Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

292 A;: országgyűlés képviselőházának 1Ö0. ülése 19W április 24-én, szerdán. rokkantellátási adót, vármegyei pótadót, útadót és községi pótadót — írnak elő. A községi adóhivatalok az utólagos előíráskor hivatkoznak 145.337/1939. számú rendeletemre, amely elrendelte azok után a házak után is a pótadóik előírását, amelyek annakidején ínég a csehszlovák jogszabályok szerinti adómentességben részesültek. Ha ezt a pénzügyminiszteri rendeletet végrehajtják, a háztulajdonosok számításai mind kútbaesnek, mivel a pótadók előírása számukra olyan tehertételt jelentene, amellyel a ház építésekor, illetve a kölcsön felvételekor nem számoltak s be fog következni az, hogy vagy az újonnan előírt adóterhet,'vagy pedig a felvett kölcsön kamatát nem tudják az amortizációval együtt fizetni és így házuk dobra kerül. A képviselő úr interpellációjára válaszomat a következőkben adom meg: A visszacsatolt felvidéki térületen az 1989. évi január hó első napja előtt engedélyezett ideiglenes házadómenteisségeket a 9800/1938. M. E. szánni, valamint az annak végrehajtása tárgyában kiadott 200/1939. P. M. számú rendelet az engedélyezett időtartam lejártáig érvényben ' tartja, tehát figyelembe vette az érdekeltek, szerzett jogait és biztosította részükre a volt cseh-szlovák adóhatóságok által engedélyezett időtartamra a házadómentességeket, annak ellenére, hogy magának a hivatkozott 9800/1938. M. E. számú rendeletnek intézkedései szerint a visszacsatolt felvidéki területieken minden vonatkozásban a magyar adóügyi jogszabályok léptek hatályba. E mellett a 145.337/1939. VII. számú rendelettel elismertem ezekre az épületekre nézve a községi pótadó alól való mentességet is, holott ilyen pótadómentességet a magyar jogszabályok csak a rendkívüli ideiglenes házadómenU-sségek esetében, tehát csak kivételesen engedélyeznek. A 145.337/1939- VII. számú rendelet értelmében tehát ezek az épületek az állami házadón és a rendkívüli pótlékon kívül mentesülnek a községi pótadió alól is, de természetesen fizetni tartoznak mindazokat * a járulékokat, amely járulékok' alól a magyar jogszabályok mentességet semmi körülmények között nena engedélyeznek. Mindezeknél fogva a 145.337/1939. VII. számú rendeletet — nagy sajnálatomra — elvi okokból nem áll módomban megváltoztatni, mert az a magyar pénzügyi jogban ismeretlen kedvezmények engedélyezését jelentené. Budapest, 1940. évi április hó 5. Reményi-Schneller Lajos s- k. m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Méltóztatnak az írásbeli választ tudomásul venni ? (Igeit!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következneik az interpellációk. Az első Bajcsy-Zsilinszky^ Endre képviselő úr interpellációja a vallás-^ és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): 1. Hajlandó-e a t. miniszter úr érvényt szerezni a képviselőházban korábbi interpellációmra válaszként adott ama kijelentésének, hogy mindenkinek pusztulnia kell, aki a nemzet- és hadsereggyalázó Serey (Schreyer) Ágost tanárt védelmezte? 2. Hajlandó-e továbbá komoly vizsgálat tárgyává tenni egyelőre legalább a fővárosi polgári iskolák irányításában mutatkozó . jelenségeit bizonyos idegenszerű kultúrpolitikai és nevelési szellemnek, helyreállítani ezekben az iskolákban vezetésben és módszerekben egyaránt a tiszta és hamisítatlan, magyar szellem integritását? 3. Hajlandó-e végül a fővárosi polgári iskolákból, de általában minden magyar iskolából kíméletlen kézzel kiszorítani a lélekmérgező pártpolitikát?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs jelen!) Nincs jelen a képviselő úr, interpellációja töröltetik. Következik Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úrnak a honvédelmi miniszter úrhoz a tűzharcosok panaszai tárgyában intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak arról, hogy a legutóbbi fővárosi kinevezések a tűzharcos tisztviselők tömeges félreállításával és kifejezetten a tűzharcos-törvény rendelkezései ellenére történtek? 2. Hajlandó-e a t. miniszter úr, legalább utólag, valaminő formában érvényt szerezni a tűzharcos-törvénynek, a tűzharcosok törvényben biztosított jogainak úgy ezeknek a kinevezéseknek esetében, mint általában; s ha igen, milyen módon?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illetné a szó, a képviselő úr azonban nincs jelent, tehát interpellációja töröltetik. Következik Jandl Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz az elmebetegek gondozása körüli visszás állapotok tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Felhívom a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy résEben intézeti, részben házigondozásban lévő elmebetegek ápolása és intézeti elhelyezése körül olyan visszásságok tapasztalhatók, amelyek a közegészségügyi és közbiztonsági érdekeket veszélyeztetik. A beteglét«záím csökkentése, számbeli aránytalanság az egyes intézetek között s az ellenőrzés laza keresztülvitele sürgős intézkedést kíván és a mai helyzet megváltoztatását. Hajlandó-e a miniszter úr ezirányban intézkedni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt megköszönöm, hoigy interpellációmra kétízben halasztást méltóztattak adni. A közbejött árvízkatasztrófa akadályozott meg abban, hogy jelen lehessek a Ház ülésein. Az interpelláció azonban nem vesztette el aktualitását és, sajnos, talán még sokáig nem is fogja elveszíteni. Magyarországon az elmebetegek ápolására vonatkozóan az 1876:XIV. tic. 71. |-ai ad irányítást, amely elrendeli azt, hogy a gyógyítható elmebetegeket intézeti ápolásban lehet, az ones közveszélyes elmebetegeket pedig intézeti ápolásban kell részesíteni. Ennek az ápolási szükségletnek meghatározása bírói úton történik, szakértő orvos közbejöttével a törvény 72. §-a szerint. Azóta ez a törvény változatlanul érvényben van; 70 esztendő óta ennek a törvénynek alapján intézik ezeknek a szomorú tömegeknek a sorsát. Amikor az elmebetegek ápolásánál bevezették az intézeti ápolást, mint helyes és orvosi szempontból elfogadható ápolási módot, nálunk sajnos, elég későn, 1857-ben épült meg az első elmegyógyintézet Kolozsvárott, és 1868-ban a lipótmezei elmegyógyintézet. Azóta csupán két újabb intézet épült, holott az elmebetegek száma szaporodott és kétségtelen,