Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

Az országgyűlés képviselőházának 103: ülése 1U0 április 30-án, kedden. 419 nyéket pécézték ki és nem azokat sújtják, ha­nem itt adót kell fizetni, adópluszt családvé­delmi okokból. Ez igen helyes és igen jó. Fel­hívom azonban a pénzügyminiszter úr figyel­mét az arányos és igazságos adóztatás miatt, —- ahogyan ezt Tegzes és úgy tudom, talán Stitz képviselőtrásaim is kérték — hogy ter­jesszék ki a jövedelmi adót a köztisztvise­lőkre is. Akinek 3600 pengő feletti jövedelme van a köztisztviselők között, az is megfizetheti az adót és főként azok a nőtlen köztisztvise­lők, akik magas állásokban vannak, tehát a többjövedelem mellett nyugodtan megfizehetik ennek pótlékát is. Az arányos és igazságos adóztatás és a harmónia megteremtése szem­pontjából ez a magánalkalmazottak, kategó­riája felé is rendkívül igazságos volna. Nem félek ezt kérni a pénzügyminiszter úrtól épp úgy, mint az előttem szólott képviselőtársaim is kérték, mert igazságos és helyes. Azt hi­szem, ennek a családvédelmi adónak az ered­ménye lesz annyi, hogy a pénzügyminiszter úr a 42. §-ban adott kedvezményt emelheti is. Itt örülök különösen annak a szakasznak, amely a jövedelmi adót nem fizetők részére is biztosít adókedvezményt a gyermekek után. Csak ahogyan már az előttem szólott képvi­selőtársaim is kérték, a harmadik gyermektől kezdve a jövedelmi adóalapból való levonás összegét, azonkívül az 5 százaléknak 10 száza­lékra való emelését a másik kategóriánál is Imjéltóztassék megcsinálni. Azt hiszem, hogy az előző rendelkezés erre bőséges fedezetet nyújt. A harmadik gyermektől kezdve igenis, energikusan támogatni kell a családokat, tehát ezek feltétlenül megérdemlik az adókedvez­ményt épp úgy, mint a nőtlenek, a gyermek­telen családok megérdemlik az adóemelést. Van a jövedelmi adónak egy szakasza, a. 39. §, amely módot ad a pénzügyminiszter úr­nak arra. hogy a többi jövedelmi forrással rendelkezők adózását rendeletileg szabályoz­hassa. Ahogyan már előttem szólott képviselő­társaim közül egy Vagy kettő — azt hiszem, Czermann képviselőtársam is — beszélt erről a dologról, én is meg akarom mondani, hogy ez nagyon helyes. Száz ember közül huszon­ötnek van másutt is jövedelmi forrása. Ha arányos és igazságos adóztatást akarunk, ak kor egészen bizonyos, hogy nem Budapesten lehet elintézni — teszem fel — a móri vagy székesfehérvári, vagy miskolci földbirtokos­nak az ügyét, vagy nem Budapesten lehet el­intézni egy vállalatnak, a Vállalat különböző alkalmazottainak, vagy vezérigazgatójának az adóját, hogy neki hol van a földje, hol van ez vagy az a jövedelme. Az arányos és igaz­ságos adóztatás és a tisztánlátás szempontjá­ból is nagyon helyes, ha ezek jövedelmi adó­ját azon a helyen vetik ki, ahol a jövedelem támad. Biztosan tudom, hogy a pénzügymi­niszter úr ennél apró dolgokra nem fog nézni, de a progresszió alkalmazásánál meg fogja találni a szerencsés megoldást, amely azután a komoly jövedelmekét megfogja. Beszédem elején már mondottam, a leg­fontosabb az, ha a pénzügyminiszter lelkében szociálpolitikus lesz, mert egészen bizonyos, hogy túl minden anyagi kérdésen, a lélek a legfontosabb. Mert sem adómorál, sem társa­dalmi morál, sem tiszta becsületes családok, sem.egészséges szaporodás, sem pedig erős hadsereg lélek nélkül nincs/ (Helyeslés*.) ~D§,az állam is semmi, ha nincs lélek benne, ha az állampolgárok nem a lelkük mélyén és lelkűk­ből állampolgárok s nem minden erejükkel, j lelkük minden kisugárzásával magyarok. Nem kétséges, hogy az egészséges lélek kialakítását csak az állam és a társadalom együttes mun­kája tudja biztosítani. Ezért kell ezzel a javas­lattal kapcsolatban beszélnem még ennek el­sődleges eszközeiről. A pénzügyi tisztviselők kezében van az arányos adóztatás sikere, az ő munkájukon, becsületességükön, eszükön, magyar leikükön fordul meg az, hogy ez a javaslat, de bármi­lyen javaslat is, sikerüljön s megnyugvást keltsen. Én tudom közvetlen közelről, hogy mi­lyen szörnyű nagy munkát végeztek eddig is a pénzügyi tisztviselők, hogy agyon voltak terhelve és milyen nehéz körülmények között végezték a rettenetes, felelősségteljes nagy munkát. Ezért minden tekintetben elismeréssel adózom a pénzügyi tisztviselői karnak. ^He­lyeslés.) Ha ebből a javaslatból törvény lesz, — mint ahogyan lesz — akkor úgy érzem, hogy a túlterheltség alól részben felszabadulnak. Kérem őket, hogy ennek a javaslatnak, de ál­talában minden adójavaslatnak az életbe való átvitelénél nézzék munkájukban a rájukbízott adóalanyok összességét, a részietek pontos ki­dolgozásánál pedig az arányos adóztatás igaz­ságát. A ridegség még nem igazság, a jó szó meg nem gyengeség. Ellenben a tárgyi tudás­sal párosult lélektani meggyőzés igazságot és megnyugvást kelthet. (Helyeslés.) Ezt kell a pénzügyi tisztviselőknek tenniök. Látniok kell azt az óriási emberi, tiszteletreméltó célt, amely azt akarja, hogy a munkának eredménye is legyen. Ezt tehát nem lerombolni, hanem tá­mogatni kell, csak fel kell használni a család és a családon alapuló ^közösség javára. A pénz­ügyi tisztviselők ezt csinálják munkájukban és ha ezzèl a magyar lélekkel közeledünk az adó­zókhoz, csodát érünk el. Példát mutatott a pénzügyminiszter úr és kiváló munkatársai. Igenis, a Ház színe előtt is megmondom, hogy a pénzügyminiszter úrnak, közvetlen munka­társainak és az egyenesadó-osztálynak a szel­leme olyan, amely megnyugvást kelt, amely igenis, több adót eredményez, mint a ridegség, mint az elutasítás, mint az embereknek hiva­tali gőggel való fogadása. Ha valahová biza­lommal mehet a kis fejkendős nénikétől kezdve a hatalmas úrig mindenki és ott emberre ta­lál, emberi szót kap, MZ cl legjobb adószedési politika; mert ha nincs igaza, az emberi szó­nak ezt is elhiszik, a rideg hivatali gőg pedig csak dühöt, csak ellenállást ébreszt fel. A minta, a példa megvan, hiszem és remélem, de kérem is, hogy a pénzügyi tisztviselők ezt kö­vessék. Biztosak lehetnek abban, hogy a pénz­ügyminiszter úr is, a törvényhozás is minden­kor védelmébe fogja venni a becsületes t ma­gyar lélekkel dolgozó pénzügyi tisztviselői kart és ezért remélem és hiszem, hogy az ará­nyos és igazságos adóztatás megvalósítása raj­tuk nem fog megbukni, hanem ellenkezőleg, a gyakorlatba át fog ültetődni. A második rész a társadalom munkája. Társadalmainknak óriási rendeltetésé van, még csak az adófizetési készség tekintetében is. Tóth képviselő úr előttem beszélt, azt mon­dotta, hogy a parasztság nevében beszél és sajnos, olyan tévtanokat mondott, amelyek nem a parasztság érdiekét szolgálták. Ha egy kép­viselő nem ismeri az adórendelkezéseket vagy egy (képviselő tisztán azért, mert ellenzéki padokban ül; támad olyan rendelkezéseket,'. amelyek helyesek, jók és igazságosak — mint ahogy ő például a földadónál az elemi csapá­sokra adott kedvezményekkel tette — akkor méltóztassék elképzelni, hogy künn a faluban

Next

/
Thumbnails
Contents