Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-103
Az országgyűlés képviselőházának 103: ülése 1U0 április 30-án, kedden. 419 nyéket pécézték ki és nem azokat sújtják, hanem itt adót kell fizetni, adópluszt családvédelmi okokból. Ez igen helyes és igen jó. Felhívom azonban a pénzügyminiszter úr figyelmét az arányos és igazságos adóztatás miatt, —- ahogyan ezt Tegzes és úgy tudom, talán Stitz képviselőtrásaim is kérték — hogy terjesszék ki a jövedelmi adót a köztisztviselőkre is. Akinek 3600 pengő feletti jövedelme van a köztisztviselők között, az is megfizetheti az adót és főként azok a nőtlen köztisztviselők, akik magas állásokban vannak, tehát a többjövedelem mellett nyugodtan megfizehetik ennek pótlékát is. Az arányos és igazságos adóztatás és a harmónia megteremtése szempontjából ez a magánalkalmazottak, kategóriája felé is rendkívül igazságos volna. Nem félek ezt kérni a pénzügyminiszter úrtól épp úgy, mint az előttem szólott képviselőtársaim is kérték, mert igazságos és helyes. Azt hiszem, ennek a családvédelmi adónak az eredménye lesz annyi, hogy a pénzügyminiszter úr a 42. §-ban adott kedvezményt emelheti is. Itt örülök különösen annak a szakasznak, amely a jövedelmi adót nem fizetők részére is biztosít adókedvezményt a gyermekek után. Csak ahogyan már az előttem szólott képviselőtársaim is kérték, a harmadik gyermektől kezdve a jövedelmi adóalapból való levonás összegét, azonkívül az 5 százaléknak 10 százalékra való emelését a másik kategóriánál is Imjéltóztassék megcsinálni. Azt hiszem, hogy az előző rendelkezés erre bőséges fedezetet nyújt. A harmadik gyermektől kezdve igenis, energikusan támogatni kell a családokat, tehát ezek feltétlenül megérdemlik az adókedvezményt épp úgy, mint a nőtlenek, a gyermektelen családok megérdemlik az adóemelést. Van a jövedelmi adónak egy szakasza, a. 39. §, amely módot ad a pénzügyminiszter úrnak arra. hogy a többi jövedelmi forrással rendelkezők adózását rendeletileg szabályozhassa. Ahogyan már előttem szólott képviselőtársaim közül egy Vagy kettő — azt hiszem, Czermann képviselőtársam is — beszélt erről a dologról, én is meg akarom mondani, hogy ez nagyon helyes. Száz ember közül huszonötnek van másutt is jövedelmi forrása. Ha arányos és igazságos adóztatást akarunk, ak kor egészen bizonyos, hogy nem Budapesten lehet elintézni — teszem fel — a móri vagy székesfehérvári, vagy miskolci földbirtokosnak az ügyét, vagy nem Budapesten lehet elintézni egy vállalatnak, a Vállalat különböző alkalmazottainak, vagy vezérigazgatójának az adóját, hogy neki hol van a földje, hol van ez vagy az a jövedelme. Az arányos és igazságos adóztatás és a tisztánlátás szempontjából is nagyon helyes, ha ezek jövedelmi adóját azon a helyen vetik ki, ahol a jövedelem támad. Biztosan tudom, hogy a pénzügyminiszter úr ennél apró dolgokra nem fog nézni, de a progresszió alkalmazásánál meg fogja találni a szerencsés megoldást, amely azután a komoly jövedelmekét megfogja. Beszédem elején már mondottam, a legfontosabb az, ha a pénzügyminiszter lelkében szociálpolitikus lesz, mert egészen bizonyos, hogy túl minden anyagi kérdésen, a lélek a legfontosabb. Mert sem adómorál, sem társadalmi morál, sem tiszta becsületes családok, sem.egészséges szaporodás, sem pedig erős hadsereg lélek nélkül nincs/ (Helyeslés*.) ~D§,az állam is semmi, ha nincs lélek benne, ha az állampolgárok nem a lelkük mélyén és lelkűkből állampolgárok s nem minden erejükkel, j lelkük minden kisugárzásával magyarok. Nem kétséges, hogy az egészséges lélek kialakítását csak az állam és a társadalom együttes munkája tudja biztosítani. Ezért kell ezzel a javaslattal kapcsolatban beszélnem még ennek elsődleges eszközeiről. A pénzügyi tisztviselők kezében van az arányos adóztatás sikere, az ő munkájukon, becsületességükön, eszükön, magyar leikükön fordul meg az, hogy ez a javaslat, de bármilyen javaslat is, sikerüljön s megnyugvást keltsen. Én tudom közvetlen közelről, hogy milyen szörnyű nagy munkát végeztek eddig is a pénzügyi tisztviselők, hogy agyon voltak terhelve és milyen nehéz körülmények között végezték a rettenetes, felelősségteljes nagy munkát. Ezért minden tekintetben elismeréssel adózom a pénzügyi tisztviselői karnak. ^Helyeslés.) Ha ebből a javaslatból törvény lesz, — mint ahogyan lesz — akkor úgy érzem, hogy a túlterheltség alól részben felszabadulnak. Kérem őket, hogy ennek a javaslatnak, de általában minden adójavaslatnak az életbe való átvitelénél nézzék munkájukban a rájukbízott adóalanyok összességét, a részietek pontos kidolgozásánál pedig az arányos adóztatás igazságát. A ridegség még nem igazság, a jó szó meg nem gyengeség. Ellenben a tárgyi tudással párosult lélektani meggyőzés igazságot és megnyugvást kelthet. (Helyeslés.) Ezt kell a pénzügyi tisztviselőknek tenniök. Látniok kell azt az óriási emberi, tiszteletreméltó célt, amely azt akarja, hogy a munkának eredménye is legyen. Ezt tehát nem lerombolni, hanem támogatni kell, csak fel kell használni a család és a családon alapuló ^közösség javára. A pénzügyi tisztviselők ezt csinálják munkájukban és ha ezzèl a magyar lélekkel közeledünk az adózókhoz, csodát érünk el. Példát mutatott a pénzügyminiszter úr és kiváló munkatársai. Igenis, a Ház színe előtt is megmondom, hogy a pénzügyminiszter úrnak, közvetlen munkatársainak és az egyenesadó-osztálynak a szelleme olyan, amely megnyugvást kelt, amely igenis, több adót eredményez, mint a ridegség, mint az elutasítás, mint az embereknek hivatali gőggel való fogadása. Ha valahová bizalommal mehet a kis fejkendős nénikétől kezdve a hatalmas úrig mindenki és ott emberre talál, emberi szót kap, MZ cl legjobb adószedési politika; mert ha nincs igaza, az emberi szónak ezt is elhiszik, a rideg hivatali gőg pedig csak dühöt, csak ellenállást ébreszt fel. A minta, a példa megvan, hiszem és remélem, de kérem is, hogy a pénzügyi tisztviselők ezt kövessék. Biztosak lehetnek abban, hogy a pénzügyminiszter úr is, a törvényhozás is mindenkor védelmébe fogja venni a becsületes t magyar lélekkel dolgozó pénzügyi tisztviselői kart és ezért remélem és hiszem, hogy az arányos és igazságos adóztatás megvalósítása rajtuk nem fog megbukni, hanem ellenkezőleg, a gyakorlatba át fog ültetődni. A második rész a társadalom munkája. Társadalmainknak óriási rendeltetésé van, még csak az adófizetési készség tekintetében is. Tóth képviselő úr előttem beszélt, azt mondotta, hogy a parasztság nevében beszél és sajnos, olyan tévtanokat mondott, amelyek nem a parasztság érdiekét szolgálták. Ha egy képviselő nem ismeri az adórendelkezéseket vagy egy (képviselő tisztán azért, mert ellenzéki padokban ül; támad olyan rendelkezéseket,'. amelyek helyesek, jók és igazságosak — mint ahogy ő például a földadónál az elemi csapásokra adott kedvezményekkel tette — akkor méltóztassék elképzelni, hogy künn a faluban