Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-102
396 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 19%0 április 26-án, pénteken. adótörvényeim, a kezeléssel, a behajtással mindent agyon lehet vágni. A közadók kezeléséről szóló hivatalos öszszeáilításnak egyes pontjai olyan tarthatatlanok, hogy azokon a legsürgősebben kellett volna ezzel a javaslattal kapcsolatban változtatni. Csak az 56. §-ra hivatkozom, amely az állatok számára hathavi takarmányt, az emberek számára pedig egyhavi élelmet mentesít a foglalás alól. Teljes képtelenség, hogy az állatokról jobban gondoskodjék az adóbehajtó, mint az állatokat eltartó gazdáról, a gyermekekről, az emberről. A végrehajtási eljárás során tehát feltétlenül könnyítéseket kell bevezetni a közadók kezelésében. Elsősorban az 56. %-t feltétlenül -át kell dolgozni és meg kell változtatni. Nagyobb mértéket kell megállapítani a foglalás alóli mentesség tekintetében a mezőgazdáknál, az összes más foglalkozásúaknál, valamint a kisiparosságnál a foglalás alól mentes ipari anyagok tekintetében. Ugyanígy a közadók kezelésével kapcsolatban van egy másik dolog, amelyet feltétlenül módosítani kell, amennyiben tarthatatlan az a helyzet, amelyet Mosonyi Kálmán előttem szólott képviselőtársam, fejtett ki, hogy nem ismeri ki magát az adózó, hegy mi az ő adóterhe. A legminimálisabb az, hogy olyan adókönyveket adjunk annak az adózónak a kezébe, amelyekből látja, hogy mi után, milyen címen, mennyit, milyen százalékot fizet és amikor befizetés történt, látja, hogy abból a pénzből milyen százalék ment kamatra és miiyen célra mennyit számoltak el. T. államtitkár úr, az adóívek 90 ü/o-a olyan, hogy azokon sokszor még egy adóügyi szakember sem tud eligazodni. Nincsenek feltüntetve az adóalapok. nincsenek feltüntetve a százalékok és nincsen rendesen átvezetve a kamat- és költségszámolás., En, sajnos, már száz és száz esetben kénytelen voltam a pénzügyi hatóságoknál az illetékes végrehajtó közegeket bepanaszolni. Az a válasz: nem tehetünk róla, nincsen rá szigorú utasítás, nem megfelelő az adókönyv. nem tehet végrehajtani. Ennek következtében a nép, az adózó közönség nem ismeri ki magát, és ez az elkeseredésének egyik oka. Azt a magyarázatot adja ennek: hiába, megint • azért emelték az adómat, mert haragszik rám a jegyző úr, azért emelték az adómat, mert nem vagyok kormánypárti. Azért beszél így, mert nem tudja kiismerni magát. Ne okozzunk szükségtelenül kárt és rossz hangulatot, amikor ezt a dolgot egy közönséges blankettával, egy nyomtatvánnyal és szabályokkal el lehetne intézni és a közadók kezelésének szigorítását keresztül lehetne vinni. Ugyanígy vagyunk az adótörlésekkel is. A törlési kimutatások mindig a községektől jönnek fel és történnek is igen tekintélyes törlések a behajthatatlan adóhátralékoknál, de magának a félnek nincs meg a módja arra, hogy kellőképpen érvényesítse a törlési igényét. Amikor már tényleg azt látja, hogy nem tudja kifizetni az adóját, az behajthatatlan rajta, akkor az adótörlés biztosíttassék a részére; de olyan nehézkes, olyan tekervényes az eljárás és oly kevéssé vezet eredményre, hogy hiába is próbálkozik vele. Nem akarok adómorált rontani és nem akarom azt, hogy az adótörlések általánossá tételével még azt a csekély adófizetési készséget is csökkentsük, amely esetleg még mutatkozik, de feltétlenül nagyobb lehetőséget kell adni arra, hogy az adózó maga is keresztül tudja Vitetni a maga adótörlését, szemben azzal az állapottal, amely ma az adók kezelésében fennáll. T. Képviselőház! Minthogy az időm lassanként már lejár, kijelentem, hogy végeredményben a törvényjavaslatot nem fogadhatom el és ennek következtében kénytelen vagyok a következő határozati javaslatot beterjeszteni. (Olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy a törvényjavaslatot visszaadja a m. kir. pénzügyminiszternek a következő általános és részletes szempontok szerint való átdolgozás, illetve kiegészítés végett: Általánosságban először adómentes létminimum biztosítandó az összes egyenesadóknál, tehát a földadónál, házadónál, kereseti adónál és jövedelemadónál egyaránt, mikor is az adómentes létminimum a családban eltartottak számához igazodjék.« Ehhez magyarázatul kénytelen vagyok hozzáfűzni azt, hogy ha meg méltóztatnak állapítani az adómentes létminimumot a jövedelemadónál a családtalanokra 1000 pengős határban, az első gyermek után 1100, a második gyermek után 1200 pengőben, akkor az adózás ezen az összegen felül kezdődjék, tehát az 1300 pengős jövedelemhatárnál kezdődjék az adóztatás, azokkal az alacsonyabb tételekkel, amelyek meg vannak állapítva. Ez jelent igazi adómentes létminimumot. A »pénzügyi államtitkár úr persze pénzügyi szempontból nézi ezt a dolgot, azt mondja, hogy nem engedheti ki ezeket a jövedelmeket és azt mondja, hogy mi laikus emberek vagyunk ezekben a kérdésekben, de mi, t. Képviselőház, a nép kívánságát hozzuk ide és itt nem lehet kizárólag finánc szempontokból vizsgálni ezt a kérdést. (Meskó Zoltán: Ügy van! — Szász Lajos államtitkár: Pont most mondja a képviselő úr?) Igen becsülöm a t. pénzügyi államtitkár úr szaktekintélyét és tudom is, hogy jóravaló magyar ember, de amikor odakint az emberek sírnak és elbánnak keseredve és amikor az ország határain túl dübörgés hallatszik, akkor nem lehet ezeket az adópolitikai kérdéseket egyszerűen fumigálni és esetleg semmibe sem venni. Határozati javaslatom további pontja, hogy az eddigi törvényes rendelkezéseket meghaladóan kell biztosítani a hadirokkantak, hadiözvegyek és tűzharcosok adókedvezményét az összes adónemeknél, (Szász Lajos államtitkár: Ez is megvan!) harmadszor a fokozatos adóztatás elvét be kell vezetni a jövedelemés vagyonadón kívül a fold-, ház- és kereseti adónál is. r ", A részletekben javaslom, hogy a földadónál elemi kárnak minősíttessék a vadak által okozott kár, továbbá, hogy az új kataszteri osztályba sorozás eljárási módját könnyítsék meg és annak költségét mindenkor az állam terhére számolják el, a házadónál a napszámosházak állandó adómentességét szélesebb körre kell kiterjeszteni, a »szoba« és »lakrész« szóhasználat közti különbséget rendezni kell, a kereseti adónál a kisbérlő adómentességét ki kell terjeszteni, a kereseti adó alá eső foglalkozások megkezdésénél adómentes, legfeljebb két évre terjedő kíméleti időt kéli biztosítani. A szülő tartást a gyermektartással egyenlőnek kell venni. A jövedelmi adónál az adómentes létminimum biztosítása mellett az adóztatást a létminimum felett való jövedelemmel kell kezdeni és a gyermekek számához igazodó kedvezménynél az eddigi rendszert kell fenntartani és továbbfejleszteni, szemben azzal a rendszerrel, amely a javaslatban újólag kontempláltatok.
