Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának téaében nem vezet sértő szándék, ez, nem akar bántó lenni feléjük, de óriási nevelői munkát kell végeznünk, lia csak olyan szintet akarunk a tömegnevelés szempontjából elérni, amely szir>t ebben a korszakban, amelyben nemcsak a fizikai fegyverek, hanem az ész fegyverei is döntően avatkoznak be a nemzet »lenni vagy uem lenni« kérdésébe, döntően fontos ahhoz, hogy utóiérjük, sőt elhagyjuk azokat, akiket ma utóiérnünk, illetve elhagynunk feltétlenül, életbevágóan szükséges. (Ügy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon.) E tekintetben nem hagy­hatunk semmiféle kívánnivalót sem magunk után, mert a mulasztás ezen a téren százszoro­san üt vissza, hatásai, visszautaséi megismét­lődő ütések és csapások, mert nemcsak egy al­kalommal, hanem sorozatosan ütnek vissza a nemzetre és sorozatosan károsítják a nemzetet hosszú évtizedeken keresztül. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon) Ez, amit mondok, így van, mert az élet, amelyet magunK mögött hagytunk, ezt bizonyítja. Hogy menuyire í«y van ez és hogy milyen következményekkel jár az ezen a téren tapasztalható mulasztás, annak éppen tegnap egy igen szomorú évfordulója volt, (Lgy van! a szélsőbaloldalon) mert hatá­saiban idaig juttathatja a nemzetet az. ha nin­csen kellőképpen megnevelve. T. Ház! Ez volt — és ezt hatásaiban szomo­rúan erezzük — az úgynevezett liberál-kapita­lista nevelési rendszer. Ezzel állítom szembe a ;jovo nevelési rendszerét, a nemzetiszocialista munkaallam nevelési rendszerét. Mit látunk ezen a téren, t. Ház? Azt, hogy a mi nevelési rendszerünk, tehát nemzetünk, hazánk jövendő nevelési módszere, a nemzetiszocialista neve­lési â rendszer, legelsősorban is kötelességének tartja azt, hogy az élettel a legszorosabb kon­taktusban, a legszorosabb érintkezésben legyen. Lehet, hogy ma még pillanatnyilag gondol­kozásra r késztet az. hogy én ennél a szembe­állításnál a nemzetiszocialista nevelési rend­szert hozom ide, de méltóztassék nekem meg­engedni azt, hogv egy pillanatnyi kitérővel csupán csak utaliak arra, hogy miért tettem ezt. Ahhoz, hogy elvégzett munkaeredményeket bírálni tudjunk és az előddel szemben a fejlő­dést ilven szempontból biztosítani tudjuk, szükségünk van mindenkor arra, bogy egyrészt a múlt tárgvilasfos bírálata alapján, másrészt uedig a rendelkezésünkre álló és a jövőben biz­tosítandó legjobb módszerek «lapján a mwfe­lelő összehasonlítást meg tudjuk tenni. Erre nem kínálkozik semmi más jobban, mint ami a múlt és a jövő szempontjából a legjobb. Itt az f á.n lehet arról beszélni és lehetnek ebben a tekintetben eeryéni felfogások, hogy a nemzeti ­«zoeializmns. mint olyan, importeszme, — erről "lehetne vitatkozni — nekünk azonban kizáró­lag- *z lehet a feladatunk, hoey elbíráljuk: ha tényleg az volna- — mint ahogyan szerintem nem az —. akkor azokat a módozatokat, ame­1 v^ket neknnk ez uyui it, mennyiben tud ink a mi sajátos, hogv úsrv mondjam, nemzeti beállí­tottságnnkhan hasznosítani, mennviben tudink fv^koHatilag a nemzeti közösség javára fordí­tani. Es ha mi találunk ilyesmit, ami megfe­lelő arra. hoar a nemzet- mint hasznos értéket felhasználhassa, akkor nekünk nem szabad kü­lönbséget tennünk a tekintetben, hogv vájjon az importeszme-e a szónak éhben az értelmezé­sóiKen, hanem két kézzel kell megragadnunk az alkalmat arra, hoky minden olyan hasznos dolgot, amèly e tekintetben számunkra is hasz­not hoz, igenis alkalmazzunk. Hiszen külön­ben megtagadnánk azokat az őseinket, akik a nemzetnek kiváló képességű vezetői voltak, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 112. ülése 1940 június 5-én, szerdán. 91 akiknek minden vágyuk az volt, hogy saját­maguk lássák a külföld hasznos intézményeit, hogy azokat azután itthon hasznosíthassák; megtagadnánk nemzeti fejlődésünk lehetősé­gét, és megtagadnánk mindazokat a segítő eszközöket, amelyek e tekintetben külföldi példák folytán részünkre itt állanak készen, csak azért, mert azok idegenek, mert import­eszmék. Ugyanakkor nem röstellj ük hangsú­lyozni a magunk elmaradottságában azt. hogy igenis a nemzetnek saját erejéből kell új erőre kapnia és a nemzetnek saját erejéből kiter­melt új és nemzeti eszméivel kell mindenféle szempontból haladást biztosítania. T. Ház! Elismerem a nemzet erejét és e tekintetben az én álláspontom az, hogy talán egyetlen olyan népe vagyunk Európának, de talán az egész földnek is, amely csak önma­gáiból meríthet erőt. Elismerem és vallom azt. hogy minden eredmény csak akkor értékes, ha annak kivívásában sajátmagunk izzadtunk, véreztünk és küszködtünk. De nem ismerem el azt a negáció álláspontjára helyezkedő véle­ményt, amely mindent eltol magától akkor is, amikor hasznos volna, kizárólag azért, hogy ezzel saját önző érdekeit védelmezze. Éppen ezért tartottam szükségesnek azt, hogy a múlt és a jövő szempontjából a liberal-kapitalista rendszert a jövő nemzetiszocialista munkaál­lam nevelési rendszerével hasonlítsam össze. Nézzük meg, t. Ház, azt, hogy e tekintet­hen mit mond számunkra az általános indo­kolás. Ne méltóztass aniak rossz néven venni tőlem, (ha túlságosan őszinte leszek, de ez kö­telességem, és megteszem anélkül, hogy sze­mélyi vonatkozásban bárkit is célom lenne tá­madni. Mi nem személyeket támadunk, mi rendszert támadunk. Mi nem személyek ellen harcolunk, mi egy rendszerrel szemben küz­dünk, egy jobb, boldogabb rendszerért^ a nem­zeti szocialista munkaállamért. Ez a célunk és ebben a tekintetben nines szükségünk arra, hogy személyes vitákban merüljön; ki munkás­ságunk, csupán elvi fegyverekkel óhajtunk küzdeni elvi álláspontokkal szemben. Amikor az indokolással, annak általános részével foglalkozom, ezt szükségesnek tartot­tam előrebocsátani, mert ezzel is ilyen szem­pontból óhajtok foglalkozni. Az általános in­dokolás többek közt azt mondja, hogy társa­dalomnak és államnak minden körülmények között arra kell törekednie, hogy mindenki egyenjogú polgárnak érezhesse magát ebben az országban. Az egyenlő jog, t. Ház, annyit jelent, hogy a jog egyenlő mértékben^ illeti Pétert ugyanúgy, mint Pált. ha egyenlő felté­telek állanak fenn. Be méltóztassék megmon­dani, hogy egyenlő jog uralkodik-e ebiben az országban, amikor a javaslat is: azt mondja, hogy az odavaló, tudás és erkölcs tekintetében kiművelt munkások dolgozzanak ennek az or­szágnak minden egyes posztján, és akkor azt látjuk, hogy ezek a kiművelt és az élet kü­lönböző posztjainak ténvleg^ odavaló munkásai százszámra munkanélkül kénytelenek az or­szágban élni, mert nines meg számukra az. ami őket odalendítse a nekik megfelelő mun­kahelyekre, nincs meg ezid őszeri nt az a mun­kalehetőség, hogy a mi értékeinket tényleg úgy alkalmazhassuk, ahogy azokat alkalmazni kell. De ha én nevelek és ha nevelői munkám kapcsán azt hangoztatom, hogy igenis a jel­lemes, a nagytudású, a mindenféle szempont­ból kifogástalan egyének a megfelelő helyen megtalálják a maguk életlehetőségeit, hogyan

Next

/
Thumbnails
Contents