Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

Az országgyűlés képviselőházának 1 bilitáeiós törvényt!) Azóta az illető már çsa- [ ládot alapított, négy-öt gyermeke van, azt i mondja rá a gyárigazgató, az üzemvezető: ké- | rem ez becsületes ember, ez derék ember, ne tes­sék bántani; mégis az illetékesek túlbuzgó­ságból addig bántalmazzák, addig durcáskod­nak vele, addig szekálják, — hogy a kifejezé­sükkel éljek — amíg kénytelenek otthagyni az üzemet. Több helyen megtörténik az, hogy nagyon derék munkásokat, akik résztvettek ellenforra­dalmi ténykedésekben, akik megálltak helyü­ket a bolsevikiekkel szemben, ma bántalmaz­nak, ma hátrányuk van azért, mert valamelyik keresztény szakszervezethez tartoznak. Csend­őrök mennek el hozzájuk, elveszik tőlük keresz­tényszocialista szakszervezeti igazolványukat és megfenyegetik azzal, hogy ha nem szüntetik be a tag-díjfizetést, akkor bevonultatják őket, stb. (Reibel Mihály: Ez a hálás köszönet!) T. Ház! A munkásság az elmúlt hónapokon keresztül igazán fegyelmezetten viselkedett. Azt hiszem, a t. Háznak azok a tagjai, akik mérnökök vagy gyárigazgatók, vagy más kap­csolatban vannak a munkássággal, csak el­ismeréssel adózhatnak a munkásságnak. Min­dent elviseltek és azt mondják: kérem, az or­szág érdeke ma azt kívánja, hogy ezeket a rendszabályokat életbe kell léptetni, mi ezek­nek a rendszabályoknak alávetjük magunkat, de az sehogyan sem lehet az ország érdeke, hogy hadiüzem címen velünk gorombán bánja­nak, hog-y hadiüzem címén három-négygyerme­kes családanyákat lecsukjanak, nem lehet az ország érdeke, hogy négy gép helyett hat gé­pen legyen kénytelenek dolgozni ugyanazért a fizetésért. (Ü&p van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon. — Wirth Károly: Ügy van! Lásd a Kam­mer-gvár esetét!) mert az országnak az az ér­deke, hogy az a nyugalom és fegyelmezettség, amely ma megvan az üzemekben, me'g ne bo­molj áfa. i Konkrét esetekről tudok, hogy az iparügyi minisztérium illetékes osztálya minden egyes esetbe'n közbelépett, amikor a panaszokról tu­domást szerzett, de* én azt szeretném, hogy a miniszter úr innen nagyon keményen mondjon bírálatot azokról, akik a munkásságnak ezt a kötött helyzetét ki akarják használni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) mert minden egyes ese'tet nem lehet külön-külön kikeresni és oda­vinni a. minisztérium elé. En azt szeretném, ba a miniszter úr ezeket a panaszokat látva és ezek valóságáról meggyőződve, nagyon ke­ményen kijelentené azt, hogy nem tűri a mun­kássággal szemben fzt a sokszor kemény, durva bánásmódot, nem tűri azt, hoev kihasználják őket. Ha a miniszter úr megígéri azt, hoay leg­alább az alsó kategóriákban, ahol a létmini­mum of. a mindennapi kenyeret fenyegeti a dráflfüTás. javítást hoz. természeteden elsősorban példaadó módon az állami üzemekben, ba a^ mi­niszter úr megíséri azt. hogy az ellen őrző­bizottságok helyébe komoly intézményt létesít arra. hogy a szociális törvények és rendeletek necsak naoíron legyenek meg, hanem azokat a valóságban is élvezhesse a munkásság, hi­szem, hogy akkor a munkásságnak, a magyar doVozók százezreinek az a fegyelmezett, impo­náló viselkedése, amelv eddig me'gvolt, meglesz ezután is és akkor szükség- esetén a nemzetnek minden társadalmi ré^es-e. fizikai és szellemi dolgozók pgysée-esen. közös lelküle'ttel tudnak dole-ozni és tudnak harcolni, ba maid kell. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a kö­zépen.) KÉPVTSELÖHÁZT XAPLO V. H. ülése 19 UO május 1-én, szerdán. 451 Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván vá laszolni. Varga József iparügyi miniszter: T. Kép­viselőház! Közi Horváth képviselőtársam tu­lajdonképpen három kérdést intézett hozzám. Az első kérdésben választ óhajt arra, hogy meg tudjuk-e védeni a munkástársadalmat azoknak a szociális intézkedéseknek keretében, amelyeket eddig sikerült számukra biztosítani? Én tökéletesen át vagyok hatva attól és érzem azt, hogy a munkásság mostani fegyelmezett magatartása kötelezi az iparügyi minisztert arra, hogy sorsával a lehető legintenzívebben törődjék. (Élénk helyeslés.) El kell ismernem, hogy a munkabérrendszer ellenőrzése terén nagyon gyenge alapokon állunk, de arra törek­szem, hogy ezt az ellenőrzést intézményesen biztosítani tudjam. (Éljenzés és helyeslés.) Éu már több, mint félesztendő óta igyekszem egy ilyen intézményt megvalósítani. Ennek elgon­dolása közben szerényebb keretből állandóan fejlődött egy nagyobb fejlődési fokozat felé és azzal kezdi meg tulajdonképpeni működését, hogy a munkaközvetítő hivatalok lehetetlen helyiségeit egy, a munkásközvetítéshez méltó épületben helyezi el. Ezt az épületet úgy épít­jük meg, hogy abban egyéb, a munkásság ér­dekeinek megvédésére szolgáló intézmények is helyet foglalhassanak. (Helyeslés.) De arra tö­rekszem, hogy még az épület felépítése előtt, — amely felépítést rövidesen meg óhajtom kez­deni, úgyhogy még az idén meg fognak épülni az alapjai — átmenetileg egy komolyabb el­lenőrző szervvel szolgálhassam a termelés ér­dekék mert hiszen ez nemcsak a munkásság­nak, hanem a munkaadóknak is érdekük. (Ügy van! Ügy van!) Ami az általános árszínvonalra vonatkozó előterjesztést illeti, köszönettel veszem Közi Horváth t. képviselőtársamnak azt a megálla­mtását, hogy a munkásság a mai nagyon sú­lyos termelési helyzetben nem óhajtja azt, hogy mozgó bérrendszerrel menjünk az ár­emelkedés után; megelégszik azzal, ha a leg­kevésbbé. hogy úgy mondjam, a legmostoháb­ban dotált munkásság bérkérdését állandóan felszínen tartjuk. Kijelentem, hogy a legkisebb munkabérek általános felülvizsgálását éppen a munkásság- érdekében nem rendelhetem el, de amint eddig is minden r egyes konkrét esetben foglalkoztunk a legkevésbbé dotált munkásré­tegek bérviszonyaival, éppen úgy jelenleg is és a jövőben is az eddiginél intenzívebben és — ha lehet mondani — nagyobb melegséggel fog­lalkozunk az ő bérkédéseik további fejleszté­sével. Ami pedig a harmadik ügyet illeti, a ha­diüzemekben uralkodó állapotokat, erre vo­natkozóan legyen szabad megjegyeznem, hogy | ezen a téren a kezdet nehézségei óta már igen sok javulás történt, mert közbenjárásommal a honvédelmi miniszter úrral egyetértésben nem egy, hanem több olyan parancsnok levál­tását mozdítottam elő, akik nem tudtak kellő megértést tanúsítani a munkásság kérdései iránt. (Elénk helyeslés és taps.) De örömmel állapítom meg, hogy ezeknek az uraknak túl­nyomó része csaknem minden esetben a mun­kásság mellett foglalt állást. Azokban az esetekben, amikor a munka­adók önkényesen megváltoztatták a szokásos munkaviszonyt a termelésben, — és itt rátérek arra a konkrét esetre, amelyre a képviselő úr célzott: a hat és négy gép esetéről beszélek — kijelentem, hogy amely percben ez tudomá­somra jutott, nemcsak hogy azonnali hatály­70

Next

/
Thumbnails
Contents