Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

522 Az országgyűlés képviselőházának pengőn felül imár nem számít, hogy 10 pengő­vel több vagy kevesebb adót fizet-e valaki, ott tehát ezt nyugodtan el lehetett hanyagolni. Szerintem ez rendkívül igazságos. Ne méltóz­tassék ezt lebecsülni, inert ez hozzávetőleges számítások szerint 3—4 millió pengő bevétel­kiesést jelent, úgyhogy ez a legnagyobb enged­mény a kisemberek részére, amely a törvény­javaslatban található. Méltóztassanak ugyanis tudni, hogy egy másik engedmény 800.000 pen­gőt ; a harmadik pedig 1,200.000 pengőt tesz ki, tehát a kisemberek számára 5—6 millió pengős adóengedmlény van ebben a javaslatban, ami azt hiszem, a mai viszonyok közt egészen nagy adóengedmény. En a létminimumnak ilymódon való meghatározását nagyon jónak tartom és nagyon örülök, hogy erre rájutottunk, mert ez abszolút igazságos, a teherviselőképess éggel arányos és a legkisebb rétegnél rendkívül nagy engedményt, rendkívül nagy könnyítést jelent. (Ügy van!) Méltóztattak még megemlíteni a beruhá­zási pótlékot is. Felmerült egy gondolat, amely szerint a beruházási pótléknak ez a rendszere bizonyos kategóriáknál talán igazságtalan. Ezt részletkérdésnek tekintem és a legjobb­nak találnám, ha ezt a kérdést is majd a bi­zottságban tárgyalnók meg. Mindenesetre örömmel állapítom meg. hogy a beruházási potlek bevezetését mindenki helyesnek és igaz­ságosnak tartotta. Áttérnék most még a felfedező eskü kér­désére. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a tekintet­ben xigyszólván csak egyetlenegy kifogás hangzott el,^ mégpedig az, hogy vájjon mire fog az illető megesküdni; olyanra esketjük-e meg, amire jó szívvel meg lehet esküdni? (Horváth Géza: A bíróság esketi!) Ügy van, — hogy a közbeszólásra válaszoljak — a bí­róság esketi, de az eskü szövegét a pénzügy­igazgató állapítja meg, hiszen az egész eljá­rás az adóhatóság előtt folyik le, így tehát csak ő tudja feltenni a kérdést, más nem. Amint azonban méltóztatnak tudni, a törvény­javaslatban van egy megkötés arra vonatko­zólag, hfegy ez az eskü mire von atkozhatik: a törvényjavaslat szerint az eskü szövegét úgy kell megállapítani, hogy abban az adózó valóságos jövedelmére és vagyonára vonat­kozó adatok megerősítése foglaltassák. Itt semmi különösre nem fogjuk megesketni, ha­nem majd feltesszük a kérdést: mondja az úr. nincs önnek semmi betétje? Ha azt mondja, hogy nincs^, felszólítjuk: esküdjék meg rá. Vagy megkérdezzük: nincs önnek értékpapírja ezeken kívül, amelyeket itt felsorolt? Ha azt mondja, hogy nincs, felszólítjuk: esküdjék meg. Ebben a tekintetben tehát semmi veszély nem lesz. Nekem az a meggyőződésem, hogy az eskü alkalmazására csak ritkán fog sor ke­rülni. Bródy képviselőtársam hozta fel, hogy erre az esküre a régi időben sohasem került sor. Ez is azt bizonyítja, hogy az intézmény jó. Ne is kerüljön rá sor ezután sem. Az adózó annyira megijed tőle és annyira megrémíti a hamis esküvel járó szigorú büntetés, hogy inkább megmondja az igazat. Mi semmi mást ezzel az intézkedéssel nem is célzunk, csak azt, hogy tessék bevallani a valódi jövedelmet s hogy végre állítsuk helyre az adómorált. (He­lyeslés.) Most legyen szabad még rátérnem a gyer­mekkedvezményekkel foglalkozó 42. $-ra. Né­hány képviselőtársunk figyelmét elkerülte az, hogy- ha ez nem érvényesül a jövedelem adó­106. ülése 1940 május 6-án, hétfőn. nál, mert az illető sokgyermekes családapa a jövedelemadónak nem alanya, akkor érvénye­sül a földadónál, a házadónál, a kereseti adó­nál, tehát az összes adónemeknél, egészen addig, amíg az a családapa gyermekeit el­tartja. Itt csak az az egy kérdés merül fel, hogy vájjon a gyermekkedvezmény megadását kössük-e a 10.000 pengős határhoz? Ezt haj­landó leszek majd a bizottságban, valamivel felemelni. Ott a kérdést majd letárgyaljuk és igyekszünk méltányos megoldást találni. (He­lyeslés a középen.) Mélyen t. Ház! Körülbelül végére értem annak, amit lehetőleg rövidre összefoglalva el akartam mondani. (Horváth Géza: Nagyon érdekes volt!) Méltóztatnak tudni, hogy az egész világon emelték az adókat. Ezt nem le­het letagadni (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) s én sem tagadom le, hogy amikor ez a tör­vényjavaslat figyelembe veszi a szociálpoliti­kai szempontokat, egyúttal az adóbevételeket is óhajtom emelni, mégpedig igen jelentősen. (Egy hang jobb felől: Ez természetes!) Nem tudom, melyik képviselőtársam mondta, hogy ezt én szerényen elhallgattam. Nem így van; én egészen őszintén bevallom, hogy nekem több bevételre van szükségem. Méltóztatnak talán emlékezni az expoizémra; már ott beje­lentettem a társulati adóra, az egyenesadóra vonatkozó új rendelkezéseket és minden egyéb intézkedést, amely szükséges ahhoz, hogy a deficit krónikussá ne váljék. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez természetes!) Ezeket már akkor bejelentet­tem) és most résziben be is váltom. Tudom, hogy súlyos terhek vállalását kér­tük az országtól. Ha visszatekinteik; kétéves pénzügyminiszterségemre, feltsorolhatom a be­ruházási hozzájárulást, amely súlyos terhet hárít az 50.000 pengőn felüli vagyonra, felso­rolhatom a társulati adót, amely szintén sú­lyos terhet ró a társulatokra, és felemlíthetem az egyenes adókra vonatkozó javaslatot, amely ismét súlyosan megterheli a tehetősebb ré­' Mélyen t. Ház! Nagyon jól tudom, hogy nem népszerű dolog adóemelésekkel jönni v de viszont meggyőződésem az is, hogy ha a pénz­ügyminiszter a népszerűséget keresi, akkor jó pénzügyminiszter többé már nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Derültség.) Én vál­lalóim ezt a nagyon kellemetlen, kínos hivatást; vállalom azért, mert csak egyre vagyok haj­landó: legjobb meggyőződésem szerint minden melléktekintet nélkül azt tenni, ami az ország érdekében áll. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Az adóemelés nem tartozik az élvezetek közé, mégis volt ennek a törvény­javaslatnak egy napfényes oldala (Halljuk! Halljuk!) és ez az volt, hogy a mai viszonyok ellenére talán Európában egyedül csak mi tud­tunk olyan adókedvezményeket és könnyíté­seket hozni a kisembereknek, mint amilyeneket ez a törvényjavaslat tartalmaz, olyan időkben, araikor az adók emelésén kell a fejünket tör­nünk, amikor töbíb bevételre van szükség az ország és a haza érdekében- (Ügy van! Ügy van!) Megvallom őszintén, ez volt a napfényes oldal ennek a törvényjavaslatnak a szerkesz­tésénél és tisztelettel kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék a Ihatájrozati javaslatokat elutasí­tani és a törvényjaivaslatot, amely ennyi ked­vezményt és könnyítést tartalmaz, általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon

Next

/
Thumbnails
Contents