Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-101
Az' országgyűlés képviselőházának 101. seti adóra vonatkozó rendelkezésben lelhető fel. Az általános kereseti adónak ez a reformja egy alig emlegetett, de a maga hallgatagságában mégis vérző magyar társadalom réteg, a kisiparosság sorsát fogja a legközelebbről érinteni. Annak a társadalmi rétegnek a sorsáról van szó, amely ma az individualista és kollektivista világnézetek ütközőpontjába került és éppen ezért megmaradása, csökkenése vagy erősödése bizonyos mértékben mutatója lesz annak, hogy ez a társadalmi bare miként fog eldőlni. Ez a réteg, amely kialakulása óta mindig a legtermészetesebb szűrője volt a társadalmi kapillaritásnak és amely a legtermészetesebb elválasztója és rostája volt a faluból a városba való szivárgásnak, ez a réteg, amely bizonyos mértékig mindig kiegyenlítője volt a túlzó szociális törekvéseknek és a szociális törekvésektől való elzárkózásnak, ez a magyar kisipari réteg nemcsak most, hanem bizonyos történelmi időkben is nagy szerepet vállalt és hordozott vállain. Ez a réteg volt az, amely valamikor a maga vagyonával a nemzeti kultúrát is hordozta, nemcsak mecénása volt a művészeteknek és művészeknek, hanem sokszer kisegítője volt pénzzavaraikban a királyoknak is. Ez a réteg volt az, amely a maga anyagi és gazdasági erején túl épúgy, mint a nemesek, a városok bástyafokain r vérével is adózott és ezt a vérrel való adózást vagyoni viszonyainak leromlása után is becsülettel állta egészen az utolsó, a világháborús időkig, de azontúl is, éppen megszállott területbeli képviselőtársaink tudják megmondani, hogy a magyar megpróbáltatások nehéz éveiben is. T. Ház! Ezt a réteget erősségében először a szabad verseny kezdte ki, amely felbontotta a hivatásrendi szervezeteket és azután lassanként egy másik gazdasági rend szolgájává tette a magyar kisiparosságot. Ne méltóztassék azt mondani, bogy ez szónoki fogás, vagy pedig érzelmi megnyilatkozás, mert Felmer Frigyes egyetemi tanárunk kimutatja, bogy a negyedmilliónyi, alkalmazottaival együtt körülbelül 1 millió főt kitevő kisiparosság 1933ban az egész országban kivetett 490 millió pengő egyenesadóból 68 millió pengőt fizetett, tehát 15 millióval többet, mint a kétszer annyit produkáló gyáripar, a 335'5 milliót kivető közvetett adókból pedig 60 milliót fizetett, tehát 13 millióval többet, mint a gyáripar, az Oti.-nak pedig 17 milliót fizetett, vagyis az Oti.-terhek 24'5 0 /»-át fizette. Mindez végeredményben annyit jelent, bogy az ország ikereső népességének 8'8%-át kitevő kisiparosság a 938'1 millió közteherből 25'97°/o-ot visel, a gyáripar 147%-aval, a kereskedelem 19*9%-ával és a mezőgazdaság 15"2 százalékával szemben. Ez az aránytalan adóteberviselési kép azonban még nem mutatja a teljes kórképet. Meg kell említenem, hogy a kisiparosság a háború előtti 4%-kal szemben a munkabéreknek körülbelül^ 20%-át fizeti ki szociális telher címén, bár éppen ez a réteg talán az egyetlen az egyszerűbb néprétegek között, amely a szociális baladásnak úgyszólván semilyen gyümölcsét, sem a betegségi, sem az öregségi, sem a rokkantsági biztosítást, sem egyéb kedvezményeit, még a fizetéses szabadság kedvezményét sem és a munkaidőcsökkentés! kedvezményét sem élvezhette. T. Képviselőház! Nem' éles szembeállításként ugyan, de meg kell mondanom, hogy amíg az iparos heti 20 pengőt kereső alkalmaülése. Ï94-0 április 25-én, csütörtökön. 367 zottja teljes adómentességet élvez, addig a kisiparos a városban ugyanez után az összeg után évi 95 pengő közterhet fizet, vármegyei viszonylatban pedig ezenkívül még vármegyei pótadót és közmunkaváltságot is fizet. T. Ház! Természetesen mindennek az ellensúlyozója nagyobb jövedelmi és vagyonosodási lehetőség lenne. A tekintetben pedig, hogy ez a vagyonosodási lehetőség bogyan áll, a legszomorúbb feleletet maga a pénzügyminiszter úr mondja az indokolásiban, azt tudniillik, (hogy a 218.000 főnyi magyar kisiparosság mintegy 80°/o-a az évi 1000 pengőt sem keresi meg. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy amikor az egyik oldalon önállósítási alapot teremtünk és az ifjúságot arra buzdítjuk, bogy szabad pályákra menjen, akkor a másik oldalon az ifjúság vonakodva tesz eleget ennek a tanácsnak és még mindig többre becsüli a bavi 120 pengő fixet és a biztos nyugdíjat, mint az önálló munka örömeit, tehát a (kiskereskedelmet vagy a kisipart. Azon sie csodálkozzunk, ha a konjunkturális idők változásának a szele esetleg súlyos adósságok bátrahagyásával el fogja fújni azt a kevés, de bátor vállalkozót, aki a fixfizetést mégis otthagyta és szabad pályára ment. Ilyen körülmények között radikálisan (hozzá kell nyúlni az arányos adóztatás kérdéséhez, különösen a magyar kisiparosság arányos adóztatása érdekében. # T. Ház! Lássuk ezek után, ihogy mit hozott a javaslat a kisiparosság számára. Általában meg kell mondani, bogy a pénzügyi kormányzat valóban ezen a téren mutatta meg a legkifejezettebben a kisemberek iránti segítő- és megértőkészségét. A legfeljebb egy segéddel és két tanonccal dolgozó kézműiparosok kereseti adóját a 21. § az eddigi bizonytalan és sok félreértést szülő becsléssel szemben osztályba sorsolással változtatta meg. Nem lehet vitás, hogy a kis- és nagyközségek iparosainak túlnyomó része ezzel az osztályba sorolással és ezzel a numerikus mértékkel, amelyet ebben a javaslatban !kap, tekintélyes mérvű adózási kedvezményben fog részesülni. (ܧy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az 50.000 lakost el nem érő kis mezővárosoknál ennek a kedvezménynek az élvezése csak részben forog fenn, viszont az 50.000 főnél nagyobb városokban és magában a fővárosban ez a kétségkívül igen nagy és jóindulatú segítőszándék gyakorlatilag a leglesujtóbb eredményt vonja maga után. Jól mondja az indokolás, hogy a kézműiparosok 80%-ának jövedelme alatta van az évi 1000 pengőnek. Kaposvárott, amely alatta van az 50.000-es lélekszámnak, 1127 iparosból 564-nek a kereseti adóalapja alatta van az 500 pengőnek, már pedig a mostani osztályba sorolás legalább 800 pengős adóalap fennforgását jelenti a jövőben ennek a kisiparosságnak a számára. Pécsett, ebben a nagy kézműipari városban 2197 kézműiparos közül 1912-nek volt alatta az évi jövedelme az 1000 pengőnek s most az új adójavaslat átlagosan 1600 pengő évi jövedelem után fogja megadóztatni őket. A székesfővárosra vonatkozólag nem tudok általános számot mondani, csak azt, hogy például a férfiszabó iparosság 4429%-aévi 900 pengő jövedelmen alul adózik és a kárpitosoknál 5470%-nak van alatta az adóalapja 10ÖO pengőnek, akkor és ugyanakkor a javaslat szerint
