Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-105
1:80 Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 19 W május 3-án, pénteken. előtt meghajtom az elismerés zászlaját. (Helyeslés) Még egy dologról tartozom megemlékezni, mielőtt magára a javaslatra térnék át, és örülök, hogy ezt éppen én teszem meg. A felsőházban elhangzott az a kijelentés, hogy a képviselők nem teljesítik itt a kötelességüket. (Mozgás. — Br. Vay Miklós: Az is egy Meskó volt!) Egyik rokonom tette ezt a kijelentést, a felsőháznak egyik kiváló tagja, mégis ünnepélyesen vissza kell eat utasítanom, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert mi, képviselők, igenis, teljesítjük a kötelességünket ! (Ügy van! Ügy van! a jobb- es a baloldalon.) Amikor itt, egy vagy más olyan közbeszólás hangzik el, amely a legtávolabbról is érinti a felsőház dolgait, nagyon erősen, nagyon érzékenyen felfigyelnek odaát. Kérem tehát, hogy a két Ház tartsa tiszteletben egymás hatáskörét és hatáskörünket ne lépjük át. (Helyeslés à jobb- és a baloldalon.) T. Képviselőház! Az előadó úr ennek az adó javaslatnak ismertetése során, katonás egyéniségével őszintén megmondotta, hogy ez •a javaslat a nép előtt, a magyar ember előtt nem rokonszenves, mert a magyar nem szívesen fizet adót. Ebben tökéletesen igaza van. De a magyar népnek ez a mentalitása még a Bach -korszak idejéből származik, (Korláth Endre: De megszoktuk!) amikor magyar virtus volt a fináncot az orránál vezetni. Akkor ugyanis a mai tiszteletreméltó »pénzügyőrt« még »fináncnak« csúfolták. Nagyon természetes, hogy amikor úgy szedtek adót, hog;y katonasággal erőszakolták ki, amikor magyar kúriákat szállottak meg, hogy az adót kisarcolják, nagyon jól érezte mindenki, hogy azokat az adókat nem nemzeti célokra fordítják, hanem azok idegen célokat szolgálnak, tehát természetes, hogy mindenki ellenszenvvel viseltetett a# adózás iránt. T. Képviselőház! Természetes, hogy az adómorál, az adó erkölcs azóta — minthogy akkor ez a mentalitás beidegződött az emberek lelkébe — máról-holnapira nem javult meg és 'bizony az adóerkölcs még ma is sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig ezen az adómorálon múlik az egész adóztatás kérdése. Ahol nincsen adómorál, ott igazságtalan és méltánytalan maga a megadóztatás is, mert az adóalanyok magtik teszik igazságtalanná. Mikor és miért nem fizeti szívesen a magyar az adóját 1 ? Amikor azt látja, azt tapasztalja, hogy a szomszédja vagy falubeli ismerőse ugyanannyi föld után, vagy ugyanolyan ház után kevesebb adót fizet, mint ő, akkor igazságérzete ez ellen fellázad, türelmetlen lesz és elégedetlenné válik; amikor azt látja, hogy akinek nincs 'megfogható vagyona, nincs látható vagyona, az fényűző módon él, míg ő, akinek a gyomrába belelát a finánc, éppen csak annyit tud megkeresni, hogy a mindennapi kenyere és az évi adója meglegyen, elégedetlenkedik; amikor azt hallotta, mert sajnos, 'hallotta a múltban, —ámultat aláhúzom, mert el kell ismernem ellenzékig állásfoglalásom ellenére, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr pénzügyminisztersége alatt óriási változások és javulások történtek -** hogy az adócsalókat pénzbírsággal és nem súlyos fegyházzal büntetik és amikor azt olvasta, hogy a kincstárral ki lehet egyezni, elégedetlen lett. En egyébként az adócsalókat közönséges sikkasztóknak tartom, mert azt az összeget, amelyet^ az államkasszába be kellene fizetniök, elvonják önző, piszkos céljaikra. Amikor tehát az az adófizető polgár, az az egyszerű kisember, akinek talán utolsó vánkosát, vagy tehenét foglalták le adóba, s aki mindennap attól reszket, hogy nem jön-e az adóvégrehajtó, azt olvassa, hogy a múltban a kincstárral ki lehetett egyezni, elkeseredik. Most már kevésbbé lehet kiegyezni, mert úgy látom, ezek után a kiegyezések után pontot tettek. Azelőtt, ha például százezer pengőre, adójának nem tudom hányszorosára elítéltek egy adócsalót, az megfelelő protektorok után szaladt s kijárok útján kiegyezett. Nem akarok személyeskedni, bár nevekkel tudnék szolgálni; csak azt jegyzem meg, hogy nem a pénzügyminisztérium tiszteletreméltó tisztviselői karára gondolok most, — nehogy félreértés legyen — hanem bizonyos urakra, különösei} volt ügyvéd képviselő urakra, akik kiegyeztek .. . Elnök: Nagyon kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék ebben a kérdésben oly mélyen vájkálni általánossághan. Ezek olyan r kérdések, amelyeket igenis csak nevek említésével lehet tárgyalni, de általános vázolásra és tárgyalásra nem alkalmasak. Meskó Zoltán: Teljesen osztozom a t. elnök úr felfogásában. En egyesekről beszélek és az ügyvédi kar tiszteletreméltó tagjait nagy általánosságban érinteni sem akarom. De mondom, akadtak ilyenek. Ezt legjobban a pénzügyminisztériumban kell tudni, ahol kiegyeztek s ahol a végién ilyenekkel már szóba sem akartak állni. Kosenberg vagy Rosenthal vagy nem tudom milyen nevű zsidóra például kiróttak százezer pengő pénzhírságot; erre meg : egyezett egy ilyen ki járó val, természetesen nem közönséges díjlevél alapján, amilyent a szabályok előírnak, hanem azon az alapon, hogy: amit elengednek, azt megfélezzük. (Mozgás.) Ilyen eset számos volt. A pénzügyminiszter úr most már gátat vetett ezeknek a kiegyezéseknek és nem hajlandó tovább ilyen kiegyezéseket megtűrni. Aki adócsalást követ el, az bűnhődjék, mert az adómorált csak így tudjuk emelni; csakis úgy tudjuk arra a színvonalra emelni, amelyre szeretnők, ha büntető szankciókkal sújtjuk azokat, akik hamis adatokat szolgáltatnak a kincstárnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert ezek nem a pénzügyminiszter urat károsítják meg, nem a magyar kincstárt csupán, hane*ni minden becsületes adófizetőt is, aki tisztességesen bevallja a jövedelmét. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, közügyet szolgálok és azt hiszem, ebben az esetben nem ellenzéki szerepet töltök be, amikor az adómorál emelését követelem : ne*m rábeszéléssel és nem neveléssel, mert, sajnos, erről már lekéstünk, — bár ez is használ — hanem főleg büntető szankciókkal. Megfelelő intézkedéseket kérek, hogy ezek az emberek idejekorán észretérjenek; mert ezek éppen'olyanok, mint a katonaszökieyénye'k a háborúban, akik a frontot otthagyják, a fegyvert eldobják, csak ezek nem a fegyvert dobják el, hanem a muníciót viszik ki. Vonatkozik ez a valutasíberekre és egyebekre 1 . Most már igyekeznek megfogni őket, csak azt nem értem % miért nem történt ez meg régebben? Amikor én annakidején itt a Házban a legszigorúbb megtorlást követeltem és azt javasoltam, hogy mindenki tartozzék 8 nap alatt bejeh/nteni a pénzügyminisztériumnak, hogy a holdingokban Liechtensteinben es egyéb helyeken mennyi vagyona van kint, milyen kötvényeket síből t ki, stb., s ha nem jele*nti be 8 nap alatt, vagyonelkobzás és élet-