Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-107
Àz országgyűlés képviselőházának IC szoba ablakát vályoggal berakták, hogy a szoba kamrának minősüljön és így elnyerjék az adómentességet, a gyerekek pedig, amíg fűteni nem kellett, mindig ebben a kamrának nevezett sötét és levegőnélküli szobában tartózkodtak, amely így valósággal a népbetegségek melegágya lett. Igen helyes tehát, hogy a pénzügyminiszter úr továbbment az egyszoba-konyhás lakások adómentességénél és megállapodott — sajnos, talán hosszabb időre, de remélhetőleg csak rövid időre — a kétszoba-konyhás lakások adórögzítésénél, ami nemcsak a szociális haladást, hanem szerintem a családvédelmet is bizonyos mértékben elősegíti. . Ha viszont á házosztályadó eltörlését ipari szempontból vizsgáljuk, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy éppen a házosztályadó eltörlése vetett véget annak a szép lendületnek, amely az építkezések tekintetében, különösen 1926/27-től kezdve megindult. Szerettem volna részletesen, statisztikai adatokkal megvilágítani ezt a kérdést. Például szülővárosomban, Nyíregyházán 1927-ben 321 lakás keletkezett, viszont 1939-ben már csak 38 új lakást építettek. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy ez alatt az idő alatt ennek a városnak mintegy 40.000 főt kitevő lakossága közel 60.000-re emelkedett, el lehet képzelni, mennyire nem állott arányban az új házak építése a lakosság számarányának hatalmas előretörésével. • Ugyancsak ez volt az oka annak, hogy | az állami adók hátraléka állandóan nőtt, j amely hátraléknak háromnegyedrésze a soha be nem hajtható és valóban csak törlésre váró .házadóhátralékokból származott. Ha pedig azt a kérdést teszem fel, hogy miért nem indul meg, -különösen a nagy lakásínség idején, a házak építése, erre egy példával tudnék válaszolni. Tegyük fel, hogy valakinek van egy 800 pengőért kiadott háromszobás háza és e mellett neki is van egy ugyanilyen családi lakrésze. Ezért a kiadott házáért kap összesen 800 pengő bért s ez után fizet 425 pengő adót. Tekintettel arra, hogy ugyanolyan nagyságú és ugyanolyan mellékhelyiségekkel bíró, sajátmaga által lakott lakásának adóalapja is ugyanannyit tesz ki, mint a bérbeadott lakásé, ő lakásáért is fizet 425 pengő adót és így 50 pengővel túlfizeti a bérlő által fizetett 800 pengős bért. Hol marad ezenkívül még a tatarozás, a kéménytisztítás, a biztosítás, esetleg a kamat fedezésének a költsége, stb. 1 ? Amikor arról beszélünk, hogy a lakásépítő tevékenység nem akar megindulni s talán még a fővárosban sem tart Ott, ahol azelőtt tartott, ezt egy szóval szokták mindig megindokolni és megmagyarázni, azzal, hogy nem rentábilis a lakóházak építése. Hogy mennyire nem rentábilis, legyen szabad ezt egy rövid példával illusztrálnom. Ha például a legjobb jövedelmezőség legkedvezőbb feltételét veszszük, hogy t. i. egy lakóház bruttó jövedelme 10%, akkor is csak odajutunk, hogy a legjobb jövedelmezőség mellett is csak 1% nettó jövedelmük van a házaknak. Tudvalévő ugyanis, hogy az adóköteles háznál a közterhek a bruttó jövedelem 50%-át elérik. Ez a ház értékének 5%-a. Tatarozás címén a jövedelemés vagyonadónál hivatalosan is megengednek 10%-os levonást, ami újabb 1%, az amortizációra is kell 1—2%-ot számítani, mert különben feléljük a házat, az üres lakások egészséges lakásviszonyok esetén állandóan 5%-át teszik ki a lakott lakásoknak, ami 0-5% tesz ki ' >7. ülése 1940 május 7-én, kedden. ö3l a házértéktre átszámítva, a nemfizető és éjszaka titokban elköltöző lakók száma országos viszonylatban szintén 5%, ami a ház értéknek újabb 05%-át teszi ki, üzemi költségek címén ugyancsak 1%-ot kell és lehet számítani és így odajutunk, hogy a ház értékének bruttó 10%-os jövedelmével szemben a ház nettó jövedelmére 1% marad, ennyi a tiszta haszon. Ha pedig azt nézzük, hogy az adómentes házak jövedelme hogyan alakul, akkor, a speciálisan kivételes helyen épülő házaktól eltekintve, a 15 évi adómentességi időtartamnak megfelelően, amely adómentesség csupán a 16%-os házadóra és a 6'6%-os rendkívüli pótlékra terjed ki, az ilyen háznál 2-26% többletet találunk az adóköteles házzal szemben és így egy adómentes ház tiszta jövedelme csak 3-6%-ra emelkedik. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a tőkét nem ilyen alacsony jövedelmezőségű objektumokba fektetik be kamatozás végett, hanem a bankokban marad, ahol 4%-os jövedelmezőséget ér el és még adót sem kell utána fizetni, mert hiszen azt is a pénzintézet fizeti, a mellett per dig a tulajdonosnak nem kell zsebre vágnia mindazt a szép jelzőt amelyet mint háztulajdonos kapna. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék kissé hangosabban beszélni, mert a gyorsírok nem képesek jegyezni a beszédet. (Felkiáltások jobbfelől: Tessék közelebb, előbbre jönni!) Méltóztassék talán előbbre jönni. (A szónok előbbre jön. — Zaj.) Csendet kérek! Bertalan Kálmán: Méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy nem bírok félóráig ilyen erős hangon beszélni; mert állandóan túl kell kiabálni a képviselőház zaját. Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék az ilyen megjegyzésektől tartózkodni. En figyelemmel kísérem a tanácskozást és eddig nem volt az a meggyőződésem, hogy a képviselő urak olyan zajos beszélgetést folytattak yolna, amely lehetetlenné tette volna, hogy a képviselő úr heszédét elmondhassa. Különben intézkedtem volna. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék folytatni. Bertalan Kálmán: T. Ház! Azon pedig az előadottak alapján nem lehet csodálkozni, hogy sok háztulajdonos régi házától szabadulni igyekszik, mert a rentabilitás tekinteteben az a helyzet, hogy aki eladja házát és a hazaért kapott összeget bankba teszi, akkor sokkal könnyebb, sokkal nagyobb és sokkal kényelmesebb jövedelmezőséghez jut. Ha a remédiumot vizsgálom, amellyel a vidéki házakat jövedelmezőbbé lehetne tenni, es ha azt nézem, hogy hol lehetne azt a kiesest pótolni, amely így az államháztartásban előállott, akkor arra a statisztikára kell hivatkoznom, amely a múltkor került a kezembe. Ez a statisztika azt mutat ja, hogy 1868-tól 1939-ig mint fejlődött a házak bruttó bevétele utáni adózás. Budapesten az említett év kezdetén 20-4% házbéradó volt, 1938-ban viszont már csak 17%, tehát ennyire csökkent, a vidéki városokban pedig 1868-ban... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bertalan Kálmán: ... 14—12%-kai kezdődött a házbér adóztatása és ez nemhogy csökkent volna a pestihez képest, hanem ez alatt a több évtized alatt 16, illetve 14%-ra emelkedett. Budapesten tehát kevesebb a házak adózása, mint a vidéken. Ha pedig nézem azokat a vidéki szemmel nézve hatalmas, horribilis béreket, amelyeket a pesti háztulajdonosok a lakások és az üzletek után beszednek, akkor azt kell mondanom, hog> 81*
