Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

.148 Az. or szag gyűlés képviselőházának, 104-. ülése 1940 májas 1-én, szerdán. elképesztőek. Csak egyet vagyok bátor megemlíteni, mert nem akarom hosszúra nyújtani ezt a dolgot. Egy tanítónak a következő ügye fordult elő. EZ a tanító 1900-ban született, tehát most 40 éves. 1918-ban és 1919-ben részt vett a csehek elleni harcban, a cseheknek az ország területéről való kiverésében és könyvben van megírva, hogy milyen hősiesen harcolt mint 19 éves fiatalember és mint tanító a csehek ellen. Ennek ellenére ott maradt a cseh területen és ott tovább szolgálta a magyarság érdekeit. Okmányszerűleg, cseh iratokkal tudja bizonyítani azt, hogy csendőri karhatalommal távolították el az iskolából a csehek azért, mert a magyarságot szolgálta, hogy a köztársaság védelméről hozott törvény alapján hazaárulási pert indítottak ellene, hogy háromízben vették revízió alá az állampolgárságát, végül is az utolsó alkalommal megfosztották állampolgárságától és kiutasították az ország területéről. Ezek okmányszerűleg bizonyíthatók. Az igazolóbizottság határozata is, amely őt nem igazolta, megállapítja azt, hogy a magyar nyelv tanítását a megszállott területen hathatósan támogatta és saját gyermekeit is magyar nyelvre tanította, hogy az ő eredetileg idegenhangzású nevét, amelyet megmagyarosított, a cseh uralom alatt nem vette vissza és végül, hogy a mozgósított cseh hadseregben bomlasztó tevékenységet fejtett ki, katonaszöktetést teljesített és szabotált. Azonkívül van még egy hivatalos okmánya, amely azt igazolja, hogy húsz éven keresztül a Nemzeti Munkavédelmi Központtal állandó összeköttetésben állott. Méltóztatnak tudni, hogy ez mit jelent. És ilyen embert nem igazoltak. (Ifj. Tatár Imre: De a zsidót, aki 30.000 kbronát fizetett a cseheknek, azt igazolták!) Elnök: A képviselő urat ezért az általános gyanúsításért rendreutasítom ! Csoór Lajos: Én nem mondom, hogy ez általános tünet, (Keek Antal; Kár, hagy nincs felvidéki miniszter!) én csak azt mondom, hogy szerencsétlen és véletlen körülmények összejátszása folytán előfordultak olyan súlyos esetek, amelyekben újrafelvételnek és az eljárás lefolytatásának feltétlenül helye van. Miután az erre az igazolási eljárásra vonatkozó rendelet kivételes intézkedés és szorosan magyarázandó, továbbá, miután éhben nem foglaltatik újrafelvételi eljárásnak a lehetősége, éppen azért kérem, méltóztassék ezt a rendeletet most pótlólag egy olyan rendelkezéssel kiegészíteni, amely lehetővé teszi ennek a mi jogrendszerünkben egyébként általánosságban megvalósított újrafelvételi eljárásnak a lefolytatását. Annál is inkább szükséges ez, mélyen t. Képviselőiház, mert tudomásom szerint az öszszes illetékes minisztériumokban, elsősorban pedig a kultuszminisztériumban száz számra hevernek kegyelmi kérvények, amelyeket ezek a szerencsétlen emberek intéztek Ő Főméltóságához, hogy valamit csináljanak velük. Ezeket a kérvényeket pedig nem bírják elintézni, mert bár maguk a minisztériumok is látják, hogy történtek bizonyos jogsérelmek, amelyeknek folytán emberek mennek tönkre, még sincs jogalapjuk, rendeleti vagy törvényi alapjuk az intézkedésre. Einnek a hiánynak a pótlását kérem a kormánytól egy ilyen megfelelő rendelkezés kiadásával. Ennek a rendelkezésnek azonban nagyon sürgősnek kell lennie és ezt megint csak az elmondott példából kiindulva indokolom. Ezt az embert, akiről itt szó volt, mcst, ebben az órában lakoltatják ki csendőri karhatalommal abból a lakásból, amelyet mint tanító élvezett, pedig 1600 pengővel tartoznak neki, amit a járandóságából még nem kapott meg. (Jaross Andor: Ki az a tanító?) Egy ember, aki húsz éven keresztül... (Jaross Andor: Hogy hívják?) Szepesi Mihály tanító, (Egy hang a jobbközépen: Hová való?) aki Járdániházán született és Zsély községben volt tanító. De több ilyen eset is van. Én csak azért hoztam fel ezt, mert ennek okmányszerű bizonyítékai fekszenek előttem. Én nem mondom, hogy ez egy általános dolog, de vannak ilyen kiáltó esetek, amelyekben valami revíziónak és a mi jogrendszerünk szerint újrafelvételi eljárásnak feltétlenül helye lenne. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bár a miniszterelnök úr nincs jelen., mégis kérem őt, hogy ebben a kérdésben a lehető legsürgősebben intézkedni szíveskedjék. (Helyeslés a bal- és sz^lsőbaloldalon.) _ Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következnék Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja, ő azonban halasztást kért interpellációjának elmondására. Kérdem, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének a felolvasását. Porubszky Géza jegyző (olvassa); »Interpelláció a.m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a felekezeti tanítóság, iskolák, papság és egyházaknak az állami tanítóság, iskolák-, napság és egyházaknak nyújtott állami támogatással úgy anyagilag, mint erkölcsileg egyenlő elbánásban való részesítése tárgyában. ' Tekintettel a tárgy nagy fontosságú voltára, módjában van-e a miniszter úrnak a kért támogatásokat a jövőben kiterjeszteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Egy nemzet továbbfejlődése akkor van biztosítva, ha annak minden fia némi műveltséggel es lelki nemességgel bír, amit elsősorban az iskola padjaiban a tanítóságtól, másodsorban pedig a templomban a papságtól* tud elsajátítani Ezek alapján ki kell jelentenem, hogy a tanítóság és a papság működése egyike a nemzetépítés szempontjából legfontosabb tényezőknek. Mégis azt látjuk, hogy bár a felekezeti tanító ugyanolyan értékű munkát végez, mint az állami tanító, mert hiszen ő ugyanúgy megtanítja a gyermekeket a betűvetésre es a vidéki papság éppen ilyen értékes munkát végez, mert hiszen nemes dogmáit tanítja a gyermekeknek, még sem kapnak olyan anyagi es erkölcsi támogatást, mint az állami tanítok. Ezt annál is inkább különösnek tartom, meTt hiszen annak a községnek, annak a falunak lakói, ahol felekezeti tanítóság és papság mukodiks ugyanúgy fizetik az állami egyenesado

: kat, mint annak a falunak a lakói, ahol állami tanítók működnek; ezeknek a faluknak a tani tói és papjai azonban, mondom, hátrányosabb helyzetben vannak az állami tanítókkal szem ben. Ismétlem, az a felekezeti tanító, amikor a gyermeket betűvetésre tanítja, ugyanolyan nemes és nemzetépítő munkát végez, mint az állami tanító és ugyanilyen nemes munkát végez az a falusi pap, amikor miseruhaban, Kálvin-palástban vagy Luther-gallérban hirdeti a vallás neme's dogmáit. Éppen ezért nagyon különösnek és orvoslandónak tartom