Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-103
Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 19 W á,prilis 30-án, kedden. 409 sággal halálát jelentik a szociális gondolatnak és a szociális gondolat szárnyait valósággal leégetik. (Pröhle Sándor: Sajnos! Szomorú!) A kormány pedig tehetetlenségét elvi alapra próbálja helyezni és azt mondja: Én nemes konzervatív vagyok, nem sietem el a dolgokat, lassan cselekszem, a nagy megfontolások közepette cselekszem. Én elfogadnám ezt az álláspontot, ha a mi szerény életünk nem 40, 50 vagy 60 évig tartana, hanem mint a teknősbékáé, 300 esztendeig, mert akkor volna időnk, bevárni ezeket az intézkedéseket a teknős'békafcormányzattól. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Erre a kormányra akkor ÍJS várhatnánk!) Nekem fülembe cseng még most is Bethlen István ígérete, aki annakidején ezt mondotta: Már szanáltam az államháztartást, most a magánháztartást fogom szanálni. (Rapcsányi László: Láttuk!) Emlékszem időre, amikor a névtelen adózónak szobrot akartak emelni. A szobor elmaradt, a törvényjavaslatok ugyanolyanok maradtak. Eszembe jut, amikor a nehéz esztendőkben lent Zalában, a kerületemben az adók súlyossága miatt zendü lések törtek ki. (Szász Lajos államtitkár: Pacsán!) Igen. államtitkár úr, ha méltóztatik rá emlékezni. Nekem, mint ügyvédnek, szerencsétlenségem volt védelmezni azokat az adózó polgárokat, akiket a krudélis adóbehajtás a vádlottak padjára ültetett. Ezeket a szerencsétlen embereket azért, mert utolsó tehénkéjüket egy spontán mozdulattal védelmezni akarták, — azt a tehénkét, amelyben 10 esztendő munkája volt — súlyosan megbüntették. Helyesen és jogosan, mert a törvény ellen cselekedni valóban senkinek sem szabad. Nekünk azonban le kell vonnunk e törvényjavaslat tárgyalásakor a konzekvenciákat és meg kell előznünk az ilyen eseteket. Nekünk, komoly szociális intézkedéseket kell hoznunk. (Szász Lajos államtitkár: És nem szabad izgatni! — Rapcsányi László: Izgat az élet éppen eléggé! — Elnök csenget?) A pénzügytanok az állampolgárok közreműködéséről írnak az állam jövedelmeinek megállapításánál, sőt egy angol tudós arról beszél, hogy a népképviseletnek adómegszavazási teendői természetesen fennállauak, de ezek nem terjedhetnek odáig, hogy a költségvetést maga a népképviselet készítse el. Ilyen jogokat a népképviselet nem akar a maga számára követelni. De erről nincs is szó. Sőt ellenkezőleg: csak arról van szó, hogy a parlament ellenőrzési joga, költségvetési joga is úgyszólván fiktív jog annál a politikai behatásnál fogva, amellyel a kormányzat a mindenkori választásokra rendelkezik. Kétségtelen, hogy a birtokban lévő gazdasági és politikai erők a maguk védővárát nemcsak a választójogban, hanem az adóztatási rendszerben is kiépítik. Kétségtelen, hogy a magyar nép ezért nem hisz a politikában, ezért nem hisz a választások tisztaságában és ezért nem hisz az adórendszereknek és az adótörvényeknek segítő voltában; ezért mondja azt, hogy inkább ne nyúljanak az urak hozzá az adójavaslatokhoz, mert akkor a mi adónk mégis csak mindig több lesz majd. (Igaz, úgy van! a szélsőbaloldalon.) S ebben ne méltóztassanak látni semmiféle új megállapítást. Méltóztassanak gondolni Földes Bélának Közgazdaságtanára, amelyben ő maga megállapítja... (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Csak nem hivatkozik zsidóra 1 ? — Derültség.) Én hivatkozóm zsidókra, amikor a zsidók igazat mondanak. Ritkán, de előfordul. Mit mond ez a zsidó? Azt mondja, hogy az állam jövedelmi forrásainak természete összefügg az államforma természetével és kimutatja, — s ebben sok igazság van — hogy az abszolút monarchák hogyan vetették ki az adót, azután az alkotmányos wo narehák hogyan változtatták meg az égés? adórendszert. Én csak azt mondom, t. Ház, hogy a magyar nép kardinális három problémája a földkérdés, a zsidókérdés és az adókérdés. Ezek várnak megoldásra. Amit a kormányok eddig ezen a téren tettek, az semmi más nem volt. mint kudarc. Politikai rendszerünket jellemzi ennek a három kérdésnek a megoldatlansága Nem is követelhetjük ettől a kormányzati rendszertől azt, hogy ezt a három kérdést megoldja, mert ezzel sámsoni áldozatot követelnénk tőle. azt az áldozatot, hogy e három oszlop szétdöntésével az egész házat tulajdon képpen megingassa és a ma^a fejére döntse. T. Ház! Mi azért mondjuk azt, hogy mind a három kérdés a jövedelemeloszlást érinti A zsidókérdés belenyúl a jövedelemeloszlásba azáltal, hogy szabályozza a helyzetet és a ke resztény középosztály részére nagyobb lehetőséget biztosít. A földkérdés rendezése is hozzá járul a jövedelemeloszláshoz azáltal, hogy több kenyeret ad a dolgozó embereknek. Éppen így talán a legnagyobb mértékben magának az adóreformnak kellene hozzányúlnia a jőve delemeloszláshoz. Ezt azonban, sajnos, ez a törvényjavaslat nem teszi. Ezt látjuk mi és ezért vagyunk nemzetiszocialisták, mert azt mondjuk, hogy gyökeres adóreformot csak egy másik rendszer, csak egy rendszerváltozás hozhat. Ezért vagyunk mi nemzetiszocialisták és ezért mondjuk azt. hogy igenis, majd csak a nemzetiszocialista állam fogja ezt a kérdést igazságosan és helyesen megoldani. (Mozgás.) T. Ház! Mivel mi azt látjuk, hogy e javaslat után is a magyar államháztartás súlyát továbbra is a dolgozó magyar tömeg izmos válla fogja tartani, és mivel mi azt látjuk, hogy nem a budapesti, márványból épült bérpaloták és bankpaloták, hanem a falusi kis viskók fogják hordozni tovább is a magyar állam terhét m azokat a kényes, ékes milliókat, amelyekből összeáll a magyar állam költségvetése, nem a bankok trezorjai fizetik majd elsősorban, hanem fizetik a tépett, gyűrött, könnyel áztatott adókönyvecskék tulajdonosai a zsebkendő csücskébe kötött pengőkkel és ötvenfilléresekkel: mivel mindez továbbra is így marad, ezért a kormány iránti bizalmatlanságomból kifolyólag sem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadhassam a törvényjavaslatot. (Élénk taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Müller Antal! Elnök: Müller Antal képviselő urat illeti a szó., Müller Antal: T. Ház! Előttem szólott Maróthy Károly képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy eb ! ben a törvényjavaslatban igenis, vannak családvédelmi szempontok, azonban ő kevesli ezeket és éppen ezért a későbbiek során erős ellenzéki beszédben részesítette a javaslatot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az igazságot mondta!)\ Kedvezőbb feladata igazán nem lehet egy országgyűlési képviselőnek, mint ellenzéki beszédet mondani adójavaslatról. (Rapcsányi László: Az igazságot mondta!) Tudjuk azt, hogy az adókérdésről 64*
