Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-96

226 Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1940 április 4-én, csütörtökön. a résztvevő mintegy 20 állam kiküldöttei, a mag-yar királyi kormány kiküldötteivel együtt aláirtak s így ennek az egyezménynek törvényeink közé való becikkelyezéséről szól az előttünk fekvő törvényjavaslat. T. Ház! Köztudomású, hogy az eredményes állatenyésztiésnelk elengedhetetlen feité-i tele a tenyészállatoknak céltudatos és okszerű kiválasztása. Ez a kiválasztás a dolog természete szerint nemcsak külső, hanem belső tulajdonságokra is vonatkozik, sőt sok esetben ezek az úgynevezett 'belső! tulajdonságok, mint például a hízékonyság, tajetékenység és tenyésztés szempontjából talán nagyobb jelentőségűek, mint a külső tulajdonságok, annál is inkább, mert a belső tulajdonságok legtöbbször hajlam alakjában átöröklődnek. Jelenlegi állattenyésztési. ismereteink mellett tehát csak olyan állatok tartása, illetőleg tenyésztése célszerű és indokolt, illetőleg csak olyanok hálálják meg a jobb gondozást és a jobb takarmányozást, amelyek útján olyan utódokat nevelhetünk, amelyek a tenyésztési célt jobban megközelítik, illetőleg a kívánt tenyésztési célt szolgálják. Ez a magasaibb tenyésztői munka csak a törzskönyvelés alapján folytatható, mert a törzskönyv tartalmazza azokat a származási adatokat, amelyek felette fontos tájékoztatást nyújtanak az ősökről. A külföldi és a hazai példák is azt igazolják, hogy a magasabb tenyésztői munka törzskönyvelés nélkül megvalósíthatatlan. Az úgynevezett Zucht auf Leistung csakis a törzskönyvelés alapján érhető el. A hazai tapasztalatok is ezt mutatják, mert amióta Magyarországon törzskönyvelés van, a szarvasmarhatenyésztés terén határozott és hatalmas fejlődés észlelhető, hiszen most már körülbelül 50.000 szarvasmarha van törzskönyvelve az országban, illetőleg ennyi áll ellenőrzés alatt. Ezt a törzskönyvelést a vármegyei szarvasmarhatenyésztő egyesületek végzik a kerületi szövetségekkel együtt. Ezek felett áll az Országos Törzskönyvelő Bizottság, a főfelügy életi jogot pedig a fölmívelésügyi minisztérium gyakorolja. Ma már természetszerűleg nemcsak a nagy-, hanem a kistenyésztők is bekapcsolódnak ebbe a magasabb tenyésztői munkába. A törzskönyvelés kiegészítő része az úgynevezett elit-törzskönyv, valamint az arany-törzskönyv, amelyekben a kiváló egyedek származási adatai, illetőleg teljesítményei vannak feljegyezve. Ez a mi törzsikönyvelési rendszerünk az országban. Ha ezzel összehasonlítjuk az ebben az egyezményben foglalt feltételeket, meg kell állapítanunk, hogy ezek minden vonatkozásban megfelelnek a mi törzskönyvelési rendszerünknek, abba beleilleszthetők, sőt sok tekintetben a mi törzskönyvelési rendszerünk feltétlenül előrehaladottabb. Miután a külföldi viszonyok figyelembe vételével szükséges és kívánatos, hogy jni is alávessük^ magunkat az egységes irányításnak, illetőleg a szarvasmarhák törzskönyvelésének . egységesítése tárgyában elfogadott nemzetközi egyezmény szellemének, én ezt szükségesnek és kívánatosnak, tartom és ezért kérem, a t. Házat, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni? (Igen.) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja és azt részletes tárgyalás ós jelentététel céljából átteszi a földmívelésügyi és külügyi ^bizottsághoz. Napirend szerint következik a könyveknek, zeneműveiknek és térképeknek árleszállítás hirdetésével árusításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 219.) Stitz János előadó urat illeti a szó. Stitz János előadó: T. Ház! A világiháború idejében és az azt követő időkben a tisztességtelen versenyre kénytelen volt a kormányzat egy roppant radikális, roppant erélyes törvényt meghozni. Rendkívül magas etikai alappal kimondotta az 1923. évi V. te. 1. §-a: »üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módom folytatni«. Az ezt követő tíz esztendő azonban rávilágított arra, hogy ez a merev törvény a maga többi szakaszában a való élet elé többször olyan korlátot emel, amelyen bizonyos mértékben tágítani ikell, és így született meg az üzleti hirdetést korlátozó és a tisztességtelen versenyt szabályozó, módosító törvény, az 1933. évi XVII. te, amelynek 1. §-a kimondja, hogy valamely alkalomszerű vásárlási lehetőségnek hirdetéséval való árusítás tilos. Azonban már ez a törvény is ez alól a hirdetéssel való árusítás alól megenged különböző felmentési lehetőséget. Nevezetesen kivette ennek a törvénynek hatálya alól a csődtömeget, a kényszerfelszámolást, a bíróságoknak a hatóságok által foganatosított árverési hirdetéseit. Továbbmenőleg még a 2. §-á:ban is további engedményeket tesz, amennyiben külön engedély alapján a kereskedők és iparosok önkéntes árverést hirdethetnek üzletfelszámolás, üzletfeloszlás vagy pedig az üzlet áthelyezése esetében. Ugyancsak ennek a törvénynek 9. §-a a kereskedelmi és iparkamarák hatáskörébe utalja azokat az eseteket, amikor divatjamúlt cikkekre, idénycikkekre az idény végén, továbbá a leltári selejtáruikra engedélyezhet 10—15 napon keresztül ilyen okkáziószerűen leszállított árakat és ezeknek a, hirdetését. Végül ennek a törvénynek 10. §-a az, amely minden külön engedély nélkül megengedi a kereskedelemnek, hogy karácsonykor és húsvétkor ilyen vásárokat, ilyen árleszállításokkal való vásárokat meghirdessen. Mélyen t. Ház! Ebben a törvényben tulajdonképpen implicite benne vau az a javítás, amelyet a kereskedelmi kormányzat n mostan célzott javaslattal el akar érni, mégis expressis verbis szeretné kiegészíteni az 1933. évi XVII. törvénycikket, mégpedig azzal a módosítással, amelynek rendkívül nagy fontossága mindenki előtt nyilvánvaló, és ez a könyv, valamint a könyvvel egyenlő elbánás alá eső zenemű és térkép árusításának szabályozása. Azért esik ez, ahogyan az előbb említet: i-m. implicite a törvény befolyása alá, mert hiszen a könyvkiadók akkor akarnak árleszállítással ezeken az árukon túladni, amikor azok divatjukat multák, időszerűségüket elvesztették. Hiszen nem kell másra utalnom itt, mint a térképekre, amelyek a mai időkben igen hamar sutba és lomtárba kerülő cikkek. Mégis a magyar kultúra egyik legfőbb fegyvere a könyv és miután a magyarnyelven megjelent könyvek csak 13 milliós nyelvterületre korlátozódnak, azért ez rendkívül nagy rizikó vállalását jelenti a könyvkiadó cégeknek, szemben a nagy világnyelvekkel, amelyeken úgyszólván korlátlan lehe-