Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
338 Az- országgyűlés képviselőházának 1 Úgy van! balfelől.) Ezt a munkát és eredményt a makói társadalom harcolta ki magának, (Ugy van! Ügy van!) tehát nein lehetséges az, hogy azok az egyéb közgazdasági és adóztatási hátrányok, amelveket ez a megoldás involvál, a makói társadalmat és közületet sújtsák, (ügy van! Ügy van! balfelől.) Még egy megjegyzésem van a Metesz. ügyvitelére, A Metesz. érdekeltségében eredetileg körülbelül 90 százaléknyi zsidóság volt bent. Disztingválok: az érdekeltségben és nem a Metesz. tagjai között. Ezt a százalékot a legutóbbi esztendők mintegy 16°/o-ra apasztották le, de az egész értékesítés és az üzlet azt a benyomást teszi rám, hogy a Meteóz. ezekre az érdekeltségben még benn tartott régi hagymakereskedőkre támaszkodik, mint mankóra, az értékesítés lebonyolítása körül. En tehát azt kívánom, hogy a zsidó érdekeltség itt leszállíttassék legalábbis 6%-ig (Egy hang a jobboldalon: Egészen!) és hogy a Metesz. zsidó tanácsadók nélkül bonyolítsa le a maga hagymaértékesítő üzletét. Vagy képes ezt megcselekedni maga, vagy ne foglalkozzék ezzel az üzlettel, de ha a hagymaüzletet továbbra is a makói zsidókkal fogják folytatni, akkor én nem. látok semmiféle előrehaladást és reményt sem arra, hogy a magyar kereskedelem itt előre fog haladni. (Palló Imre: Ez olyan, mint a Hangya és a Schneider cég!) Interpellációm második részében rá akarok mutatni azokra a módozatokra, amelyekkel a makói kistermelőt meg lehet védeni. Ilyen elsősorban a Makó és vidékének, mint hagymatermő területnek régen kért zárolása. Az export számára úgyis a makói márka vívta ki a világhírt, méltóztassék tehát ezt a makói hagymatermő területet zárolni az export szempontjából és ennek a cikkeit márkázni. Ez az egyik módozat, amely a makói kistermelőt jobban megvédi. El. kell ismerni, hegy a hagymatermelés, bármilyen egyszerűnek látszik is, évtizedek munkájának az eredménye. Amikor a makói hagymakertésztársadalom nagy harcok árán és nagy koplalások árán egyszer megszerezte magának a világhírt, akkor lehetetlennek tartom azt, hogy más vidékeken nagy uradalmak termeljenek hagymát és a határhoz, a kivitel irányához viszonyítva, kedvezőbb elhelyezkedésük miatt talán könnyebben exportálhassanak, mint a makói termelők. (Paczolay György: Es az Összeköttetéseik révén! — Ügy van! ügy van! balfelől.) Még egy igen kényes kérdést akarok felhozni, (Halljuk! balfelől.) amely azonban a makói kertésztársadalom számára életkérdés, ez pedig a nagybirtok konkurrenciája. Hangoztattam az előbb, hogy a hagymatermelés tipikus kistermelői művelési ág. A napnál fényesebben mutatja ezt MZ iX statisztika, hogy a makói hagymatermelő körzetben a múlt évben 5500 termelő kereken 4200 katasztrális holdon termelt hagymát, ami azt jelenti, hogy — a nagybirtokot is beleszámítva ebhe az adatba ~ fejenkint nem esett egy katasztrális hold sem egy-egy gazdára, illetőleg egy-egy hagymakertészre. A hagymatermelés tehát tipikus kistermelői termelés, ennek következtében lehetetlenség az, hogy amikor a kistermelő hosszú évtizedes küzdelmek árán kitermelte a termést és boldogult vele, akkor munkájának kész eredményét látva, a nagybirtokosság 50— 100 holdon is elkezdjen hagymát termelni es olyan hagymafelesleget dohjon piacra, ameiylyel a kiskertészek árujának az árát erősen >ö. illése 1940 április 24-én, szerdán. lenyomja és azok boldogulását szinte lehetetlenné teszi. A kormányzatnak tudomásom szerint megvan a módja arra, hogy a kistermelők sokszor hangoztatott védelmét szolgálja és ha az akarat is megvan hozzá, hogy megvédje u kisembert, azt hiszem, a földinívelésügyi miniszter úr meg is fogja találni a módot arra, hogy megvédje a nagybirtok konkurenciájától a kistermelőt. A nagybirtok sokkal előnyösebben termel, mert a kistermelő 300—360 pengőig terjedő évi haszonbért is fizet. Méltóztassék még hozzávenni a vetőmagot és ami megmarad, abból még megélni, (Wirth Károly: Es a zsidónak leadni a hasznot! — Derültség. — Elnök csenget.) ez olyan heroikus küzdelmet jelent a mai viszonyok között, amely tiszteletet érdemel. Véleményem szerint talán olyasformán lehetne ezt a kérdést szabályozni, hogy a földmívelésügyi miniszter úr elrendelné azt, hogy vöröshagymát egy ember három katasztrális hokinál többön ne termelhessen, fokhagymát pedig legfeljebb egy katasztrális holdon. Ez az egyetlen mód arra, hogy a kisemberek érdekeit megvédelmezzük. (Palló Imre: És zsidók ne foglalkozzanak az árusításával ! — Gürtler Dénes: Fokhagyma kell nekik! — Palló Imre: Ehetnek! De ne foglalkozzanak vele! — Derültség. - Zaj.) Szükségesnek tartom végül, hogy a termelőnek biztosítsuk végre a termelési önköltséget. Az eddigi konstrukció, amelyet a kormányrendelet kialakított, nem biztosította a termelő számára még az önköltséget sem. A termelők nem kérnek lehetetlent. A termelők maguk is belátják, hogy az exportnál elsősorban az értékesítő szerv rezsije jöjjön tekintetbe, másodsorban a termelő önköltsége, harmadsorban az értékesítő szerv haszna és negyedsorban, a fennmaradó részből, a termelőnek is a maga tisztes polgári haszna. Ezt a módszert kérném elfogadni. Ennek a sorrendnek elfogadásával termelőtársadalmunk elég bizonyítékát adja annak, hogy az értékesítő szervre is kellő tekintettel tud lenni. Ennek következtében a földmívelésügyi miniszter úir szíves intézkedését kérném, hogy a kistermelők érdekében méltóztassék a kiadandó rendeletiben ezeket a szempontokat figyelembe venni. (Helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő ur öt pontban kért felvilágosítást. Az egyszerűség kedvéért pontról-pontra fogom válaszomat megadni. Első kérése az volt, hogy Makót és vidé; két nyilvánítsuk zárt területté, hogy a makói hagyma mintegy külön márkát kapjon és mint márkázott áru kerüljön külföldre. Az én szakértőim véleménye szerint hagyma és hagyma között nincs olyan különbség, hogy meg lehessen állapítani, hogy az a hagynia Makón termett-e, vagy pedig valahol másutt. (Szöllősi Jenő: Kii az a szakértő 1 ? — Halljuk a középen.) Ennek következtében én más intézkedést e téren nem tudok tenni, minthogy azt módom, hogy exportrelációban a mennyiségnek legalább 90 százaléka menjen ki Makóról és csak a többi 10 százalék az ország más részéről. Mindenesetre azonban a márkázás kérdését magam is tanulmányozás tárgyává Jogom
