Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

Az országgyűlés képviselőházának 90. Kínok: Az interpelláció kiadatik az iparagyi es belügyminiszter uraknak. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a földmiVelésügyj. miniszterhez es a miniszterelnökhöz. (Keck Antal közbeszól.) Képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnöki emniciaciók alatt méltóztassék csendben maradni. (Matolcsy Tamás: Hol a miniszter úr? Megbukott!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjek az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földművelésügyi miniszter és a m. kir. miniszterelnök úrhoz a földreform elodázása tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a két év óta a politikai élet tengelyebe került földrendezés a kishaszonbérletí törvényjavaslat tárgyalása után annak felsőházi vitájában megakadt. Hajlandók-e a miniszter urak félreérthetetlen határozott választ adni arranézve, mi a kormány álláspontja a földkérdés rendezését illetően és félreérthetetlenül megjelölni a módját a legnagyobb magyar sorskérdés tényleges gyakorlati megoldásának?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a földkérdés rendezését számtalanszor idehoztam az országgyűlés elé, mint ma is, tettem ezt azért, mert meggyőződésem, hogy ez ennek az országnak és az egész magyarságunk lét vagy nemlét kérdése. (ügy van! ügy van! balfelől.) Itt arról van szó, hogy amikor az egész világ lángokban áll, ez az ország és ez a nép, ez a fajta, megmaradthat-e a DunaTisza táján, 'vagy elpusztul. Ez attól függ, hogy kié lesz ez a föld, mert azé az ország, akié a föld. Nagy sajnálatomra szolgál az, hogy az egész nap folyamán nélkülözzük a miniszter urakat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon) nélkülözöm itt most a földinívelésügyi miniszter urat vagy a miniszterelnök urat, kihez szintén intéztem interpellációmat azért, mert az a meggyőződésem, hogy ennek a kérdésnek rendezése nemcsak szakkérdés, nemcsak egy szaktárcának az ügye, hanem országos politikai kérdés, s ezért voltam bátor a miniszterelnök urat te megkérdezni ebben a súlyos kérdésben. Az ő jelenlétük hiánya rendkívül súlyos és aggasztó tünet számunkra, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mert azt jelenti, hogy a határozott kérdések elől ily módon térnek ki. (Ügy van a szélsőbaloldalon, — Paczolay György: Félnek a kritikától! — Maróthy Károly: Nem merik elővenni a javaslatot! — vitéz Hertelendy Miklós: A bizottságok komolyan tárgyalják! — Zaj.) Mi évek óta akár az irodalomban, akár a parlamentben harcoltunk a magyar földkérdés gyökeres, radikális megoldása érdekében, azzal a szent meggyőződéssel ^harcoltunk, hogy ebben az országban egyedül a magyar fajtának van joga a magyar földhöz (Taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Hertelendy Miklós: Ezt valljuk mindnyájan! — Keck Antal: Hiába mondják! — Matolcsy Tamás közbeszól. — Elnök csenget.) és nem fogok megnyugodni addig, (Elnök csenget.) amíg ezt a kérdést itt megnyugtatóan nem rendezik. Elnök: Kérem, ha az elnök csönget, méltóztassék megvárni, míg az elnök nyilatkozik. Ketten egyszerre nem fogunk beszélni. — Matolcsy Tamás képviselő urat kérem, hogy Matolcsy Mátyás képviselő urnt engedje szóhoz jutni. (Derültség.) Matolcsy Mátyás: Ezt a kérdést mi létkérdésnek, magyar sorskérdésnek tartjuk. Mi illése 1940 március 6-án, szerdán. mindig és mindenütt hangsúlyoztuk azt, hogy ennek a kérdésnek megoldásától függ fajtánk sorsa; mindig hangsúlyoztuk, hogy csak komoly megoldásokat akarunk s még a választási agitációban is, a sajtóban és beszédekben is odakiáltottuk a magyar tömegek elé, hogy ingyenföld pedig nincs, vegye tudomásul mindenki, hogy csak komoly munka árán megszerzett föld van. Ugyanakkor azonban odakiáltottuk, és itt is hangsúlyozom, hogy revízió alá kell venni az idegen főurak és zsidók birtokszerzését. (Élénk helyeslés és taps a ,szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Szegény főurak!) Igenis, meg kell vizsgálni és a történelem megadja az eszközt ahhoz, hogy megvizsgáltassék, mi módon keletkeztek százezer- és tízezerholdas birtokok ebben az országban, mert az a meggyőződésem, hogy írniikor az ország önálló nemzeti függetlenségét visszaszerezte, akkor semmi indok sincs arra, hogy a Wimpffen grófokat, a Hayiiankat, a Pailavicinioket és a zsidókat tovább tűrjük a magyar földön akkor, amikor arra csak a magyar népnek van joga. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Paczolay György: Vissza kell fizetni a magyar földet a magyar parasztságnak.) T. Ház! Mélyen megrendülve állunk itt. Közel két éve, hogy Imrédy volt miniszterolnök úr ezt a kérdést megértette s a r kér dós rendezését újra a politikai élet tengelyébe állította. (Keck Antal: Eögtön megbukott és zsidó lett! — Paczolay György: Rögtön meg kellett buknia!) A kő elindult, gurult, tovább haladt és mit tapasztalunk'? 1938 derekán tették fel a kérdést, most 1940-et írunk és e kérdésben egyéb nem történt, legfeljebb az, hogy tárgyalás tárgyalást ért, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), legfeljebb kiplakátozták a választások alatt a földreform sürgősségét, de egy kapavágás sem történt a magyar nemzetnek ebben a sorskérdésében. (Matolcsy Tamás: Még ötven év múlva sem lesz semmi! — vitéz Hertelemly Miklós: Most születik! Most van szülés alatt, legyen nyugodt! — Paczolay György: Mi van a törvénnyel? — Folytonos zaj. Elnök csenget. — Maróthy Károly: Mi van a kaposvári beszéddel? Mi van a javaslattal, azt mondják meg! (Kölcsey István felé): Isti, Isti, hol van a javaslat?) Ugyanezt a hangot hallottam öt éven keresztül a kormány oldaláról, hogy: mi hozzuk, elintézzük. Kérdőm, hogy hol van? Azért jegyeztem be ezt az interpellációt, hogy megkérdezzem ennek a törvényjavaslatnak sorsát, (vitéz Hertelendy Miklós: Most születik! Ma volt bizottsági tárgyalás! — Zaj. — Keck Antal: Tessék jobban felháborodni! — Báró Vay Miklós: Ne csodálkozzanak, ha a miniszter nem válaszol!) Ugyanezt a hangot hallottam január elején elmondott interpellációm során, amikor a másiik nagy kérdésről, a szociális problémáról, a munkabér kérdéséről interpelláltam. Azt mondta akkor a túlsó oldalról: itt van a törvény, el lesz intézve. Gazdaképviselőtársaim tudják: március dereka van, s ez a törvényjavaslat még mindig nem került a felsőház elé. Mikor lesz abból vájjon törvény és végrehajtás?! Régen aratás után leszünk már és újra ki fogják zsákmányolni a zsidó nagybirtokosok és bérlők a magyar munkásság tömegeit. (Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Nekem tehát felháborodással és kioktatással ne jöjjön senki, mert igenis meggyőződésem és őszinte lelkiismeretem hozza ide ezeket a