1935 szeptember 1. óta pedig 7% százalék. Azonban ezek a kamatok sem nyertek soha alkalmazést a külföldi pénzértékre szóló hosszúlejáratú jelzálogos kölcsönökre, mert a transzfermoratórium hatálya alá eső tartozások után a 450/1933. P. M. sz. rendelet rendelkezései szerint csupán a tőke 5 százalékát tevő kamat, valamint az annuitásban foglalt költségek és más járulékok pengőellenértékét kell letétbe helyezni. Ily körülmények között nem látom sem indokoltnak, sem időszerűnek azt, hogy az ebben a tekintetben fennálló törvényes rendelkezések módosíttassanak. Budapest, 1940. évi május hó 25-én. Reniényi-Schneller Lajos s. k.« Elnök: Méltóztatnak az imént felolvasott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a külügyminiszter úrnak Hubay Kálmán képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa) : »Hubay Kálmán országgyűlési képviselő' úr 1940 április, 12-én azt a kérdést intézte hozzám, van-e tudomásom 1. a külföldön folyó nagyarányú Habsburgpropagandáról ;