Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
320 A% országgyűlés képviselőházának : ha megfelelő időben nyúlunk megfelelő rendszabályokhoz, ajkkor egy vagy két esztendő múlva éppen úgy meg fogja kapni minden egyes ember a maga élelmiszerét, fűtőanyagát és más anyagát, mint ma. Nálunk már az ősz folyamán megjelentek ugyan olyan plakátok, hogy óvakodjunk a rémhírterjesztéstől, mert a rémhírterjesztés hazaárulás, de a rémhírterjesztés suttogó propaganda alakjában annál jobban ellepte az egész; országot. Egymásután hallottuk itt isi, ott is, hogy niem lesz cukor, nem lesz liszt és nem lesz zsír. Az emberek nagy tömegekben kezdtek vásárolni olyan mennyiségeket, hogy ma ebben az országban alig lehet már cukrot kapni. (Felkiáltások jobbfelől: Na! Na!) A cukorrendeiletet napokkal előbb már kolportálták a sajtóban. Az emberek pénteken már tudták, hogy hétfőn cukorjegy lesz. Magasrangú urak kezdtek már pénteken és szombaton, sőt talán még 1 azt megelőzően is vásárolni cukrot. Azon az estén utaztam egy autótaxiban, amelynek alja egészen hófehér volt a cukortól. Megkérdeztem a soff őrt, hogy mi van ott, talán liszt van a kocsi padlóján 1 ? Azt mondotta: Kérem ma két fordulóban cukrot szállítottam. (Egy liana a szélsőbaloldalon: Széchenyi, a felsőház elnöke, három mázsát vett!) Szombaton már az újságokban is megjelent a hír, de kérdem, van-e valami haszma ebből az ország szegény lakosságának'? A munkás nincs olyan anyagi helyzetben, még ha idejében is megtudná, hogy cukrot vásároljon nagyobb mennyiségben, a tisztviselőnek pedig a hónap közepén nincs már pénze. így tehát megint csak egy bizonyos réteg: a nagyvagyonú zsidóság volt az (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Lipótváros!), amely a cukor és a zsír elrejtésének lehetőségéhez juthatott. (Rapcsányi László: Miért védik az árurejtegetőket? —> Zaj jobbfelől) Elnök: Csendet kérek képviselő urak a jobboldalon. Vajna Gábor: Ha a rekvirálási rendelet már az elmúlt év őszén időben megjelent volna, ha minden élemiszer és más közszükségleti készletünket lefoglalták volna azzal, hogy ha már sorsközösségről beszélünk, akkor ólhezzünik egyformán vagy pedig éljünk egyformán jól, akkor a mai helyzet nem következhetett volna be. A világ szabadkőműveseinek propagandája folytán a magyarságot már eddig is rétegekre bontották: református, katolikus és evangélikus magyarokra, parasztokra és uraikra meg proliikra, most pediig jött egy új rétegeződés keresztbe, amikor azt mondják ki, hogy a budapesti tábla elnöke kap egy kiló cukrot, de ugyanakkor a szegedi tábla elnökének már csak a felét adják, mert ott a cukoradag csak fele a budapestinek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ez igaz!) Miig egy budapesti reiforimátus pap, egy budapesti sakter és egy rabbi kap egy kiló cukrot, addig az a falusi református pap csak ennek egyharmadát kapja, Űjból csináltunk tehát első-, másod- és harmadosztályú állampolgárokat. (Rapcsányi László: Egykilós zsidó, harmincdékás paraszt! — Zaj. — Elnök csenget.) De ezenkívül kivontuk a rekvirálás alól legfontosabbat, a libazsírt, amelyet nem mi, keresztények fogyasztunk elsősorban, hanem főleg a zsidók. (Maróthy Károly: Meghagyjuk Rassaynak! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Ilovszky János Meizler is szereti a liba-zsírt!) Az az egyszerű falusi ember is tud gondol00«' ülése 1940 április 24-én, szerdán. kodni, tud okosan és értelmesen gondolkodni ezeken a kérdéseken. A múlt (hét vasárnapján vidéki utamon megkérdezték tőlem: Mi az, kérem, mi már harmadosztályú polgárok vagyunk? A zsidónak szabad a libazsír, nekünk nem? Már megindult az úgynevezett „hamszterolás", vagyis batyúzás, már voltak lent Budapestről élelmes, fürgelábú emberek, megtudni, hogy miibe kerül a zsír és a cukor. Egyszerű à számítás: 10 kilogramm cukor ára 10 pengő 80 fillér. Ezt cserélik zsírral, vesznek falun 10 kilogramm, zsírt, felhozzák Budapestre és itt már zúg-árfolyamon 40 pengőért adják el a" 10 kiló zsírt. A suttogó propaganda már előre dolgozik — hogy tőzsdei nyelven beszéljek —, most a sót akarják »megjátszani«. Azt mondják, hogy már csak marha-sót fognak adni és azt is nagyon keveset. Ezért a sót kezdik vásárolni. (Maróthy Károly: A sóelosztás még ma is a zsidók kezén van. — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem Abonyi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek képviselő urak. Vajna Gábor: A falu népe amúgy is haragszik a városi emberre. Kérdezem: szükség volt-e egy ilyen rendelettel a magyarságot' megint elemeire bontani és egymással szembeállítani? Hazánkon végigpusztított most a borzalmas árvíz és nem tudhatjuk, hogy ez a világégés, amely Európában és fent Északon tombol, meddig tart és hol végződik, nem fog-e majd eljönni felénk Délkelet-Európába, vagy a Balkánra, és nem fog-e minket is Isten rendelése a háborúba belesodorni. Éppen ezért kérdem a miniszterelnök urat: hajlandó-e a legsürgősebben rekvirácdós rendeletet kiadni, lefoglaltatni minden szükséges élelmiszert és közszükségleti cikket, és nem adni semmiféle kivitelre engedélyt, sem libamájra, vagy konzervre Anglia felé, vagy máshová, amíg az ország közszükséglete, élelmezése biztosítva nincs. Kérdem továbbá a miniszterelnök urat, hajlandó-e drákói szigorral eljárni azokkal szemben, akik magukat ezen intézkedések és rendelkezések alól kivonni igyekeznek? Példát kell statuálni, legyen az akárki, súlyos kényszermunkára, 10 esztendőre kell csak egyet elküldeni, vagy felakasztani. (Derültség jobbfelől. — Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Baky László képviselő úr interpellációja_ a földművelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz a cukorfejadag igazságosabb megállapítása tárgyában. A legutóbb megjelent és a cukorfejadag' bevezetésére vonatkozó rendelet a kivételektől eltekintve az ország lakosságát területileg osztja három részre és a cukorfejadag ezen területi felosztás szerint állapíttatott meg. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a rendelet ezen részét megváltoztatni s az ország lakosságát tekintet nélkül lakóhelyére, egyenlő elbánásban részesíteni s a kivételek közé a legnehezebb testi munkát végző munkásságot is felvenni? Baky László s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Baky László: T. Ház! Annakidején, amikor interpellációmat bejegyeztem, én voltam