Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

526 Az országgyűlés képviselőházának hozzájárulni? (igen!) A Ház elnök napirendi javaslatát -magáévá teszi. Maróthy Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-a 1. bekezdésének a) pontja alapján személyes megtámadtatás címén szót kért. A képviselő úrnak a szót megadtam. Maróthy Károly: Igen t. Képviselőház! Elnézést kérek, hogy szokásomtól eltérően személyes megtámadtatáe címén kérek szót. Nekem, aki már vag;/ öt- vagy hatéves képviselői működésem^ alatt soha senkit személyében meg nem támadtam és minden körülmények között elvi harcot folytatok, végtelenül rosszul esett, hogy éppen a miniszteri székből, kellett hallanom egy személyes ímegtámadtatást. Az történt ugyanis, hogy amikor a minisz- • ter úr mostani beszéde során a forgalmi és I fogyasztási adókkal szemben elfoglalt állás- 1 pontot kívánta gyengíteni, azt mondotta, hogy a nagyjövedelmű ember többet ad kies így több > forgalmi adót fizet, mint a kisember. Egy \ hang ekkor a szélsőbaloldalról ezt kiáltotta | közbe: »Akinek tíz gyermeke van, az többet ] fizet!« Erre én a gyorsírói feljegyzések tanú- ; sága szerint ezt válaszoltam : »Tiszta li berá- ? lis felfogás; kapitalista!«, tudniillik a »fel- j fogás« szót nem akarva inégiegyszer ismételni. I Közbeszólásom kizárólag kritikai jellegű volt, j arra vonatkozóan, amit az igen t. miniszter úr mondott. A miniszter úr erre így válaszolt: »En Maróthy képviselő^ úrtól nem fogak tanulni sem johboldaliságot, sem baloldaliságot, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert mindig a jobboldialon voltam, nem tegnap fedeztem fel pártállásomat.« Reményi-Schneller miniszter , úr a továbbiakban még ezt mondotta: »Ha a képviselő úr abbahagyja a személyeskedést, én -sem fogok személyeskedni.« Azután pedig ezt mondotta: »Öt éve ülök itt .a t. Ház tagjaként, sohasem személyeskedtem, de amikor velem szemben személyeskednek, kénytelen vagyok erre az útra áttérni. Tessék ezt tudomásul venni. Különben a képviselő úr kezdte a személyeskedést, amikor azt mondotta, hogy a zsidók érdekében jöttem a javaslattal.« Erre én közbekiáltottam, hogy: »Ezt nem mondottam!« »Itt hallottam saját fülemmel« felelte a miniszter úr. Erre közhiekiáltotttam: »Rosszul hallotta!« T. Képviselőház! Legyen szabad megállapítanom a következő tényeket. Az igen t. miniszter úr tévedésben van akkor, amikor azt állítja, hogy én kezdtem a személyeskedést. Én nem kezdtem a személyeskedést. Itt van a kezemben az a beszédem, amelyre az igen t. miniszter úr célzott. Én általános kritika tárgyává tettem a javaslatot magát. Nem állítottam azt, hogy a javaslat egész terjedelmében rossz, ellenkezőleg, igen sok pontjára n,ézve kiemeltem, hogy igenis, szociális haladást jelent, sőt egyes pontoknál megmondottam, hogy komoly javulást jelentenek. A tör-, vényjavaslatnak két szakaszát azonban kifogásoltam. Az egyik szakaszra vonatkozóan többek közt ezt mondottam (olvassa): »Azért is különösen fontosnak tartom ezt, t., képviselőtársaim, mert éppen ezeknek az iparosoknak legnagyobb százaléka nem keresztény, hanem zsidó.« — akik tudniillik kedvezményt kapnak. — »Már láttuk egy másik szakaszat is ennek a törvényjavaslatnak, amely éppen a zsidók számára nyújt adókedvezményt.« Én tehát azt mondottam, hogy ez a szakasz van a zsidók érdekében, nem pedig azt, — amire a 106. ülése 19 hO május 6-án, hét jön. miniszter úr azt állítja, hogy a saját fülével hallotta — hogy a zsidók érdekében jött a javaslattal. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ez azt jelenti! — Egy hang a jobb oldalon: A konzekvenciája az! — Ugy van! Ügy van! jobb felől. — Zaj.) Bocsánatot kérek, amikor én egy szakaszra vonatkoszóan mondottam ezt (Horváth Géza: Érdemben ugyanaz! — Kölcsey István: Ügyvédi rabulisztika az egész! Nem vagyunk a törvényszéken!) é>: nem állítottam, hogy a miniszter úr száudéktosan csinálja ezt, hanem csupán azt állítottam, hogy a konzekvenciái lesznek a zsidóságra kedvezőek, akkor természetesen vissza kell utasítanom azt a beállítást, hogy én a miniszter urat azzal gyanúsítottam, hogy a zsidók érdekében jött a javaslattal. Méltóztassék tudomásul venni, igen t. miniszter tir és igen t. Ház, hogy a zsidók érdekében javaslattal jönni Magyarországon nem is lehet. (Csorha Sándor: Nem is akartunk!) Ezek után, amikor most már bébizouyí

Inflam itt a napló tanúsága szerint, hogy a miniszter úr tévedett abban, hogy én kezdtem a személyeskedést, legyen szabad megállapítanom, hogy a miniszter úr súlyosan megsértett, amikor azt állította, hogy tőlem nem kíván balkddaliságot tanulni, mert nem tegnap fedezte fel pártállását. (Felkiáltások a jobboldalon: Jobb- és baloldaliságot! — Zaj. — Elnök csenget.) Engedje meg igen t.. Csorba képviselőtársain, hogy én fejtsem ki azt, hogy miben érzem sértve magamat és ne a képviselő úr. (Kölcsey István: Ez igaz! Ebben igaza van!) Nem érzem magamat sértve azzal, hogy nem akar a miniszter úr tőlem jobboldaliságát tanulni, de abban, hogy baloldaliságot kívánnék tanítani, sajnos, nem lehetek az igen t. miniszter úr szolgálatára. Én tudniillik 1918-ban a Károlyi-forradalom idején keresztényszocialista párttitkár voltam, a bolsevisták elől kimenekültem Szegedre és Szegeden az ellenforradalmi kormány beosztott az ellenforradalmi szakosztályba. (Zaj a jobboldalon. — ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Senki nem vonta kétségbe!) Onnét visszatértein Keszthelyre, résztvettem a kommunizmus likvidálásában (Kölcsey István: Bravó!) és ismét keresztényszocialista párttitkár voltam. Méltóztassék tudomá.sul venni, hogy húsz éven keresztül nemzeti alapon álló keresztényszocialista voltam. (Felkiáltások jobbfelől: Senki sem vonta kétségbe!) Végül pedig, amikor 1938-ban elvi okokból kiléptem a pártból, akkor keresztény alapon álló nemzeti szocialista lettem. Ezt a pártnevet ma is őrzöm. Én tehát soha a baloldalon nem voltam. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem mondottam!) Bocsánatot kérek, miniszter úr, csak az tud baloldaliságra tanítani, aki volt valaha baloldali. Méltóztassék ezt tudomásul venni. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Azt mondtam: akár jobb-, akár baloldaliságra! Ez kicsavarása a szavaimnak! — Zaj. — Elnök csenget.) Le kell szögeznem, hogy a miniszter úr elismerte azt, hogy személyeskedett, mert a miniszter úr megmondotta, hogy azért kénytelen e;rre az útra térni stb

% A miniszter úr tehát elismeri, hogy a személyeskedés útjára tért. Nekem a múltban csak a Fábián Béláékkal és a szociáldemokratákkal volt itt személyes vitám, végtelenül rosszulesik tehát,