Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

290 As országgyűlés képviselőházának 1 70%-át fedezi. Ezenfelül a cipészkisiparosok kereseti lehetőségét elősegíti a honvédelmi és egyéb közszállítási munkáknál való foglalkoztatásuk, amelyeknél éppen a kézműiparosság jelentős mértékben igénybe van véve. A jövőben is (különös gondot fordítok arra, hogy a kisiparosok a megélhetésükhöz szükséges anyagot megkapják és beszerezhessék. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1940. évi április hó 2-án. Varga József s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-o az iparügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? {Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az iparügyi miniszter úrnak Papp József képviselő úr interpellációjára adott válaszát felolvasni, Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Papp József országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1940. évi január hó 31, napján tartott ülésén a kisgyóni bányamunkások fizetése tárgyában több kérdést intézett hozzám, Az interpelláló képviselő úr első kérdése: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a kisgyóni bányamunkások fizetése körül szabálytalanságok történtek olymódon, hogy a segédvájárok vájári munkát végeznek, segédvájár! fizetéssel, mindemellett még a részükre járó törvényes segédvájári száza lékot sem kapják meg fizetésükben. Továbbá, hogy a csillések sem kapják meg a nekik legálisan járó százalékukat, úgyhogy egy csillésmunkás havi jövedelme alig éri el a havi 60 pengőt. Válasz: A kérdésnek azzal a részével kapcsolatban, hogy a segédvájárok vájári munkát végeznek, meg kell jegyeznem, hogy a vájár a bányamunkánál a voltaképpeni szakmunkás, a segédvájár pedig olyan munkás, aki a megkívánt szakismeretekkel még nem rendelkezik. Önként értetődik, hogy a segédvájárnak is kell szakmunkát (vájári inunkat) végeznie, mert különben nem tudná elsajátítani a vájári munka önálló végzéséhez szükséges gyakorlati tudást. Ami a fizetés (munkabér) mértékét illeti, közlöm, hogy a kisgyóni szénbányánál a legkisebb munkabérek hivatalos — rendelettel vagy bizottsági" határozattal történő — megállapítására eddig még nem volt szükség, mert ott a bérviszonyok általában kielégítőek. A munkabérek rendezését maguk a munkások sem kérték és ilyen értelmű kívánságot az interpelláló képviselő úr sem terjesztett elő. Külön rendelkezések szabályozzák azonban a segédvájárok és csillések . keresetrészesedését. A széntermelő munkát ugyanis a munkások csapatokba osztva, akkordban végzik. Egy ilyen csapatba egy vagy két vájár, egy vagy két segédvájár és két-három csillés tartozikAz egész csapat által egy hónapban elért kereseten a munkások különböző arányban részesednek. A kisgyóni szénbányánál a szakin ányhan dolgozó segédvájárok és esilléisek százalékos keresetrészesedését a budapesti bányakapitányság már az 1927. évben jóváhagyott szolgálati rendtartás 68. §-ában megállapitotta, még pedig úgy, hogy a segédvájárok 80%-os, a csillések pedig 70%-os vájárkeresetben részesednek. Ugyanennek a szabályzatnak 69. %-á szerint a segédvájárok bizonyos feltételek 'mellett 90%-os, a csillések 80%-os keresetben is részesülhetnek. ÍO. ülése 19W április 24-én, szerdám Megállapításom szerint a segédvájárok és a csillések keresetrészesedése — egy esetben történt tévedéstől eltekintve — a rendelkezéseknek megfelel. A budapesti bányakapitányság pedig a legutolsó félévi szakmánykeresetek átvizsgálása alapján azt is megállapította, hogy az 1939. évi július hó 1-től december hó 31-ig terjedő idő alatt a csilléseknek több mint a^ fele 80%-o.s bért kapott és csak a kisebbik része kapott 70%-os bért. A legutolsó félévi adatok szerint a vájárok 141 pengőt, a segédvájárok 117 pengőt, a 80%-os csillések 112 pengőt és a 70%-osak 97 pengőt kerestek átlagosan havonként. Ehhez a tiszta készpénzkeiresetiliez járul még* a minden munkást megillető havi tüzelőanyag-járandóság és a lakás, illetőleg a lak bérpótlék. Az interpelláló képviselő úr második kérdése: 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról továbbá, hogy még ezt a csökkentett fizetésüket is olymódon utalják ki a fentnevezett hányamuoikásoknak, hogy a bakonycsernyei országos vásáron nem tudják beszerezni a nekik szükséges évi beruházkodási tárgyaikat és így ezek a szegény emberek ki vannak téve a helybeli zsidó kereskedők kényének'? Válasz: Az első kérdésre vonatkozó válaszomban említett szolgálati rendtartás szerint a bányavállalat minden hónap 15. napján tartozik fizetni a munkásait. Megállapításom szerint a bányává Hal at ennek a rendelkezésnek pontosan meg is felel, sőt vásárok alkalmával — a munkások előnyösebb bevásárlásait elősegíteni kívánván— már a hónap 15-e előtt és a vásárt megelőzőleg fizeti a béreket. Egy esetiben megtörtént, hogy a községi elöljáróság elkésve kérte a bányavállalatot a szokásos időpont előtti bérfizetésre, azonban a vállalat akkor is nagyobb előleggel támogatta a vásárra készülő bányamunkásokat. Az interpelláló képviselő úr narmadik kérdése: 3. Hajlandó-e a miniszter úr ezeket a kisgyóni bányamunkás-állapotokat kivizsgálni, az esetleg tapasztalt munkabérkülönbözeteket megtéríttetni és a vállalatot arra utasítani, hogy a bányamunkások fizetésüket a bakonycsernyei vásár előtt megkapják % Válasz. Az 1. és 2. kérdésre adott válaszomban már előadtam, hogy megállapításom szerint a kisgyóni bányavállalatnál a munkásoknak fizetett munkabérek általában kielégítőeknek tekinthetők, a segédvájárok és csillések ikeresetrészesedése a szolgálati rendtartás rendelkezéseinek megfelel és hogy a bányavállalat a munkabéreket is a rendtartásban meghatározott időpontban, vásárok alkalmával már a vásár időpontját megelőzőleg fizeti meg a munkásoknak. Mindezek tekintetében tehát a bányavállalattal szemben valamely intézkedés megtétele szükségesnek nem mutatkozik. Mindenesetre továbbra is figyelemmel kísérem a 'bányamunkások sorsát és amennyiben valamely olyan körülmény merül fel. amely beavatkozásomat igényli, a szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg-teszem. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tnidomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940. évi április hó 2-án. Varan s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az iparügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az iparügyi miniszter úrnak Eitner Ákos képviselő j űr részére a belügyminiszter űr nevében is adott válaszát felolvasni.