Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

70 Àz országgyűlés képviselőházának 90 a közében. — Palló Imre: Szekunda!) Ha a i nemzetnevelés eszményét és gondolatát Széchenyi szellemében értelmezzük, akkor valóban nincs tisztultabb, nemesebb és magasztosabb célkitűzés egy politikai párt részére, mintha a nemzetnevelés feladatára vállalkozik: lelki, erkölcsi, szellemi birtokállományában nemesíteni, erői teljességéhez juttatni ezt a magyarságot éppen ezekben az esztendőkben, amikor keletről és nyugatról egyaránt két óriási, feltörő világhatalom érdekkörébe került lés amikor szükség van minden tiszta magyar nemzeti erőnek, szellemi és erkölcsi erő-' nek a meghatván y ozására. Nem elég azonban ennek a nemzetnevelési eszménynek célul való kitűzése, ezt az eszményt meg is kellene valósítani. A közelmúltban lezajlott időközi választásokon szerzett tapasztalataink viszont, sajnos, arról győznek meg bennünket, hogy ha a minisizterelnök úr lelkében meg is fogamzott egy ilyen pártcél kitűzése, maga a párt, mint gyakorlati kultúrpolitikai eszköz, nemzetnevelő eszköz, nem váltja be a miniszterelnök úr részéről hozzáfűzött reményeket. (Ügy van a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: A nádpálca mellett! — Matolcsy Tamás: Jó kis nevelés! — Zaj a középen.) T. Képviselőház! A közelmúltban a Kunságban lefolyt időközi választás nem szolgálta a Kunság magyarságának lelki harmóniáját, szellemi, erkölcsi, nemzeti értékeinek felfokozását, sőt nem szolgálta azt a lelki és politikai békességet sem, amelyet két nemzeti és alkotmányos alapon álló, bár egymással szembenálló politikai pártnak a politikai küzdelmek közepette is szolgálnia kell a legnagyobb nyilvánosság, a magyar tömegeknek, a magyar falunak, a magyar vidéknek a nyilvánossága előtt. (Ügy van! Ügy van! — Horváth Géza: Az igazságot szolgálja!) Az előbb két interpelláció hangzott el. (Zsengellér József (a közép felé): Ne beszéljen... — Folytonos zaj.) Elnök; Csendet kérek, képviselői urak. Paczolay György: Tizenöt perc nagyon rövid idő arra, hogy vitába tudjak szállni t. képviselőtársammal. (Horváth Géza: Hogy jön ehhez Zsengellér képviselő úr? Még csak ez hiányzik! — Nagy zaj a középen és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon! Paczolay György: Az elhangzott két interpelláció felsorakoztatta a Ház színe előtt a törvénytelenségeknek azt a sorozatát, amely a vidéki közigazgatással, a vármegyei legfőbb vezetéssel, sőt egyes minisztériumokkal karöltve zajlott le a kúnszentmiklósi időközi választáson. Egy vármegyében a magyar vidék közönsége a főispánra felfelé tekint és példát vár tőle. Pest vármegye főispánjának az a nyilatkozata azonban, amelyet olyan gúnyos kétkedéssel fogadott a többségi oldal, nem alkalmas erre. Megdöbbenve láttam, hogy a többségi oldalon nem adnak hitelt az interpellációinkban felhozott tényeknek, hanem merev tagadással, egyszerűen szembefordulnak (Gosztonyi Sándor: Nevetéssel!) a valósággal, ahelyett, hogy magyar emberekhez méltóan lelkiismereti felelősséget éreznének ezekéjt a tényekért. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Az én fülem hallatára is elhangzott az a kijelentés: »Mindegy, hogy milyen eszközökkel, csak az a fontos, hogy birtokon belül legyünk, azután ti majd petieionáljatbk.« (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Gosztonyi Sándor: Ha lehet, szépen, ha nem lehet, csúnyán! Én ütése 19U0 március 6-án, szerdán. is hallottam!) A nemzetnevelésnek, a nemzeti öntudat fokozásának nem ez a módija. Amikor a legmagasabb közjogi méltóság egy vármegyének példát ad, akkor ne a törvény lábbaltiprásával, a fennálló törvényes rendbe vetett hit megrendítésével mutasson példát, nanem mutasson példát azzal, hogy a választójogban lefektetett törvényes rendelkezéseket önmagára nézve is szentnek és sérthetetlennek tartja, sőt még ha az a párt szorulna is háttérbe, amely az ő szívéhez és lelkéhez közelebb áll, akkor is elsőrendű feladata a törvények betartása és nem azok lábbaltiprása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A főispán úr valamennyi községben népgyűléseken vett részt (Matolcsy Tamás: A néma héten! — Horváth Géza: Orgoványon nem vett részt?- — Matolcsy Tamás: Kunszeritmiklóson!) a többségi párt képviselőjelöltje mellett és amikor elérkezett a csendes hét... (Állandó zaj. — Rassay Károly közbeszól.) Elnök: Csendet kérek. Paczolay György: ...amikor már nem lehetett népgyűléseket tartani, akkor megkezdődött a népmüvelés. Mivel a párt a népművelést tűzte ki egyik feladatául politikai célkitűzései között, megkezdődött a népművelés és reggel, délben, este egymást érték a kunsági ipartestületekben, gazdakörökben, olvasóegyletekben az előadások. Kormánypárti képviselők és Mép.-párttitkárok előadásából ismerhette meg az ország a kisebbségi vagy a mezőgazdasági problémák mellett azt, hogy mi az az átkos idegen eszme, amelynek képviseletében a középpestmegyei képviselők ott vannak a kunsági választókerületben. (Simon Ferenc: Ez a gyászbeszéd!) Az idegen eszme fejtegetése közben azután előjött egy egészen sötét vád és alávaló rágalom is, amelyet már egyszer szóvá kell tennünk itt a Ház és az egész nemzet nyilvánossága előtt és jogos felháborodásunkban a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kormánypárt tagjai részéről és elsősorban a választási agitációhan résztvett Mép.-titkárok részéről (Matolcsy Tamás: És képviselők!) idegen állam érdekeinek szolgálásával (Gosztonyi Sándor (a jobboldal felé): Tessék bizonyítani!) és ezekért a szolgálatokért az idegen állam anyagi támogatásának elfogadásával vádoltak meg bennünket (Maróthy Károly: Ez igaz! így volt!), reánk sütötték a hazaárulás bélyegét. (Horváth Géza: Tessék megne vezni, ki volt! — Felkiáltások a szélsőbalplday Ion: Meg lesz! — Horváth Géza: Tessék bejelenteni, ki volt! — Matolcsy Mátyás: Colbert titkár úr! A somogymegyei Colbert titkár úr volt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Matolesy Mátyás: Jó magyar ember, Colbert, c-vel!) Paczolay György: A választási törvény 126. §-ának 9. bekezdése értelmében mindazok, akik a fellépő képviselőjelöltek érdekében választási tevékenységet fejtenek ki, ha bűncselekményt nem követnek'is el, de a kerület hangulatára vagy a választók választói jogának érvényesítésére bármilyen módon olyanmértékű befolyással bírnak, megtévesztéssel, rágalmazással vagy bármilyen ténykedéssel, amely a választás kimenetelét nyilvánvalóan befolyásolja, ezért a ténykedésért maga a képviselőjelölt és azon keresztül a párt a felelős. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kormánypárt egyik fiatal képviselője, — megnevezem a nevét, mert becsüljük ezt az embert, aki egymaga ki mert mellettünk állani* hogy tisztességes és megbiz*-