Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

510 Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1940 május 6-án, hétfőn. leginkább azért adják ki a lakást, hogy va­lami kis hevéteriik legyen. Vannak elöregedett, munkaképtelen háztulajdonosok, akik meghú­zódnak hátul egy kis vityillóban vagy egy kis kamraszerű szobában és amikor jönnek az Ösz­szeírók, természetesen mindig a kiadott első szobák házbérét veszik alapul és a hátulsó vi­tyillót, vagy kamrát ehhez mért magas adóval sújtják. Tapasztalatból tudhatjuk, hogy aki­nek nincs bérbeadott lakása, rendesen kevesebb házadót fizet, mint az, aki bérbe adja lakását, pedig a főépületet, az első és második szobát azért adják ki a kisemberek, mert magok hát­rább húzódva az első szobákért többet kapnak. De^ azt, amennyivel többet kapnak, ha nem is egészen, de részben elviszik adóban. Ezért en­nél a szakasznál változtatást szeretnék és kér­ném a pénzügyi kormányzatot, tegye megfon­tolás tárgyává, nem volna-e helyes, hogy tár­gyalás alapján vessék ki rájuk az adót és ne úgy, mint eddig volt, — ezt a kérdést a javas­lat nem is érinti — hogy a kamra után ugyan­olyan arányban kelljen adót fizetni, mint a kiadott első szobák után. Nagyon helyeslem a 12. §-naík azt a rendel­kezését, amely a házadót fixirozza. Csak azt kifogásolom, hogy különböző kategóriákba so­rozza a háztulajdonosokat a szerint, hogy 1000, 2000, vagy 10.000 lakosú községekben van-e há­zuk. Ajánlom, méltóztassék ezt is megfontolás tárgyává tenni. Olyan mindegy, hogy 5000 vagy 10.000 lakosú községben laknak-e, ahol egyformán nyomorog, hiszen a községekben nincsenek módosabb emberek, mert azok a vá­rosokba tömörülnek. Helyeslem, hogy a javas latban 12 pengőben fixirozott házadó általá­nosságban megmaradjon, de a magasabb osz­tályba sorozás nagyon sújtja azokat az embe­reket, akik nagyobb községekben laknak, pedig éppen olyan szegények, éppúgy kínlódnak, mintha kisebb községben laknának. A 17. § kimondja, hogy állandóan mentesek az általános keresetiadó alól azok a kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó földhaszonbérlők akik egy község határában salát szükségleteik kielégítésére csak annyi földet bérelnek, amennyi földnek az összes kataszteri tiszta jö­vedelme legfeljebb 25 pengőt tesz ki. Visszatérve az én vidékemre, ha ott 25 pengő kataszteri tiszta jövedelme van valaki­nek, az ott csak egy nagy báztelket, csak egy katasztrális holdat jelent. (Beniczky Elemér: Nálam nyolc!) Az egyik vidéken nyolc, a má­sik vidéken tíz hold, de nálam a határnak nem minden részén teszi ki az egy katasztrális holdat sem. Tisztelettel figyelmébe ajánlom a pénzügyi kormányzatnak azt is, hogy ne a ka­taszteri tiszta jövedelmet vegyük alapul, ha­nem állapítsunk meg egy lerögzített hold­mennyiséget, mondjuk 10 katasztrális holdat. (Helyeslés jobb felől.) Ha az a cseléd, aki nem fizet keresetiadót, a gazdaságban megkapja 10 katasztrális hold jövedelmét illetve hozamát, akkor miért legyen alacsonyabb sorsban az a kisember, aki egy katasztrális holdat bérbe vesz;' miért sújtsuk őt job'ban? Én az adót a holdak számához kötném és 10 katasztrális holdnak a törvénybe való felvételét ajánlom. T. Ház! Az utóbbi időkben szokásban volt kereseitiadó-bevallás megmarad a jövőben is. Ha valaki nincs tisztában az adójával, fel­mondja; ha pedig a nénzügyigazgatóság észre­veszi, hogy talán több adót is lehet rá kivetni, akkor a pénzügyigazgatásáé* mondja fel az adót és új adóvallomást kell beadni. Az adó­vallomás pedig furcsa dolos", jogászi ész kell ahhoz, hogy azt valaki kiállítsa, mert sem tör­vény, sem intézkedés nincs, amely e tekintet­ben felvilágosítaná az embert. Még ha lenne is, akkor sem érti meg azt az egyszerű, kevéssé iskolázott ember, nem tud az adóvallomási ív dzsungelében eligazodni. Nagyon természetes, hogy rosszul állítja ki. Ha látja a finánc, hogy az állam javára hajlik a vallomás, akkor jó­váhagyja, ha pedig nem úgy állítja ki vagy a vallomáshoz még valami gyanú fér, úgysem hagyja jóvá. Különben sem az adóvallomás alapján vetik ki sohasem az adót, hanem becs­lés alapján vetik ki. Az adóvallomás beadása tehát csak az adófizető polgárok zaklatása, mert hangsúlyozom, száz közül kettő-három tudja csak tökéletesen kiállítani. Ha a saját kárára állítja ki, elfogadják, ha véletlenül a saját javára állítja ki, mert hiszen azt nem tudja az az ember, hogy a kárára állította-e ki vagy a javára, akkor nem fogadják el, ha­nem jön a becslés. (Gr. Festetics Domonkos: A pesti zsidóknál ez nem fordul elő, azok értenek hozzá!) Vannak emberek, akik meg tudiák csi­nálni és ha a két adót összehasonlítjuk, ha egybevetjük a kisember és^ a nagyadófizető adóját, akkor látjuk, hogy óriási a különbség, óriási az eltérés a kettő közt, mert azok ki tud­ják állítani az adóvallomást. Például csodálatos és meglepő dolog a következő. Ez nem a kormányzat hibája, de nagyon természetes, hogy alkalmazottai min­denáron szeretnek eleget tenni kötelességüknek, ha lehet, még túlzásba is mennek, csakhogy tekintélyt szerezzenek, dicséretet kapjanak, vagy előremehessenek a tisztviselői rangsor­ban. Mondjuk, például, felülvizsgálnak egy bér­leti szerződést. A bérlők — akár kisbérlők, akár nagyobb bérlők, de leginkább a kisbérlők — rendesen nagyobb adót fizetnek, ha a szerző­dés magasabb haszonbért mutat ki. Ilyenkor rendesen maeasabb adóval róják meg őket, nedig az a 10—15—20 holdas kisbérlő sokszor kénytelenségből ígéri meg a magas haszonbér­összeget, amelynek fejében bérelheti azután azt a kis földet, amely neki hajlékot is nyújt. Na­gyon természetes, ha valaki többet fizet, keve­sebb marad neki, ha nagyobb haszonbért fizet, kisebb a jövedelme. Az adókivetés során leg­nagyobbrészt 60 pengőben állapítják meg a földbirtok tiszta jövedelmét. Nagyon jól tud­juk általánosságban, hogy ha egy jól be­instruált intenzív gazdálkodás 4% jövedelmet hoz, akkor mi gazdálkodók már meg vagyunk elégedve, hogy nem hiába dolgoztunk. Ez a. 60—65 pengő pedig majdnem háromszorosát jelenti a 4%-nak, kitesz körülbelül 10%-ot. Ma pedig olyan föld nincs, amely 10% -ot hozna. Azok az önálló kisiparosok, akik falun se­géddel dolgoznak, 12—18 pengő kereseti adót fizetnek. Ez ellen nem emelnék különösebb ki­fogást, mégis azt szeretném, ha általánosság­ban elfogadnék a 12 pengő meghatározását, mert hiszen ha egy iparos egy segéddel vagy két inassal dolgozik, ez jelentheti azt is, hogy az illető talán rokkant vagy elaggott és ezért nem tudja maga megkeresni családjának a szükséges kenyeret. Lehet, hogy némelyik nem­csak hogy hasznot, kereseti adó alá eső jöve­delmet nem tud szerezni, hanem méga min­dennapi kenyeret sem tudja megkeresni. Lehet­nek közöttük természetesen olyanok is, akik haszonra is szert tesznek, de én azt hiszem, hogy azok, akik már csak egy segéddel vagy egy, esetleg két inassal dolgoznak, nagyrészt elszegényedett inarosoki akik egy munkában eltöltött élet után munkájukat folytatni már nem. tudják. T. Ház! Lassan-lassan kifogyok az időből,

Next

/
Thumbnails
Contents