Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

520 Az országgyűlés képviselőházánali telni, hogy nagyon szerettem volna, ha a földadónál már a termeléspolitikai szakaszokat is a mélyen t. Ház elé terjeszthettem volna. Szerettem volna megvalósítani azt, amit az expozémban Ígértem, tudniillik, hogy amint háztatarozás van, úgy földtatarozás is van. (Úgy van! jobbfelől.) Hogy rövid legyek, csak azért említem ezt ilyen röviden, de természetesen ezt ma — hogy úgy mondjam — légüres térben lehetetlen megcsinálni, függetlenül attól, hogy milyen lesz a mezőgazdaság fejlesztéséről az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat. Mert hiába hozunk ma valamilyen adóügyi intézkedést, ha azután a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál valami másra lesz szükség. Én tehát azt a megoldási módot választottam, hogy lemondok erről a különben igen hálás intézkedésről és átengedem a földmívelésügyi miniszter úrnak s majd az ő javaslatával kapcsolatban fogjuk ezt a kérdést letárgyalni. A földadónál igen sok képviselőtársam szóvátette az elemi károk kérdését. Az elemi károk felsorolásában azok az elemi károk szerepelnek, amelyek minden évben, hála Istennek, nem ugyanazon a területen, de az ország , különböző területein mégis minden évben visszatérően előfordulnak. Ha valahol rendkívüli kár van, akkor a 3. § (9) bekezdése módot nyújt a segítésre, mert felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a földmívelésügyi miniszterrel egyetértően más olyan károkat is állapíthasson meg, amelyek a földadó elén gedésére igényt nyújtanak. Ez tehát elasztikus rendelkezés, de természetesen elasztikusnak is kell lennie, mert például az idén előfordult károkat, ha ezt a törvényjavaslatot egy évvel ezelőtt hoztuk volna ide, nem nagyon láthattuk volna előre, s így bizonyára nem lett volna benne előre intézkedés ezekre is. Többen fel méltóztattak vetni itt még egy kérdést, azt, hogy mit értünk kellő gondosság alatt? Ennek meghatározása természetesen szerepelni fog a végrehajtási utasításban, de már ma megjegyzem, hogy a biztosítás kérdése itt nem játszik szerepet, mert a kellő gondosság a csapás elhárítására vonatkozik, a biztosítás pedig a csapást, sajnos, nem hárítja el, hanem csak megtéríti a kárt, úgyhogy az a körülmény, hlogy az illető gazda biztosított-e vagy sem, a földadó elengedése tekintetében lényegtelen. Bátor vagyok most áttérni a házadó egynéhány kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Méltóztattak javaslatokat tenni a házadómentesség kiterjesztésére olyan irányban, hogy a gazdakörök és különböző intézmények házaira is terjesszük ki az állandó házadómentességet. Ez olyan részletkérdés, amelyet majd a bizottságban fogunk letárgyalni; azt hiszem, ott bizonyos kérdésekben eleget is fogok tudni tenni igen t, képviselőtársaim kívánságának. En inkább a 10. §-szal szeretnék foglalkozni, amely a többgyermekes családokat befogadó háztulajdonosoknak nyújt bizonyos kedvezményeket. Én is nagyon szerettem volna fbrdítva csinálni meg ezt a szakaszt, még pedig úgy. hogy megbüntessem azokat a háztulajdonosokat, akik nem hajlandók ilyen családokat befogadni. (Helyeslés.) De — méltóztassék nyugodtan végighallgatni — hogyan tudom beigazolni, hogy ki volt az, aki nem akarta ezeket befogadni? Ez olyan komplikált eljárásra vezetett volna, hogy ezt 106, ülése 19h0 május 6-án, hétfőn. kimondani teljes lehetetlenség, eltekintve attól, hogy az alaptalan feljelentéseknek olyan sorozata indult volna meg, amely mindenképpen elkerülendő. (Zaj.) Az lett volna a helyes, ha büntettük volna őket, de ezt nem lehet keresztülvinni. Ha azonban a bizottsági tárgyalás folyamán valamelyik képviselő úr tudna egy nagyon jó ideát hozni arra, hogyan lehet az ilyen háztulajdonost hosszadalma» eljárás és vexatura nélkül megbüntetni, magam is hajlandó leszek ezt elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Azonban- nem hiszem, hogy lehet ilyet találni. Az pedig, hogy felhatalmazást kértem az első 'bekezdésben, arra vezethető vissza, hogy a matéria teljesen új, tehát a szabályozásnak egy kicsit mozgékonynak, rugalmasnak kell ebben a kérdésben lennie. Majd meglátjuk, hogy az első intézkedés mennyiben tudja ezt a ^kérdést megoldani, hol kell az első intézkedésen változtatni. Ezért kértem felhatalmazást, hiszen az adózást semmi esetre sem súlyosbíthatjuk ennek a felhatalmazásnak alapján, hanem legfeljebb enyhíthetjük. Áttérve a tételes házadóra, itt van a vá? lyogházak és a szilárd anyagokból épült házak kérdése. En, ha a mélyen t. Ház parancsolja, megindokolom azt, hogy a valyogházakra nagyobb adót kell kiróni, mint a szilárd anyagból készülj házakra, hogy megakadályozzuk a vályogházak építését. Szóval ha építéspolitikai szempont vezet bennünket, (Meskó Zoltán : De ha nincs téglája a szegény embernek, akkor mit csináljon? — Egy hang a jobboldalon: Jó, ha vályogja van!) ezt kell jobban megadóztatni, mint ahogy ez is elhangzott. Ha viszont a másik oldalról nézem a kérdést, (Zaj. — Az elnök csenget.) amely vélemény szintén elhangzott és amely azt mondja, hegy a vályogházak adóját egyáltalában engedjük el, (Wirth Károly: El is kellene engedni!) akkor meg mindenki vályogházat fog építeni ebben az országban,^ Ez sem kívánatos. (Meskó Zoltán: Dehogy épít! Akinek muszáj, az épít! — Wirth Károly: Akinek nincs téglára pénze! — Maróthy Károly: A téglakartelt tessék megrendszabályozni!) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képviselő úr! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Minden nehéz! — Pröhle Sándor: Az a baj, hogy minden nehéz!) Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Megvizsgáltam a kérdést sok oldalról és azért határoztam el magam erre a minimális 50 filléres differenciára, nehogy azt mondhassák, hogy a vályogház tulajdonosa ugyanannyit fizet, mint a kőház tulajdonosa. Azt sem akartam, hogy a vályogházak elszaporodjanak. — tehát nem engedhetem el az adót, mert különben elszaporodnak és mindenki vályogiházat épít (Ügy van! a jobboldalon.) —• azt sem tehetem, hogy a kőházak adóját lényegesen magasabbra vegyem, mert akkor meg ez okozna visszahatást. Tehát csak egy minimális differenciát, igazán mondhatom, csak egy képletes differenciát vehetek, ha az építéspolitikai és szociálpolitikai szempontot össze akarom egyeztetni az adópolitikai szemponttal. (Meskó Zoltán: Csak a gyermekek száma szerint lehetne kedvezményt adni! —' Egy hang a jobboldalon: Egy Szobáig egyforma kell, hogy legyen!) A másik kérdés, amely felmerült, az volt, hogy miért kötjük a tételes házadót ahhoz, hogy milyen nagyságú községben található az