Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. dig, amióta csak erre a földre jöttünk, de ma még inkább, s itt egymásnak feszített hátakkal ült az élet és a halál és egyetlen kis meggyengülés az erkölicsi erőben, a kitartásban, vagy fogyatkozás a testi erőkben, azt hozhatja magával, hogy úgy elhanyatlunk, hogy Isten tudja, mikor és hogyan kelhetünk fel újra. s Mondom, ezt az igazságot lés ezt a valóságot nem akarom most a számok vészharangjainak kongatásával még erősbíteni, de egyetlen tételre szeretnék hivatkozni és ezt az Egészségpolitikai Társaság tette közzé, amely társaiság megérdemli, hogy az egy-két évvel később alakult Magyar Családvédelmi Szövetséggel együtt dícstérőleg emlékezzünk meg ma itt róluk, mert hiszen ezeknek az öntevékeny társadalmi szervezeteknek talán a legnagyobb szerepük van abban, hogy ez a törvényjavaslat a közvélemény kívánságaképpen a Ház elé kerülhetett. Mondom, az Egészségpolitikai Társaság egy rövid statisztikái kimutatást tett közzé, amelyből az derül ki, hogy 1930-ban 1,879.520 magyar házasságból csak 24%, vagyis kereken 410.000 olyan házasság volt, amely azt a négy gyermeket adta a hazának, amely négygyermekes létszám tud csak eredményesen szembeszállni itt a Duna-Tisza közién azokkal az idegen fajtájú vagy nyelvű népekkel és szomszéd népekkel, amelyek közül az egyiklben öt, a másikban négy, a harmadikban három gyereket iáidnak a családolk saját hazájuknak ugyanakkor, amikor itt esak két kis magyar lát napvilákot. (Ügy van a középen.) Hogy ezzel iá 410.000 családdal mint fogunk anyagi értelemben banni, hogy szaporítjuk vagy csökkentjük ennek a 410.000 családnak számát, ez lesz voltaképpen az igazi válasz és nem a március 15-iki beszédek, arra a kérdésre, hogy itt a Duna völgyében rabok legyünk-e vagy szabadok. T. Ház! Anyagi vonatkozásiban r taglaljuk a nemzet szaporodásának és a családvédelemnek kérdését, de mégis, ha nem is térek ki rá részletesen, előre kell bocsátanom

1 azt a szerény meggyőződésemet, — amely meggyőződés sokkal nagyobb tekintélyek meggyőződése is —'hogy nem elsősorban anyagi kérdés, hanem a nemzeti hivatástudat és a népben élő erkölcsi tisztaság kérdése as, ; hogy ez a nép belső erejében ós szapor as ágában növekszik-e vagy csökken. Nemcsak az adótörvénynek van ebben a kérdésben jelentősége, hanem annak a sok társadalmi léhaságnak és megszokásnak is, valamint nem utolsósorban a másik világból itt hagyott polgári házasságnak, amely mindig úgy hat rám, a mi tisztesebb és nagyobb küzdelmeink közepette, mint annak a másik világnak itt maradt fölényes, cinikus mosolya. Ez is és talán elsősorban ez fogja eldönteni azt, hogy ennek a népnek niai ereje, szaporasága vagy fogyatkozása hogyan fog megmutatkozni. Es ha az anyagi elosztás terén hajók vannak, mint ahogyan bajok vannak, ezeket is mint erkölcsi hibákat és bajokat szeretném kiemelni, mert a mai anyagi javak helytelen elosztása erkölcsi erejében gyengíti mjeg azokat a családokat, amelyek hivatva lennének a keresztény morál és a nemzeti érdek szerint utódaikkal szolgálni a magyar sorsot és a magyar jövendőt. T. Ház! Talán nem időszerű most kitérni ezekre a legsúlyosabb erkölcsi vonatkozásokra, át kell tehát térnem ennek a javaslatnak materiális vonatkozásaira és fel kell mérnem azt, ülése 1940 április 25-én, csütörtökön. 363 hogy vájjon mit hoz ez a javaslat méreteiben és számszerűségében a magyar nép megerősödése és számának szaporítása érdekében. Ez a legnehezebb feladat, mert talán semmit sem lehet olyan kevéssé felmérni számokkal, mint ezt. Egy család anyagi szükségletein és azokon a kötelezettségeken túl, amelyeket egy család vállal a gyermekek felnevelésével, ki tudja számokban kifejezni azt a rengeteg aggodalmat, a lelki és erkölcsi áldozatot, amelyet egy sokgyermekes család hoz a gyermek születésének pillanatától kezdve szinte egészen az élete végéig, ki tudná számokkal, anyagiakkal és pénzzel visszafizetni az álmatlan éjszakákat és azokat a titkos könnyekei amelyeket a szül'ők ejtenek és ki tud|ja végül — ezt különösen aktuális ma < hangoztatni — számokkal megmérni azt a fájdalmat, amikor egy egész élet vergődésének gyümölcse fegyverrel a kezében eleget tesz kötelezettségének és vérét ontja a nemzetért» tehát azokért is, akik egyébként nem vállaltak erkölcsi és anyagi áldozatokat ezekért a gyermekekért, ezekért a sorkatonákért» akikről olyan szépen mondta egyszer Pápai képviselő úr, hogy nemzeti megpróbáltatás idején nyitott szemmel halnak meg a hazáért. Ezeket az áldozatokat csak számokkal nem lehet felmérni és ez a tudat erőt ad nekem ahhoz, hogy anyagi vonatkozásban is bizonyos mértékig szembeszáll jak azokkal az aggodalmakkal, amelyek ezekkel az erkölcsi tézisekkel szemben azt hangoztatják, hogy igen, de ezek a nézetek anyagig és gazdasági vonatkozásokban fenyegetőek és esetleg egy másik vonalon, a nemzet gazdasági életének vitelében fogják romlásba kergetni az országot. T. Ház! Nagyon szeretném előre hangsúlyozni azt, hogy mi, akik itt a népi politikát és a szociális politikát hirdetjük és annak javáért törünk lándzsát e javaslat és a többi rendelkezések mellett, nem, vagyunk ellene sem a tőkegyűjtésnek, sem a vagyouhalmozásnak. Ellenkezőleg! Éppen akik gyakorlatilag foglalkoztunk szociálpolitikával, szeretjük leginkább hangoztatni azt, hogy senki sem tehet nagyobb szolgálatot a nemzetnek, mint hogyha vagyonosodik. A vagyonosodás helyes mértéke az, hogy vájjon azok, akik vagyonosodnak, egyenlő terhekkel indulnak-e ebben a versenyben, és nem fogják-e már a verseny megindításánál hendikepelni éppen azokat a családokat a vagyonosodási lehetőségekben, amelyek a saját gyermekeik nevelésének terhe miatt nem tudnak szabad versenyzőként odaállani a starthoz,. Mi igenis* nagyon és erősen mellette vagyunk a vagyonosodásnak, de ezt a vagyonosodást mi a családi vagyonosodásban és nem az egyedi vagyonosfadásban látjuk erkölcsileg indokoltnak, a nemzet szempontjából is jónak és érdekében valónak. T. Ház! Minden gazdasági érveléssel széniben államak azok a történelmi bizonyosságok, amelyek azt mutatják, hogy az a nemzet, amelynek anyagi gazdagságát, képességeit vagy gazdagodását csak egyetlen jottával is meghaladta - az erkölcsi szegénysége, a történelem sodrában, abban a pillanatban halottá válik. Az a beavatkozás tehát, hogy ha éppen a. gazdasági szempontból mérlegeljük» ^nioodjuk, ezeket az erkölcsi kihatásokat, az én Szerény véleményem szerint lehet igen radikális és nagyon kellemetlen beavatkozás, a mai gazdasági rendbe, azonban azt reméljük tőié, 57*