Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Az- országgyűlés képviselőházának 100 mint egy nép sem Európában. Maid ha a népek újra összejönnek, akkor a Kárpátok medencéjében ezeken az alapokon mi is új rendezést fogunk követelni és bízunk abban, hogy lesznek olyan nagy barátaink, akik történelmi jussunkhoz hozzásegítenek^ bennünket. Hallottam már pengőkiajánlásról, amelyet 15 évig terjedhető fegyházzal lehet büntetni, de hazakiajánlásról csak az utóbbi hónapokban hallottam. (Zaj. — Rajniss Ferenc: Kiről beszél? — Palló Imre: »Elment a rózsám Amerikába!«) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Rajniss Ferenc: Azt mondja, hogy kiajánlották a hazát! — Boér Ágoston: Feri, miért izgatod magad? — Rajniss Ferenc közbeszól.) Rajniss képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Szíveskedjék csendben maradni. (Rajniss Ferenc: 50 pengő! — Derültség.) Csendet kérek! Az interpelláló képviselő úr hosszabb ideje általánosságban beszél és isúlyos gyanúsító kitételeiket használ. Nem lehetett megérteni, hogy a Házon (belüli személyekre, vagy a Házon kívüli személyekre érti-e ezeket a gyanúsításokat és egyre súlyosabb kitételeket használ. Arra kérem a képviselő urat, hogy ilyen modorban általánosságban ne folvtassa beszédét (Rajniss Ferenc: Nem beszél. Olvas.), mert ez nem egyeztethető össze a parlamenti szokásokkal, hanem vagy mondja meg, hogy kikre értette ezeket a súlyos vádakat. (Helyeslés a bal- és a szélsőbal oldalon.), vagy pedig hagyja abba ezt az általánosságban tartott vádaskodást. (Matolcsy Mátyás: Nem magyar eljárási Tessék nyíltan megmondani!) Csendet kérek Matolcsy képviselő úr. Szemere Béla: Megmondom: Milotay és az ő társasága, akik ilyen cikkeket írnak, meg Imrédy Béla. Elnök: Kérem képviselő úr, ha azokat a kitételeket, amelyeket az imént használt, Milotay István képviselő úrra, vagy Imrédy Béla képviselő úrra értette, akkor ezért rendreutasítom. (Zaj,) Kérem, hogy ezeket a gyanúsító kifejezéseket képviselőtársaival szemben ne ihásznál ja, mert !ha így folytatja, erélyesebb rendszabályokat fogok alkalmazni. Kérem a képviselő urat, folytassa beszédét. (Zaj.) Szemere Béla: Ezzel be is fejezem. (Folytonos zaj és derültség. — Palló Imre: Mit szól ebhez a kormánypárt?) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a parlament tárgyalásának a komolyságát megőrizni, ne méltóztassanak itt külön tárgyalásokat folytatni és az interpelláló képviselő urat zavarni. (Rajniss Ferenc: Jaj Istenem! *-r- Derültség.) Szemere Béla: Ezek után a miniszterelnök urat arra kérem, méltóztassék az ország érdekében mielőbb megnyugtató intézkedéseiket foganatosítani. (Felkiáltások balfelől: Nahát! — Derültség és zaj.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. (Palló Imre: Hát ez balul sült el! — Rajniss Ferenc (Szemere Béla felé): Szemtelen p imiasz fráter, tessék tudomásul venni! Engem hazafiasságból ne tanítson ki!) Rajniss képviselő urat rendreutasítom, (vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Lipcsey képviselő urat kérem, maradjon csendben. Rajniss kénviselő urat újból rendreutasítom. (Matolcsy Mátyás: Százötven! — Derültség és zaj.) Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter . ülése 19 UO április 24-én, szerdán. 341 úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza Jegyző (olvassa) : »Interpeláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a zsidó birtokok igénylése körül tapasztalt visszásságok tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a második zsidótörvény által elrendelt zsidó birtokok igénylése késik és jelentős területeket kitevő zsidó birtokot az igénylés alól elvointak azáltal, hogy zsidó tulajdonosok a megyei alispáni hivataloktól a mentesítményeket megszerezték? 2. Hajlandó-e a miniszter lír sürgősen intézkedni arra nézve, hogy a zsidótörvény és a végrehajtási utasítás intézkedéseit ki ne játszhassak, illetve odahatni, hogy a második zsidótörvény ily módon eredménytelen intézkedései a r harmadik zsidótörvény precizebb fogalmazása által korrigáltassák? Matolcsy Mátyás s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti id szó . Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A mai nap utolsó interpellációját ^szeretném nagyon rövidre fogni, de hogy mégis elmondom, annak oka az, hogy ebben a kérdésben konkrét panaszokat kívánok hozni a kormány, illetőleg a földmívelésügyi miniszter úr elé. Nem kétséges, hogy már a mai nam folyamán is többször hangsúlyoztuk, hogy Magyarországon a földkérdés megoldása mulasztható tlan és sürgős. Számtalanszor elmondottuk itt, hogy a zsidótörvény kijátszása miként folyik. Erre már nem is utalok. Az a körülmény, hogv a mentesítéseket minden nan nyakló nélkül osztják ki az alispáni hivatalokban és ezáltal már óriási területek mentesülnek, ma már köztud omáfsúvá vált. Nemcsak ilyen mentesített zsidóbirtok-menekülés van, hanem előfordulnak egyéb kijátszások is és én ezzel kívánok itt röviden foglalkozni, mégpedig konkrét esetet hozva a Ház elé. Az én szülőfalumnak a közvéleményét és nyugalmát kavarta fel az, ami a Friedmann család kezében levő birtok körül történt. (Matolcsy Tamás: Hadiseregszállító volt!) A Friedmann család Friedmann Lajos nevű tagja a világháborúban hadsere'^szállítással foglalkozott, égett és a Duna fenekére süllyedt gabonát S7álÍított a hadseregnek s ezért a törvényszék börtönbüntetésre ítélte.

t Ez az ügyes Friedmann ár azonban egyszerűen ki delegáltatta magát mint fegyencet a saját birtokára, de ott nem fegyencruhában, hanem az ő homokfutó kocsijával szaladgált és gazdálkodott tovább. Ez a régmúlt, de most mi történt? Amikor magától értetődően a magyar falu népe az ő birtokára régóta számított, akkor most mi lett az eredmény? Az, hogy amióta az igényléseket már beadták, egyszerre egy szép nanon híre futott annak, hogy március 19-én Friedmann Gyula úrnak megmaradt földjét árverésen eladták (Baky László: Zsidóknak!) és megvette, illetőleg közreműködött egy Politzer Arnold nevű budapesti zsidó ügyvéd, c*s*y hasonló nevű budapesti lakos érdekében. (Baky László: Bajtárskeresés!) Felháborodva rohantak hozzám azzal, hogy az utolsó pillanatban az igénylések beterjesztése után egyszerűen árverésen akarták kijátszás folytán ezt az 1920 óta sóvárgott 148 katasztrális holdat 28.000 pengőért átcsempészni, vagyis holdanként nem egészen 300 pengőért. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem hagyják jóvá! — vitéz Lipcsey Márton: Nincs még jóváhagyva!) Na53*