Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. \ szem, hegy az 1920 : XXIII. te. ezt az ÖSS Z<; 'S I adónemekre nézve említi, tehát valahogyan össze kellene ezt is egyeztetni. A 39. § jogot ad a pénzügyminiszternek arra, hogy a jövedelemforrás jövedelmének, illetőleg a vagyontárgy értékének megállapítását, valamint a jövedelem- és vagyonadó kivetését abban a községben rendelje el, amelyben a jövedelemadó-forrás, illetőleg a vagyontárgy van. Ez szerintem helyes, mert az illető község tudja a legjobban megállapítani mind a vagyontárgyak értékét, mind pedig a jövedelem nagyságát. A következő hét szakaszban vegyes rendelkezések vannak Összefoglalva, A 40. % adórögzítési, illetőleg felmondási rendelkezéseket, illetőleg a bírságolásra vonatkozó intézkedéseket tartalmaz. Ezek bővebb tárgyalást nem igényelnek. Nagyon komolyan kell azonban foglalkoznom a 41. §-szal. Ez a szakasz jogot ad a pénzügyigazgatóságnak és az adófelszólamlási bizottságnak arra, hogy az illetékes Járásbíróságot megkereshesse az úgynevezett felfedező eskü kivételére. Ennek a szakasznak van két olyan részlete, amellyel nem értek teljesen egyet. Az egyik az, hogy az adózónak joga van az eskü letétele előtt bevallását helyesbíteni és ha ezt az adóhatóság elfogadja, akkor az eskü kivétele mellőzhető', de ebben az esetben is bírságot köteles fizetni. A beruházási hozzájárulásnál az utólag bevallott vagyon esetében nem kellett hírságot fizetni. Ezt én itt is elegendőnek tartom. De elegendőnek tartom azért is, mert általános jogelv az, hogy az eskü letétele előtt a vallomást helyesbíteni lehet. A másik intézkedés pedig az, hogy az eskü megtagadása esetén az adóhatóság megállapítja az adóalapot és ez ellen a megállapítás ellen fellebbezésnek helye -nincs. Én ebben az esetben is megadnám a jogot a felébb ezésro, mert el tudok képzelni olyan esetet, amikor az adózónak az eskü letételét meg kellett tagadnia. A 42. § a családvédelmi intézkedéseket tartalmazza, amennyiben a gyermekek száma szerint ad kedvezményeket a jövedelem- és vagyonadóból, továbbá azoknak, akik nem alanyai a jövedelem- és vagyonadónak, a föld-, a ház-, vagy a kereseti adóból és azok járulékaiból. A 43. § az elévülést szabályozza, a 44. § összefoglalja az adózás esetén kiszabható mellékbüntetéseket, a 45. § az amnesztiaszakasz, a 46. % az életbeléptetési szakasz. Ezzel végeztem felszólalásomat. Igyekeztem felfogásomat nyilvánosságra hozni és megjelölni azokat a kifogásokat, amelyeket fel lehet hozni a javaslattal szemben. Abban a reményben azonban, hogy rövidesen jön az egész egyenesadó-rendszert magábanfoglaló adókódex és észrevételeim egyrészét honorálni fogják, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: A vezérszónokok közül Peyer Károly képviselő urat illeti » szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! A törvényjavaslat rendelkezései továbbra is fenntartják az adóbevételek eddigi antiszociális arányait, továbbra is az alkalmazottak kereseti adóbevétele a legfontosabb bevétel, a társulati adó és a földadó mellett az alkalmazottak viselik az adóterhek nagyobb részét, Errevonatkozólag rendelkezésre állanak az adatok, amelyek, igaz, hogy csak az 1937. évi számokat tüntetik fel, de ezekből is kitűnik az. hogy a földadöbevétel 33'5 millió, a házadó 77-4 millió, a társulati adó 19-3 millió, a kereseti adó 18 5 millió. A magán- és a közalkalmazottak kereseti adója 16'2 millió, a különKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ V. • : lése 1940 április 25-én, csütörtökön. 353 adó 25 millió, a jövedelmi adó 44-1, a vagyonadó 168 millió. A 21-féle különböző adó fejében 1937-ben befolyt 486 millió, amiből csak a magánalkalmazottak kereseti adója 10-6 millió, a különadó 191, összesen 29-8 millió. Ha figyelembe vesszük a gazdasági életben azóta bekövetkezett változásokat, amelyek az alkalmazottak fizetésében bizonyos változásokat idéztek elő felfelé, a foglalkoztatott alkalmazottak számából is emelkedés állapítható meg, úgy, hogy egyáltalában nem túlzás, ha azt mondom, hogy a magánalkalmazottak kereseti és különadója 33 millió pengő körül lehet, ami teljesen egyenértékű az egész földadóval. Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásával kapcsolatban is rá kell mutatnom azokra az egészen abnormális nyugdíjterhekre, amelyeket az ország kénytelen viselni és amelyek rendezése tekintetében legalább érdemlegesen az utóbbi években semmi sem történt. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az állam és egyéb közületek részéről fizetett nyugdíjak körülbelül évi 300 millió körül vannak. Ez az öszszeg összehasonlítva a békebeli Magyarország, tehát Nagy-Magyarország területe lakosságának jövedelmével, olyan eltolódást jelent, hogy ezt az ország sokáig nem fogja kibírni. Békeidőben körülbelül 41 és néhány millió lehetett a nyugdíjteher. amivel szemben ma 300 millió. Erről a kérdésről nagyon keveset hallunk a Házban beszélni, pedig véleményem szerint a legfontosabb kérdések egyike, amit rendezni kellene, mivel foglalkozni kell. Mert azok az újabb és újabb adójavaslatok, amelyek idekerülnek a Ház elé, mind a rettenetes nagy apparátus fenntartásával járó költségek következményei, amelyeknek fedezésére az egyéb jelentkező kiadások mellett alig van valami lehetőség. Szükségesnek tartom, hogy a nyugdíjkérdés rendezésével a kormány mielőbb foglalkozzék. Azt reméltük, hogy a Felvidék viszszacsatolásával talán a nyugdíjterheken valami változás fog előállni, mert talán lehetőség kínálkozik arra, hogy a nyugdíjasok egy része ott mint közalkalmazott, vag^ mint tanító, vagy egyéb minőségben alkalmazást nyerjen és ezáltal felszabadulnánk a nagy teher egy része alól. Ahogy én értesültem, ezen a téren nagyon kevés könnyítés történt, nagyon kevés azoknak a száma, akik nyugdíjból aktív szolgálatba léptek át és ezzel a uyugdíjterheket csökkentették. Nem akarok ennek a kérdésnek részletezésébe belemenni, hiszen mindenkinek rendelkezésére állnak az adatok. Most nem akarok arra se rátérni, hogy összehasonlítva a béke viszonyaival, Nagy-Magyarország viszonyaival, az egyes minisztériumokban ma milyen nagy hivatali apparátus intézi az ügyeket, de bizonyos, hogy egyes minisztériumok nyugdíjasainak száma olyan elijesztő, hogy ez így fenntartható nem lehet. Hivatkozom a Máv.-ra, ahol a nyugdíjasok száma körülbelül annyit tesz ki, mint az aktív szolgálatot teljesítők száma. Ez a kérdés tehát itt van, előtérben áll. ezt rendezni kellene, de állandóan azt a véleményt halljuk, hogy nem lehet segíteni rajta, mert meghatározott életkorban az embereket, a tisztviselőket nyugdíjazni kell és ez a teher itt jelentkezni fog. A bürokrácia talán soha sem volt olyan hatalmas, mint amilyen hatalmas az utóbbi évtizedben. A bürokrácia harmadik hatalommá nőtte ki magát a törvényhozás és a végrehajtó hatalom, a kormány közt. Ez a harma56