Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

52 Az országgyűlés képviselőházának 90. natkozásban, amelyekről ez a félzsidó ember tudomással bír, sőt — mondhatnám — elsősorban ő bír tudomással, hiszen ő a magyar külkereskedelem egykeze, sőt szeme odakint s Magyarország és a magyar külkereskedelmi szem 'csak azt láthatja meg, amit ez a félzsidó szem lát. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Teljes mértékben meg vagyok győződve az igen t. miniszter úr jóakaratáról m arról, hogy kellő kivizsgálás után megtalálja a módját annak, hogy ez az ember eltávolíttassák helyéről. (Prahle Sándor: De sürgősen I) Nekünk ezzel a kérdéssel ' nincs semmi politikai célunk, csak — unint mondtam — az a célzatunk, hogy a szélsőjobboldali gondolkozású emberek aggodalmát juttasuk el a — remélem — ugyancsak legalább jobboldali gondolkodású miniszter úr elé (Derültség a széls'őbaloldalon.) és bízunk abban, hogy a miniszter úr megtalálja a helyes orvoslás útját és módját. Még csak egy mondatot és ezzel be is fejezem interpellációmat. A minisztereLnök úr, de az egyes miniszter urak is számtalan ízben hangoztatják, hogy mi, magyarok, nem vagyunk egyetlen nációnál sem alábbvalóak, mi is alkalmasak vagyunk a kereskedés, az ipar folytatására és a vállalkozásokra. Ha pedig ez így van, nem hinném, hogy ne találnánk egy keresztény, százszázalékos magyar embert, aki ezen az exponált helyen, Ber

Karben, a magyar külkereskedelem érdekeit teljes mértékben és teljesen megnyugtató módon képviselni tudná a jövőben, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) különösen olyan időben, amikor — könnyen megtörténhetik — még fontosabb lesz ez az állás, hiszen nem tudjuk, mit hoz a jövő, nem tudjuk, hogy Isten különös végzése folytán nem keveredünk-e bele a háborúba. Csupán ezeket kívántam elmondani s abban a meggyőződésben, hogy ez nem politikai, hanem egyszerű magyar nemzetpolitikai kérdés, remélem, a miniszter úr válasza 'bizonyára kielégítő lesz. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Varga József kereskedelem* és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Maróthy Károly t. képviselőtársam interpellációjára tisztelettel bejelentem, hogy ezt a panaszt, amelyet a képviselő úr interpellációjában elmnodott, már többen hangoztatták előttem. (Hubay Kálmán: Jogosan!) Megállapítottam, hogy a nevezett úr egyes ténykedéseit illetően már voltak is különböző vizsgálatok és ezeknek a vizsgálatoknak a hatása alatt határoztam el magamat arra, hogy ténykedése felől hivatalosan érdeklődjem követségünk útján. Innen azt a választ kaptam, amit egyébként Maróthy képviselőtársam is megerősített, hogy a nevezett úr a magyar-német gazdasági kapcsolatok ápolása terén értékes szolgálatokat teljesít. Tekintettel arra, hogy több bizalmas természetű felvilágosítást kaptam, részben írásban, különböző uraktól, elhatároztam, hogy ennél a hivatalos állásfoglalásnál, amelyet a követség részéről kaptam meg nevezett személyére vonatkozóan, nem állok meg, hanem alkalomadtán, valószínűleg igen rövid időn be lül, személyesen igyekszem beszélni azokkal a valóban előkelő pozíciót betöltő német urakkal, akiknek a magyar-német gazdasági kapcsolatok fenntartásában jelentősebb szerepük van és ülése 19hO március 6-án, szerdán. náluk személyesen óhajtok meggyőződni afelől, tényleg szükség van-e arra, hogy ez az úr tartsa ezeket a bizalmas kapcsolatokat? (Meskó Zoltán: Ha zsidó, akkor semmiesetre sem lehet!) Ezeknek a személyes információknak a megszerzése után fogok cselekedni. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni, méltóztasék. (Meskó Zoltán: Ha zsidó, akkor semmi esetre sem!) Elnök: Csendet kérek, Meskó képviselő úr. (Keck Antal: Ha zsidó, akkor azonnal menjen! Nem kell nézni, hogyan ténykedik!) Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kövekezik Közi Horváth József képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelem- és közlekedésügyi, vala mint a pénzügyminiszter úrhoz a vasúti munkásság fizetésrendezése és családi bérpótléka tárgyában. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a vasúti munkásság fizetése a legszűkösebb megélhetést sem «biztosítja és hogy családi bérpótlék hiányában a szó szoros értelmében nyomorognak ezek a nagyrészt többgyermekes munkáscsaládok? Módjukban van-e a miniszter uraknak a vasúti munkásságnak ezen a tarthatatlan helyzetén segíteni és legalább olyan mértékiben megjavítani, mint ahogyan a magánüzemek munkássága számára azt az 1937 :XXI. és az l938:XXXVI, te.-kek lehetővé teszik?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! A magyar vasútasság- mindig százszázalékos kötelességteljesítést mutatott; különösen az elmúlt hetekben láttuk ezt, amikor szörnyű helyzetben éjtnappallá tevő munkával dolgoztak azért, hogy biztosítsák az ország zavartalan közlekedését. (Ügy van! a középen.) Közülök is a vasúti munkásság volt az, amely szinte pihenés nélkül kint állt a legnagyobb hóviharban is és dolgozott. Ennek ellenében érdemes megnézni, hogy ez a vasúti munkásság milyen díjazásban részesül az Államvasutak részéről. T. Ház! Ha az ember végignézi a statisztikát, akkor valósággal elborzad azon, hogy a Magyar Államvasutak mernek ilyen keveset fizetni ennek a munkásságnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt, azt hiszem, pártkülönbség nélkül valamennyien tudjuk, akik a vasúti munkásság ügyeivel csak egyszer is foglalkoztunk. 24 filléres órabérekkel találkozunk családos embereknél, 4—5 gyermekkel megáldott apáknál, akik 8—10 esztendeje állnak a magyar államvasutak szolgálatában. T. Ház! Egy egészen rövid statisztikát tárok a t. Ház elé: 48 pengő havi fizetése van soikszáznak ezek közül; semmi mást nem kapnak, sem lakást, sem ruhát, sem fűtést, csak ezt a 48 pengőt. Tessék ebből lakásra, tüzelőre, világításra egy hónapra 16 pengőt számítani, — ez azt hiszem, nagyon kevés — ruházatra egy ötgyermekes családnál 12 pengőt, akkor élelemre marad egy hónapban hét ember részére 20 pengő; de ne is vegyünk hét embert, csalk ötöt, tehát három gyermeket, akkor 4 pengő