Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
Az országgyűlés képviselőházának 10 0. Következik Stitz János képviselő úr interpellációja a földinívelésügyi miniszter úrhoz a cukor jegy tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a miniszter úr a cukorfejadagot úgy a fővárosban, mint a vidéken egységesíteni? Hajlandó-e a miniszter úr a, 60 évnél idősebbek, bányászok és igen nehéz munkát végzők részére felemelt cukorfejadagot rendszeresíteni? Stitz János s. k.« Elnök: Az interpelláló kéoviselő urat illeti a szó. (Állandó zaj és mozgás.) Csendet kérek, képviselő urak! (Kassay Károly: Mi az a szektor?) Rassay képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Zaj és mozgás.) Csend'et kérek minden oldalon. Stitz képviselő urat kérem, kezdje meg interpellációja elmondását. Stitz János:. T. Ház! (Halljuk/ Halljuk!) A háborús gazdálkodás mindenütt áttért a kötött gazdálkodásra. A világháborúban ez lassabban következett be. Az angol kormányzat hivatalos kiadásában megjelent T. B. Wood egy kitűnő könyve, a »National Food Supply in War And Peace«. Ebből a könyvből vettem azt, hogy bár Anglia teljes mértékben cukorimportra szorul, mégis csak 1917 őszén tért át a cukor adagolására és csak 1918 decemberében vezette » be a cukorjegyeket. Ugyanakkor azt láttuk, hogy a világháborúban Svájc, annak ellenére, hogy a háborúban nem vett részt, mint semleges állam, 1916 február 26-án ugyancsak monopóliumnak nyilvánította a cukrot... (Zaj és mozgás balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Stitz János: ...maximálta az árát és így iparkodott biztosítani lakosai cukorellátását. A cukorellátásnak ez a biztosítása a mostani háborúban egyrészt a hadviselő' államokban, másrészt pedig a semleges államokban is megelőzte a készletek elfogyását. (Állandó mozgás és zaj a, baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Stitz János: Jelenleg Angliában 450 gramm a cukor fejadaga, Németországban 1000 gramm. Franciaország most tér rá a cukorjegyrendszer bevezetésére. Svájc mint semleges állam, ugyancsak behozta már a jegyrendszert és 2000 grammos fejadagot léptetett életbe. Ezenkívül cukorjegy van Dániában, Észtországban, Finnországban, Hollandiában, Olaszországban és Norvégiában. Látjuk tehát, hogy nekünk is át kell térnünk erre a rendszerre és helyeselni tudjuk azt, hogy a kormány akkor iparkodik a cukrot megfelelően elosztani, amikor még vannak és rendelkezésünkre állanak megfelelő készletek, hogy ne akkor kelljen kapkodnunk, amikor a készletek már elfogytak. Ha (megnézzük a magyar cukortermelési statisztika adatait, azt láthatjuk, hogy 1936 -1937-ben 1,294.000 mázsa 'volt a cukortermelésünk, az 1937-38-as kampányban 999.000 mázsa volt a termelés és ugyanakkor 244.000 mázsa volt az exportunk, hárommillió pengő értékben. 1938/39-ben termelésünk megint 3,146.000 mázsa volt és 50.000 mázsát importáltunk 419.000 P értékben. Ha ezeket a statisztikai adatokat alapul vesszük, akkor körülbelül megkapjuk azt, hogy az egyes emberre jutó 'havi fejadag cukortermelésünkben körülbelül 92 dekagrammnak felel meg. (Matolesy Mátyás: Havonta, úgy-e%) A háborúban a cukorfejadag nálunk •hetenkint 25 gramm volt, és ez így vonult véülése 1940 április 24-én, szerdán. 301 gig az egész háborún. Bombaképpen hatottak tehát kormányzatunknak április 14-én kiadott rendeletei, a 2520/1940. M. E., másrészt az 153.800/1940. F. M. rendelet, melyeik a cukorjegyrendszert és ugyanakkor a fejadagot bevezették. Ezeknek a fejadagoknak a megállapításánál azonban rendkívül kínos meglepetést keltett az, (Ügy van! Ügy van! <a jobboldalon.) hogy a 'megállapítás nem egyformán történt, hanem különböző kategóriákat vett alapul. A fővárosnál, a vidéki városoknál és a falunál három kategóriát állapított meg és ezáltal rendkívül nagy idegességet keltett a faluban, mert ihiszen joggal azt mondhatják a falusiak, hogy mi nem lehetünk másod- és harmadrendű állampolgárok, nekünk éppen annyira jogunk van a cukorhoz, mint a főváros nagyjában zsidó közönségének. (Zaj. — Elnök csenget.) Ennek az elosztásnak természetszerűleg rendkívül érdekes következményei voltak. (Zaj. — Elnök csenget.) Ezt a kérdést igazságosan és a tényleges fogyasztási statisztika alapján megoldani rendkívül nehéz. A 'miniszterelnök úr felvilágosításából volt alkalmam tudomást szerezni arról. hogy, Budapesten a cukorfogyasztás kétkilós fejadagot jelentett ugyanakkor, aimikor a falun a 15 dekát sem érte e'. Még nehezebb rendszert hozni a kisebb vidéki városokban. A szerint, hogy az egyes vidékek milyen jellegűek, hogy tanyai háttérrel bírnak-e, tehát erősebb agrárszínezetűek-e vagy pedig intellektuellök tömörüléseinek; települései, a szerint az, egyes városok cukorfogyasztása rendkívül különböző. Itt tehát igazságos rendezést hozni, amely egyben nem antiszociális, rendkívül nehéz. Mégis akkor, amikor ennek a rendeletnek a ikövetkezményeiképen látjuk azt, hogy egyrészt vannak vidéki városok, amelyeknek ugyanilyen életnívón élő intellektueljei fele culkoradagra szoríttattak, másrészt pedig látjuk azt, hogy a vidéki lakosság igazán minimális részt kap, még további diszharmóniát is találunk. Megtörtént például az a furcsa eset Pécsett, hogy amikor az országút egyik oldalán lakó bányászcsalád, minthogy Pécs törvényhatóság területén él, fél kilogramm cukrot kapott, ugyanakkor a másik oldalon lévő somogyi lakos már csak 30 dekához jutott. Amikor ezekre a visszás állapotokra felhívom az igen t. föidmívelésügyi miniszter úr figyelmét, ezt nem azért teszem, hog-y a karzat felé beszéljek vagy hogy kerületemben népszerűséget hajhásszak. hanem kizárólag azért, mert látom azt a sok aggastyánt, azt a sok beteg embert, akiknek egyetlen vacsoratápláléka az esti kávé, amelyet cukorral kell megédesíteni. Tudom, hogjr az emberi szervezet fenntartásához zsír, fehérje és szénhidrát szükséges, azért ezekkel a rendeletekkel nem lehet természetellenes dohzot művelni. Azt is tudom azonban, hogy a falu lakossága tényleg rendkívül csekély mértékben fogyaszt cukrot, sőt még kevesebb eukrot fogyaszt, mint amennyire szóló cukor jegyet kapott a falun. Mégis rendkívül visszás helyzetnek tartom, hogy mi eltűrjük azt, hogy^ ennek a rendeletnek a következtében felburjánozzék a lánckereskedelem és a jegyekkel való manipulálás. A falusi intellektuel. az a pap. az a jegyző, a>ki ott él a hívei, a kliensei előtt., akik minden mozdulatát látják, nem teheti meg, mert az ő etikai alapja nem engedi meg, hogy megvásárolja és elszedje attól a szegény falusi embertől az amúgyis szűkreszabott cukoradagját. 48*
