Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
304 A?j országgyűlés képviselőházának 10 0. ülése 19 ío április 24-én, szerdán. dr. Dénes László. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezeket már mondotta!) Az eímeklinikán pedig öten vannak, dr. Baehrobel Róbert, dr. Sulcz Géza, dr. Lóránt. Blanka, dr. Böszörményi György és dr. Eszényi Margit. Az urológián pedig dr. Remete Tibor. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mint tanársegédek?) Fizetéstelen tanársegédek, adjunktusok. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az lehetetlen kérem!) Ismét megállapítom, hogy a miniszter urat ennek a helyzetnek előállásáért felelősség nem terheli, ezeknek a kinevezését nem hagyta jóvá, azonban a miniszteri intenció, vagy rendelkezés ellenére ezek, akiket itt felolvastam, továbbra is bejárnak az egyes orvoskari klinikákra. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bejárnak.) Hogy azután ezek kapnak-e fizetést, vagy sem, ebben a pillanatban bennünket nem érdekel. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Szóval a viszony ugyanaz, mint Matolcsy képviselő úrnál.) Az orvos nevel és kérdése azonban igenis rendkívül élénken érdekel bennünket. A zsidótörvény 5, §-a világosan megmondja, hogy állami szolgálatba zsidó nem léphet. Ugyanez a szakasz következő bekezdésében pedig egyenesen a nevelésnek a zsidóktól való mentesítését írja elő, amikor kimondja, hogy^ közép-, középfokú és szakiskolák 'tanárai, tanítói, általaiban nevelést, oktatást végző személy zsidó Magyarországon többé nem lehet. Azt kérdezem: vájjon azok. akik nyilvánvalóan ilyen tudományos továbbképzés szempontjából maradnak benn és járnak be az egyetemekre, ebben az esetben az orvoskari klinikákra és akiknek nyilvánvaló céljait sejtjük mindannyian, éppen ezek jelentenének 'kivételt a zsidótörvény nyilvánvaló rendelkezései alól 1 ? A legfelsőbb oktatást, a magas tudományos nevelést vonnók-e ki a zsidótörvénynek ez alól a rendelkezése alól, amely az egész magyar nevelést nemzetivé és magyarrá, egyszóval zsidómentessé kívánja tenni? A zsidótörvény 2. §-ának 7. pontja a belső titkos tanácsosokra, a kir. titkos tanácsosokra, a tudományegyetemeknek ós a József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetemnek a tanáraira, illetőleg nyugalmazott tanáraira kivételt tesz, ez a kivételezés azonban a jelenlegi tanári karra vonatkozik és nem vonatkozhatik semmiféle szempontból sem a tudományos utánpótlásra. Nekünk az a mély és meggyőződéses aggodalmunk, hogy itt tudományos utánképzés folyik, a zsidótörvény kijátszásával. Mély tisztelettel kérem ezért a miniszter urat, éppen azért, mert ismerjük az ő intencióit is és az ő felfogásával nem ellenkezik interpellációm nyilvánvaló célja, hogy méltóztassék az interpellációmban felhozott sérelmes helyzetet kivizsgáltatni és a legsürgősebben intézkedni, hogy a legmagasabb magyar tudományos nevelés, éppen r az orvoskari nevelés minél előbb zsidómentesíttessék. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Paczolay György képviselő úr beszédének első részéhez nem sok hozzáfűznivalóm van, mert egy pont kivételével nem érinti a tárcámat. Tiltakoznom kell azonban az ellen, hogy a magyar szellemi életben a zsidóság részéről előretörés történt volna az utóbbi években. Ha ezt méltóztatik állítani, tökéletesen félreismeri a képviselő úr a helyzetet. Áttérve most a képviselő úr interpellációjának konkrét adataira-, meg kell állapítanom, n °gy„ teljesen novum előttem az. amit a képviselő úr állított, hogy a budapesti egyetemen akár adjunktusi, akár tanársegédi, akár fizetéses vagy fizetéstelen gyakornoki minőségben egyetemi, tehát állami szolgálatban zsidók volnának. (Matolcsy Tamás: Kinevezés nélkül!) Szóval nincsenek állami szolgálatban! Ezt le kívánom szögezni, mert ezt méltóztatott az interpelláló képviselő úrnak állítani, vagy legalábbis sejtetni. (Paczolay György: Bejárnak!) Nincsenek állami szolgálatban, ahogyan Matolcsv Tamás képviselő úr sincsen állami szolgálatban, de bejár a klinikára gyakorlatot folytatni, mint szakorvos (Matolcsy Mátyás: Mint magántanár!) és mint magántanár. (Rapesányi László: Magyar ember!) Kérem, az nyilvánvaló! A képviselő úr itt felolvasott egy hosszú névsort. En azt hiszem, itt nem fizetéstelen tanársegédekről és hasonló állami alkalmazottakról, hanem egészen más kategóriáról van szó, mert ebben a névsorban csupán két név van, akikről tudomásom van, hogy csakugyan megmaradtak az egyetemen, akiik tanársegédek voltak és ezt a funkciót ma még ellátják, minthogy pótlásukról eddig még nem lehetett gondoskodni. Két ilyen van a fülészeti klinikán, az egyik Zoltán, a másik Dénes, akik ott tanársegédek. Az egyik azért van még ott, mert éppen most három urat kórházakba neveztek ki, illetve választottak meg főorvossá és ennek következtében pótlásukról ma még nem tudtunk gondoskodni, a másik műdig egy speciális munkakört tölt be. tudniillik az extirpait gégével élő lábadozókat beszélni tanítja. Ezt-a kettőt, még nem tudták pótolni. A harmadik, akit nem méltóztatott említeni, ha jól tudom, Szatmári tanársegéd úr az elmeklinikán, akiről nincsen eldöntve, hogy a törvény alá esik-e vagy nem. (Matolcsy Mátyás: Akkor már zsidó! — Derültsép a szélsőbaloldalon.) Nincsen még eldöntve A negyedik, M ki nincsen felvéve, a Verebély-klinikán Rubányi volt tanársegéd úr, aki szintén bejár az egyetemre. A többiek éppúgy, mint Ruoányi tanársegéd úr, bejárnak az egyetemre mindaddig, amíg a szakorvosi képesítéshez szükséges gyakorlati időt betöltik, mert ezt nem vagyok hajlandó eltiltani. (Helyeslés jQbbfelől. — Rapcsányi László: Pedig jó volna!) Ha ezentúl bejárnak, a szakorvosi képesítés megszerzéséig ott tanulnak, gyakorolnak, de nem vesznek részt az egyetemi oktatásban. Amennyiben az itt felsorolt urak bármelyike a törvény és a miniszteri rendelet ellenére résztvesz az egyetemi oktatásban, az ügyet természetesen vizsgálat tárgyává fogjuk tenni, magam is és az egyetemi hatóság is, és gondoskodni fogunk arról, hogy ez ne történjék meg, de ismétlem, azoktól, akik a szakorvosi képesítés megszerzése végett vannak az egyetemen, azt a félévet vagy egy évet, amely még hátra van, nem vagyok hajlandó megvonni. (Rapcsányi László: Kár pedigl — Matolcsy Tamás: Mind 8—10 évesek!) Lehetséges, azt meg fogjuk vizsgálni. Még egy kérdést méltóztatott hozzám intézni, hogy hajlandó vagyok-e a rendelkezésemre álló eszközök szigorúbb alkalmazásával az egyes klinikákat és intézeteket a törvény keresztülvitelére utasítani. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a kultuszminiszter és az xí
