Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-98

Az országgyűlés képviselőházának 9 8, dítja. Kérem ezért a t. Házat a törvényjavaslat elfogadására. Elnök: Kíván valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja és azzal részleteiben a külügyi, igazságügyi, valamint a közgazdasági és közlekedésügyi bizottság fog folalkozni. Napirend szerint következik a Yeniköyben kelt magyar-afgán 'barátsági szerződés 'becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Írom. 278. sz.) Makkai János előadó urat illeti a szó. Makkal János előadó: T. Képviselőház! A magyar iráni barátsági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot ismertető előadó szavaimban már utaltam arra, hogy miért van szükség ezekre a szerződésekre. Az említett indokoknál fogva kérem ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. Elnök: Kíván valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja s azzal részleteiben a külügyi bizottság fog foglalkozni. Napirend szerint következik a Teheránban kelt magyar-iráni barátsági és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 279. sz.) Makkai János előadó urat illeti a szó. Makkai János előadó: T. Képviselőház! Az előbb mondott indokok alapján kérem ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. Elnök: Kíván valaki a javaslathoz hozzászólni? Szeder János jegyző: Közi Horváth József. Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Azt hiszem, a magyar képviselőháznak ez a mai ülése később, a történetírás folyamán majd f úgy fog szerepelni, mint a nagy világháborúnak egy derűs epizódja. Mialatt más országok szemben állnak egymással, azalatt mi egy napon három országgal is barátsági szerződést kötünk. (Meskó Zoltán: Hála Istennek!) Bár ott tartanánk, már, hogy igazságos igényeink kielégítése után a közelebb r lévő államokkal is baráti szerződést köthetnénk. Egészen természetesen szívesen fogadom el ezeket a barátsági szerződéseket, azonban nem hagyhatom szó nlélkül a . magyar-iráni barátsági szerződés indokolásának egy mondatát. Azt hiszen, képviselőtársaim közül kevesen olvasták el, — ezt nem megrovásképpen mondom — (Derültség.) de én véletlenül átolvastam az indokolást és egy olyan mondatra találtam benne, amely őszintén szólva megdöbbentett és meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr nem látta ezt a mondatot, mert ha látta volna, akkor nem engedte volna, hogy ez a mondat belekerüljön az indokolásba. Nevezetesen a 8. oldalon szórói-szóra ez a mondat olvasható (olvassa): »Nem jelentéktelen szerepet játszhat Irán munkásfeleslegünk elhelyezése tekintetében is.« (Egy hang a baloldalon: Hallatlan!) T. Ház! Igazán nem tudom megérteni, hoKEPWSELŐHÁZI NAPIZÓ Y. ülése 1940 ápritis 19-én, pénteken. 245 g

yan kerülhetett az indokolásba ez a mondat, iszen emlékszem, hogy amikor nemrégen a kishaszonbérletekről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, akkor kormánypárti és ellenzéki oldalon egyformán emlékeztettek bennünket azokra az időkre, a liberális korszak idejére, amikor a magyar munkásproblémákat a liberális kormányzat úgy próbálta megoldani, (Meskó Zoltán: Kivitte őket!) hogy szubvenciót adott azoknak a hajóstársaságok ti i'c, (Meskó Zoltán: Zsidó társaságoknak! Zsidók vitték ki a magyart!) amelyek a magyar munkások ezreit és tízezreit vitték ki Amerikába. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Közi Horváth József: Hála Istennek, az óta már megváltozott ez a mentalitás; azért merem nyugodtan mondani, mert bizonyára a miniszter úrnak is más a felfogása. (Meskó Zoltán: Most majd a zsidókat viszik ki!) Ha arra vonatkoznék a javaslat, t. képviselőtársam, akkor abba nyugodtan beleegyezném, viszont akkor pozitív nyomait szeretném ennek látni ebben a törvényjavaslatban. De mivel általánosságban csak arról van szó, hogy munkásfeleslegünk elhelyezésében Irán nagy szerepet játszhatik, kénytelen vagyok tiltakozni ellene. Hiszen ma világszerte azt látjuk, hogy minden állam, nagyok és kicsinyek egyformán arra törekszenek, hogy a távolban lévő véreiket is hazavigyék, (Ügy van! Ügy van!) nekünk, kis nemzetnek, fokozottabban kell törekednünk arra, hogy egyetlenegy magyar se menjen távoli világrészekbe kenyeret keresni. (\Ügy van! balfelöl.) Kell és lehet is, hogy minden magyar ember találja meg itthon a kenyerét, becsületes megélhetését (Ügy van! balfelől.) és ne menjen külföldre, ne gyengítse ezzel a magyarságot. Végre is tudomásul kell vennie mindenkinek azt, hogy a magyar munkás és a magyar ember nem lehet exportcikk. Azért szólaltam fel, mert bizonyos vagyok abban, hogy ez a mondat elkerülte a miniszter úr figyelmét... (Gr. Csáky István külügyminiszter tagadólag int.) Nem kerülte el? Akkor bizonyára olyan magyarázatot fog adni, amely ennek a feltételezésnek még a lehetőségét is egyszersmindenkorra megöli. Szeretném, ha más fogalmazást kapna az, amit a miniszter úr gondolt, mert ebben a fogalmazásban feltétlenül félreértésekre, kellemetlen félremagyarázásokra adhat okot. A törvényjavaslatot egyébként elfogadom. Elnök r Mala sits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Teljesen egyetértek, azzal, amit előttem szólott t. képviselőtársam a kivándorlásra vonatkozóan mondott. Mi sem vagyunk hívei annak, hogy a magyar munkás elhagyja hazáját, idegenben keresse kenyerét, mégis vannak olyan körülmények, amelyek között a magyar munkásnak is vándorolnia kell és a magyar munkás is — nem találván idehaza munkát — kénytelen máshol munkát keresni. (Bodor Márton: Ne legyenek ilyen körülmények!) Köztudomású dolog, hogy Ankarát magyar munkások építették fel és ha Ankara olyan szép, mint amilyen, akkor^ ebben óriási érdeme van a magyar munkásságnak, a magyar építészetnek és a magyar mérnöknek. A magyar munkások ezrei dolgoztak Ankarában, becsületet szerezve a magyar névnek a törökök között és ahová csak a magyar munkás elmegy, mindenütt becsületet szerez a magyar névnek. Én például nem kis büszkeség! gel hallottam 1937-ben, amikor Párizsban vol-