Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-107

534 Az országgyűlés képviselőházának kell, hogy legyen, mert ott százezres tömegekben laknak a magyarok s az ország egyik legértékesebb területe ez, ahol a kataszteri birtokíveken az első minőségi osztályba vannak sorozva a földek, de ma — a csehek bosszúállása folytán — az a helyzet, hogy négyszer-ötször vetünk és egyszer sem aratunk. Ez fontos kérdés és különösen a pénzügyminiszter úr itt elhangzott beszédére való tekintettel nem lehet e felett csak úgy egyszerűen napirendre térni. A pénzügyminiszter úrnak és a képviselőháznak is különösen felhívom a figyelmét arra, hogy rengeteg magyar kéz van munka nélkül. Itt lelhetne a leghasznosabban foglalkoztatni a magyar nép millióit és ugyanakkor nagymértékben emelni tudnók a nemzeti jövedelmet is. Minden képviselőtársamat nagyon kérem arra, hogy tartsuk napirenden ezt a dolgot és foglalkozzunk ezzel, mert így tudjuk a legtöbb értéket megmenteni a magyar nép számára. Ha ilyen hasznos beruházásra fordítjuk a pénzt, súlyosbítjuk ugyan az adóterheket, de viszont olyan ellenértéket kapunk érte, amely^ felbecsülhetetlen. Elsőisorban nem fognak kárbaveszni milliós munkaerők, akik ma tétlenül vannak, ezeket beállítjuk, hogy úgy fejezzem ki magamat, az állami gépezetbe és ezzel családoknak tudunk biztos exisztenciát biztosítani, s ugyanakkor a jövőre megmentjük, biztosítjuk az ország nagyobb jövedelmi forrását is. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezzel a tervével minél előbb jöjjön, mert ez a Felvidék létkérdése. (Ügy van! jobbfelől.) Ott a nép el van , csüggedve. Amikor most az egész országban pusztított az árvízkatasztrófa, akkor mi ezen meg sem ütköztünk és csak a sajtóból értesültünk arról, hogy mennyire megdobbant a magyar nép szíve, mennyire megnyilatkozott a részvéte a károsultak iránt. Nálunk ugyanez a szerencsétlenség minden évben állandó votlt, úgyhogy a mi elsőosztályú földjeink teljesen értéktelenek lettek, sőt tehertételt jelentenek, mert csak vetünk, megadjuk a rengeteg munkát és semmi jövedelmünk sincs. Merem azt mondani, hogy ha ebiben a képviselőházban az erre vonatkozó törvényjavaslat valamikor törvényerőre fog emelkedni, vagyis meg fogjuk valósítani a vízszabályozást, akkor én elértem egész életem célját, mert minálunk borzadva láttuk, hogy az évtizedek lefolyása alatt azokat az elsőrendű termőföldeket, amelyekbe ezer és ezer munkáskéz fektette a maga szorgalmát, a víz mindig tönkretette és még csak nem is elemi csapásként, hanem szántszándékból, a csehek rosszakarata folytán. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy segítsen azon a sok magyaron, tegye újból termővé azokat az óriási területeket, amelyek mondhatom, az ország legértékesebb területei közé tartoznak. A 8. §-nál a házadómentesség kibővítését kérem. Itt meg vannak nevezve testületek, egyesületek, amelyek házadómentességet élveznek. Ezt az üdvös elgondolást nagy örömmel üdvözlöm, mert bizony még nagy hiány van a magyarság társadalmi megmozdulásaiban, társadalmi életében, olyan óriási hiányok vannak e tekintetben, amelyeket még ki kell töltenünk. Ezért a pénzügyminiszter úrnak ezt a nagy kedvezményét örömmel üdvözlöm, de ugyanakkor hozzáfűzöm azt, hogy az ötgyermekes családokat, akiknek semmi más vagyonuk nincs, csak egyedül a házuk, szintén mentesíteni kell a házadó alól, 107. ülése 19UO május 7-én, kedden. Szeretném itt meghonosítani azt az új erkölcsi fokmérőt, hogy minden közéleti tényezőt minden ügyes-bajos dolgának elintézésénél az vezessen, hogy az első, a legdrágább kincs a sok gyermek. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ahol gyermekekről van szó, ott nem szabad semmilyen áldozatoktól sem megriadni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), mert az ország jövője kizárólag attól függ, hány gyermek van a magyar családokban. Hála Istennek, a Felvidéken még nincs egyke, ott még van elég gyermek. Kérem a pénzügyminiszter urat, vegye be a 8. § rendelkezései közé azt is, hogy az a család, amelyben öt gyermeknél több van és más vagyon nincs, csak egy ház s abban a tulajdonos maga lakik, szintén házadómentességet élvezzen. (Helyeslés.) Üdvözlöm a 10. §-nak azt a szociális intézkedését, amely adókedvezményben részesíti azokat a háztulajdonosokat, akik többgyermekes családokat fogadnak be házukba lakóul. Ez is egyik olyan szép emberi, szociális gondolata a kormánynak, amely felett nem lehet napirendre térni. És mégis, az ellenzék kritikái miatt sokszor úgy érzem magamat, mintha a vádlottak padján ülnék, mert a kormánypárt tagjai sorában vagyok. Ügy vádolnak bennünket, hogy bizony kellemetlenül érzem magam. Mert én sokszor ültem — a cseheknél — a vádlottak padján, de mindig csak azért, mert a magyar nép létérdekeit védtem. Ma pedig szívemből-lelkemből úgy érzem, hogy ma is ugyanezt csinálom, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) csak valahogy az ellenzék részéről a hang nem megfelelő ahhoz, hogy kezet tudnánk egymással fogni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a javaslattal foglalkozni. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Pándi Antal: Azért kezet fogunk! — Wirth Károly: Nem biztos, hogy mi kezet fogunk.) Képviselő urak, felesleges kommentárokkal kísérni az elnöki figyelmeztetéseket! Pintér Béla: A 17. §-ban van egy másik szociális intézkedés, amely mentesíti a kisbérlöket a kereseti adó alól. Ennek az intézkedésnek szociális voltát nem lehet kétségbe vonni, ez itt írásban le van fektetve. Aki ezeket a szociális intézkedéseket kétségbe meri vonni, abból csak a rosszakarat sugározhatik, márpedig gyűlölettel, személyeskedéssel nem lehet komoly munkát végezni. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Nagyon kérem összes képviselőtársai inat, különösen azokat az ellenzékieket, akik sok hibát, fogyatékosságot találnak ebben a javaslatban, neesak ezt az e^y javaslatot nézzék, amely az adóügyeket rendezi, hanem gondoljanak arra, hogy a képviselőház már hónapok óta sorozatosan ilyen javaslatokat tárgyal. Megdöbbent engem az, hogy amikor ilyen szociális javaslatokat, ilyen országépítő, nemzetvédő, népvédő javaslatokat tárgyalunk, akkor olyan hangok hallatszanak, amelyek nem szolgálják a lelki megbékélést. Amint az előbb is mondottam, sokszor úgy érzem magamat a kritikák miatt, mintha a vádlottak padián ülnék. Pedig merem mondani, ha vannak olyan tagjai a képviselőháznak, akik küzdöttek a magyar népért, akkor elsősorban ilyenek a felvidék képviselői, akik az elmúlt húsz évben letették a vizsgát. Mi lenyúltunk a legalacsonyabb rétegekig is és akik magyarnak vallották magukat, —- még a gróf is köztünk volt — azokkal egészen egybeforrtunk; csak így tudtuk megvédelmezni a magyar érdekeket. Ezt akarjuk