Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

Az országgyűlés képviselőházának 90. kozó rendeletek a közalkalmazottak körén kívül álló egyéb olyan bevonult nős, családos személyekre is vonatkoznak, akiknek hozzátartozói a családfenntartó bevonulása folytán támogatásra szorulnak. Az interpellációban említett 13.440/eln. 18—1939. számú H. M. rendelet nem a póttartaléki szolgálatot, hanem egyéb, a rendkívüli katonai szolgálatot teljesített katonákra vonatkozik. A póttartaléki szolgálatot teljesítők családi segélyét az 55.055/eln. 18— 1939. számú rendelet szabályozza. Meggyőződésem szerint az ismertetett rendeleteken túlmenő támogatást a bevonultaknak erre rászoruló családtagjai részére juttatni az államháztartás és a magángazdiaság mai helyzetében — azok egyensúlyának megroppanása nélkül — nem lehetséges. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék-Budapest, 1940 február 14. vitéz Bartha Károly s. k., m. kir. honvédelmi miniszter.« Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a honvédelmi miniszter úrnak gróf Pál ff y József képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház á választ tudomásul veszi. Következik á miniszterelnök úr írásbeli válasza Paczolay György képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíves, kedjék a választ felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Paczolay György országgyűlési képviselő a Magyar Elet Pártja székházának vásárlása tárgyában a képviselőháznak folyó évi január hó 31-én tartott ülésében interpellációt intézett hozzám. Ezen interpellációra a következőket van szerencsém előadni: Tudomásom van arról,, hogy a Magyar Elet Pártja az Esterházy-utca 30.' számú házban bérelt helyiségeinek bérletét felmondotta és tudomásom van arról is, hogy a . Magyar Elet Társaskör a volt osztrák: követség Akadémia-utcai palotáját megvásárolta. Nem tartom szükségesnek, hogy a Magyar Élet Társaskör tagjainak névsorát az interpelláló képviselő úrral közöljem, -minthogy e tekintetben a belügyminiszter által jóváhagvott alapszabályokkal rendelkező Magyar Elet Társaskör elnökségétől bármikor és akadálytalanul felvilágosítást szerezhet közvetlenül is. Nem adhatok választ arra a kérdésre, hogy .a Magyar Elet Társaskör házvétel éhez szükséges pénz milyen forráshói származik, de annyit mindenesetre ki jelen thetek, hogy nem jogtalanul felhasznált állami pénz és hogy annak megszerzésében nekem szerepem nem volt. Remélem, hogy felvilágosításaim az interpelláló igen tisztelt képviselő urat is megnyug-, tatták. A közvélemény, tudomásom szerint, amúgy is a legteljesebb megnyugvással vette a Társaskör megalakulását kezdettől fogva. Kérem válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1940. évi február hó 21-én. Gróf Teleki Pál s. k., m. kir miniszterelnök.« Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úrnak Paczolay György képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem vesszük tudomásul! ) Következik a kereskedelemügyi és közleülése 1940 március 6-án, szerdán. 47 kedésügyi miniszter úr írásbeli válasza Gruber Lajos képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Gruber Lajos országgyűlési képviselő i'ir a képviselőház 1940. évi január hó 17-én tartott ülésen hozzám intézett interpellációjában panasz tárgyává tette a keresztény kiskereskedők áruval való ellátásának kérdését. Ennek kapcsán a t. képviselő úr az alábbi kérdéseket vetette fel. 1. Van-e tudomásom arról, hogy 1939 szeptember óta a keresztény kiskereskedőket, különösen a vidékieket a zsidó nagykereskedők teljesen ki játszák, mert míg nekik alig-alig adinak árut, addig a zsidó szatócsokat bőven ellátják mindennel? 2. Van-e tudomásom arról, hogy a zsidó nagykereskedők, ha adnak is árut a keresztény kiskereskedőknek, azt jóval drágábban adják a megszabott árnál, de számlát nem adnak, hogy felelősségre ne lelhessen őket vonni? 3 Hajlandó vagyok-e keresztény kiskereskedőkön segíteni és lehetővé tenni számukra, hogy felvehessék a zsidokfkal a versenyt? 4. Nyilatkozza'm, hajlandó vagyok-e azonnal, rendeletileg intézkedni,_ hogy ez az újabb zis-idó manipuláció megszűnjék. A fenti interpellációra az alábbiakban vau szerencsém a választ megadni. Az utóbbi időben, különösen a háború kitörése óta. az ország

1 áruellátásában valóban tapasztalhatók bizonyos nehézségek. A hadviselő felek fokozott nyersanyagszükséglete, a háború következtében beállott szállítási nehézségek olyan körülmények, amelyeknek hatása alól Magyarország' sem tudta magát teljesen kivonni. Ezért kellett nálunk is számos nyersanyagot zár alá venni és az anyaggazdálkodást szabályozni. A szűkös anyagellátással szemben viszont fokozott belföldi kereslet áll. Ez a fokozott belföldig kereslet egyrészt arra a>: örvendetes körülményre vezethető vissza, hogy a széles néprétegek jövedelme iparunk: foglalkoztatottságában beállott jelentős mérvű emelkoflés folytán az előző évekhez képest emelkedést mutat, másrészt a belföldi kereslet megnövekedésének kevésbhé örvendetes oka a fogyasztóközönség indokolatlan félelme az áruhiánytól és az ennek folyományaképpen egyes cikkekben bekövetkezett indokolatlan áruhal mozásAz anyagellátási nehézségek és a fokozott belföldi kereslet .következtében egyes árucikkekben átmeneti áruhiány következett be vagy legalább is megszűnt az árubőség és így a kereskedők abban a helyzetben vannak, hogy egyes árucikkekből szinte bármily nagysága készletet könnyen ki tudnak árusítani. Míg a múltban a kereskedő könnyen jiutott árukészlethez és áruraktára kiegészítésének az eladási lehetőségek szabtak határt, addig ma egyes árucikkek tekintetében a kereskedőnek nem a készlet eladása, hanem a készlet beszerzése okoz gondot. Érthető tehát, hogy a kereskedők részéiről napirendén vannak a közelmúltban szinte teljesen ismeretlen azok a panaszok, amelyek az árukészletek kiegészítésének nehézségeit sérelimezik. Egyes keresztény kereskedők az áruellátás szükségességére vonatkozó panaszukat összekapcsol ják a zsidó kereskedők állítólagos kedvezőbb áruellátására vonatkozó panaszokkal. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell állapítanom, hogy az áruellátás terén a keresztény kiskeres-