Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. (Baky László: Kivették a gazdák zsebéből! — Paczolay György: Mindenki a gazdát nyúzza! Wünscher sem magyar, éppen olyan, mint a zsidó! — Palló Imre: 200.000 pengőt keres!) Néhány esztendővel ezelőtt, amikor az új értékesítési rendszer, mondjuk, ez a gazdasági világrendi változás elkezdődött itt nálunk, valósággal propagandát csináltak a gazdák között arra nézve, hogy ha lehet, ne adja el senki az állatát, hanem saját kiviteli engedélye birtokában, maga szállítsa ki és nagyobb árat ér el. Legalább is a vidéki tejszövetkezetek, a szarvasmarha tenyésztő egyesületek erre biztatták a gazdaközönséget. Meglepetéssel olvasom ezeknek a vidéki szervezeteknek a gazdák felé irányuló felhívásait, körleveleit, ame ' lyekben azt írják, hogy vigyázzanak a sajái számlán való értékesítéssel, tartózkodjanak attól, hogy maguk vigyék ki állataikat külföldre, mert ez nagy kockázattal jár s minden kockázat, amely ezzel jár, őket terheli. Először is le kell fizetni valami 25 pengő állatorvosi díjat, herakási díjat és ilyesmit, arnit később visszakapnak ugyan, de csak az értékesítés lebonyolítása után, azután a minősítés kockázatát is viselniök kell, éppen ezért tehát okos és kívánatos dolog támogatni a kereskedelmet. Meg tudom érteni, hogy az a tendencia, amely igyekezett a zsidó kereskedelmet kiirtani és keresztény kereskedelmet kreálni, megváltozott abban a pillanatban, amikor a kersztény kereskedelem elég erősnek és elég megbízhatónak mutatkozott arra, hogy az értékesítés lebonyolítását vállalja. Meg tudom érteni azt, ha nagyobb támogatást kapnak ma a kezdő fiatal kereskedők, mint amilyen támogatást valamikor kaptak a jómódú tőkés nagykereskedők, azonban a kereskedelem szerepe az értékesítésben megszűnt. Mindössze arról van szó, hogy a kereskedő arra vállalkozik az állatértékesítésnél, hogy kötlevelet ad a gazdának, ő rakja vagonba az állatot és ő fizeti meg majd a gazdának a pénzt, hiszen a kereskedelem szerepe az értékesítésnél megszűnik. Egy dolog van: vásárol, de már nem ad el, a kereskedelem átad az átvevő egykéznek. A kereskedelem éppen úgy kénytelen lemondani a mai megállapodások mellett arról, hogy a külföldön elérhető legniagasaíbíb hasznot behozza az országiba, mint ahogy lemondanak az egykóz alapján értékesítő szervezetek. Ha tehát a kereskedelmet támogatni kívánják, a kereskedelmnek adjanak terrénumot arra, hogy ez az új keresztény kereskedelem elvégezhesse a maga feladatát, és bebizonyíthassa a gazda számára, hogy ő is tud neki olyan hasznot produkálni, mint amilyen hasznot hozott neki a múltban a leállított kereskedelem. De ugyanakkor, amikor ezt a terrénumot biztosítják neki, természetesen gondoskodjanak a szakismeretnek, a hozzáértésnek legalaposabb felülvizsgálatáról is. Szeretném, ha akkor, amikor mi most egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek az indokolás szerint is az a hivatása, hogy a magyar állattenyésztés színvonalát emelje, és miután azt hiszem, teljes mértékben elfogadott tétel az, hogy az állatállomány színvonalának emelése nemcsak tenyésztési kérdés, hanem főképpen értékesítési kérdés is, (Úgy van! jobbfelöl.) mondom, szeretném, ha ezekre a szempontokra az igen t. kormányzat a jövőben íöbb gondot és aprólékos figyelmet szentelne. Jó lenne, ha á kormányzat éppen ennek a törvényjavaslatban- lefektetett célnak érdekében, világossá tenné a legegyszerűbb, a legprimitívebb műveltségű értékesítő gazda előtt is, ülése 19W április 4-én, csütörtökön. 223 hogy miben áll ma az értékesítés, mi lesz az útja az állatjiáinialk addig, amíg abból ő pénzt kap, mi a szerepe az egykéznek, mi a szerepe s,

f keresztény kereskedelemnek és ha felvilágosítást adna arra, hogyan lehetséges az, hogy itt-ott a Hangya, mint az egykezek fő fejedelme, még a zsidó kereskedelmet is bevonja az értékesítésbe. (Zaj,) Legalább szakértelem van itt-ott. Szeretném, ha a kormányzat világossá tenné, hogy ezek a külöuböző szervezetek, milyen alapon állanak fenn, mi a bevételük, jövedelmük, szeretném, ha ezeknek mérlegét közölné a nyilvánosság előtt. {Helyeslén a széhöbaloldalon. — Paczolay György: Nagyon érdekes dolgok sülnének ki!) Nagyon szeretném, ha tudomására hozná az országnak, hogy valóban mennyivel keresnek ma többet a különböző egykezek, mint amennyit a kereskedelem a múltban keresett. Szeretném és a magyar gazdaközönség cl is várja, hogy mutassa meg a kormányzat, hogy ez az intézkedés valóban a magyar gazdatársadalom érdekében született meg. Mutassa meg azáltal is, hogy mindenféle elszámolást nyilvánossá tesz, mutassa meg, hogy mekkora a gazda által nyert öszszeg, mekkorák a külföldön bármilyen formában, magyair marháért kifizetett- kereskedelmi és elszáimoláisbeli különbségek, — még h M a Nemzeti Bankot is bele kell érteni ebbe — mutassa meg, hogy a gazda által kapott és a külföldi vevők által kifizetett összeg közötti differencia részletek szerint hová megy. Mert azzal nem lehet takarózni, hogy ilyen vagy olyan honvédelmi vagy katonai célokra megy valami. Ha azokra megy, akkor a magyar gazdának adják meg azt az elégtételt, hogy én magyar gazda tudjam azt, hogy ezekre a célokra ennyit és ennyit adok. (Úgy van! Ügy van half elöl. — Gr. Apponyi György: Ma már nem kell titkolni! — Palló Imre: Es ne választási célra! — Ellenmondások jobbfelől. — Felkiáltások a baloldalon: Megy oda is! — Paczolay György: Az sem szégyen! A keresztény kereskedelem adja ...) A magam részéről ezt a törvényjavaslatot nem tudom elvetni. Minden olyan törekvéssel, amely a 'magyarországi állatállomány nívójának emelését célozza, készséggel egyetértek, bárhonnan is jön az a törekvés, éppen azért nem tudok evvel a törvényjavaslattal szembefordulni, de ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását ia Ház szíves engedelmével alkalomnak tekintettem arra, hogy ezeket a kérdéseket idehozzam, mint az állatállomány színvonala emelésének egyik főfeltételét. Ha a kormányzat ezekre a kérdésékre világos, kimerítő és félre nem érthető választ nem ad, akkor én nem tudok bízni a törvényjavaslat őszinteségében sem. Mert hiába akarnak egyfelől olyan törvényjavaslatot hozni ide, amely a kisgazdatársad alomnak, a magyar állattenyésztőiknek használ, ha másfelől nem fékezik meg azokat, akik ennek a fokozott hasznát a maguíkí részére zsebrevágják, akkor az ilyesminek kincsen értelme és nincsen jóformán semmi célja. A törvényjavaslatot — ismétlem — a szándék miatt, remélve azt, hogy azokat a gyakorlati módosítás okát, amelyeket én is tettem és a kormánypárton ülő kisgazdaképviselőtársaim is tettek, a bizottságiban keresztül lehet vinni, általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps balfelől.) Elnök: Szólásra következik'? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Gróf Esterházy Móric! * ; 35*