Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-96

218 Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1940 április 4-én, csütörtökön. íovásáiió az árakat meg fogja szabni és irányítani fogja. Nem volna helyes, ha az átvételi ár, amely a tény észapaáila tok tekintetében majd kialakul, nem azon az alapon lenne kiszámítva, hogy magában foglalja a tenyészállat költségét, a tenyészállat neveltetését és annak az őstermelőnek egy bizonyos igazán legális hasznát is. Mondom, ezt mind hozzáadva kell megállapítani azt az árat. amelynek ki kell alakulnia a tenyészállatok tekintetében. Nagyon helyes a törvényjavaslatnak az az intenciója, hogy nem külletmi törzskönyvezés alapjain, hanem csak az ellenőrzött, törzskönyvezett tenyészállatokból lehet apaállatokat vásárolni, mert hiszen így legalább némi segítséget és támaszt kapnak azok a gazdaságok, amelyek tagja lévén az egyes szarvasmarhatenyésztő egyesületeknek, igazán áldozatot hoznak azért, hogy a tehenészetüket fenntartsák és ezzel kapcsolatosan ellenőrző díjakat fizetve, jó egyedeket tudjanak szolgáltatni a köz részére. Nagy előnye a javaslatnak az is, hogy így a törvényhatósági beszerzések révén most már meg lesz állapítva, hogy milyen vidékre milyen apaállat szükséges. Eddig a községeknél az volt az uzus, hogy elmentek egy-egy termelőhöz és amelyik bika megtetszett a községi elöljárónak vagy a bírónak, vagy pedig a legeltetési társulat pénztárosának, azt ni eg vették. Remélhetőleg most majd erős irányítás lesz, amely irányítás lehetővé fogja tenni azt. hogy minden egyes vidéken megfelelő apaállatot szerezzenek be és tartsanak. Ha most még ehhez hozzávesszük azt. hogy egész biztosan kézből való fedeztetést fognak majd elrendelni és ezzel meg lesz gátolva és akadályozva részben a betegségek terjesztése, részben a bikák: időelőtti elhasználódása, én úgy hiszem, hogy ennek a törvényiavaslatnak sokkal több és sokkal nagyobb százalékú előnyét állapíthajuk' me»g, mint hátrányát. Egyet tartok nagyon fontosnak és ez a következő. Az apaállatok eladási lehetősége egészeri bizonyosan csökkenni fog. A kormányzat, amilyen' mértékben csak lehetséges, tegye lehetővé, hogy a bikát tenyésztő, a bikát előállító mezőgazdaságok exportra adhassák el és értékesíthessék bikájukat és hogy itt a kis Magyarországon, ha tán csonkasága közepette is, de mégis fejlődjék ki egy másik Svátjc, hi; szén oly szép, oly gyönyörű és értékes a mi tehenészetünk, hogy. ha azt kellő módon irányítjuk és ha divattá tudjuk tenni á

r környező államokban a már itt előállított, a niár itt kitermelt piros-tarka keresztezett szimmentáli bikáikat, akkor el tudjuk érni azt a célt, hogy ha itt bent kevesebb apaállatra lesz is szükség, az export révén az állattenyésztő gazdák meg fogják találni a számításukat. r Mivel ezt erősen hiszem és remélem éa jól tudom azt, hogy a kormányzatnak' is ez a célja és mivel meg vagyok győződve a földművelésügyi kormányzat jóhiszeműségéről, jóindulatáról és előre meg vagyok győződve a jó kivitelezésről is, az előttünk fekvő törvényjavaslatot — elmondván az elgondolásaimat és kifejtvén a kritikáimat — mély tisztelettel elfogadom. (Helyeslés és tans a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Pataky László! Elnök: Pataky László képviselő urat,illeti a szó. Pataky László: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársaimnak jó része a törvényjavaslattal kapcsolatban az állatértékesítést bírálta. Helyes és indokolt ugyan mindezeknek a kérdéseknek a felvetése is, de a szóbanforgó törvényjavaslat elsősorban mégis csak állattenyésztési vonatkozású, így ebből a szempontból kell ezt a javaslatot jól és alaposan megtárgyalni. Állattenyésztésünk fejlődésének előmozdítására kétségen kívül üdvös hatású lesz ez a törvényjavaslat. Azt a magas állattenyésztési célkitűzést, airielyet a javaslat magán visel, úgy kell végrehajtani, hogy az érdekeltek meggyőződésével és teherbírképességével egyezzék. Mi, kisgazdák soha sem zárkózhatunk el a haladás elől, (Ügy van! jobbfelöl.) de igenis, elzárkózunk az olyan haladás elől, amely bá r bennünket érint, a mi közreműködésünk nélkül és a mi megterhelésünkkel akar új utakon járni. (Űffjj van! jobbfelöl.) Ebből a szempontból nézve a törvényjavaslatot, meg kell állapítanunk, hogy ez még módosításra szorul, hogy közmegnyugvást keltsen az állattartó kisemberek körében. Mielőtt a javaslat részleteire térnék át, legyen szabad Komárom és Esztergom vármegyében szerzett tapasztalataimat felhoznom. E vármegyék szabályrendelete szerint minden tenyészállat után három pengő vármegyei hozzájárulást, kellett fizetni. Miután a szabályrendelet a kézből való fedeztetést írta eio, így külön bikagondozóra volt szükség, ami újabb két pengő megterhelést jelentett. Továbbá az állatok takarmányozásával és eltartásával felmerült költség mintegy öt pengő, így egy-egy tenyészállat után összesen 10 pengőt kellett fizetni. Ezt én olyan súlyos megterhelésnek tartottam és tartom ma is, hogy ez a szegényebb sorsú földmíveseket nemhogy az állattenyésztésre buzdítaná, hanem attól elriasztja. (Timi van! Ügy van! a jobboldalon.) Meg kell jegyeznem azt, hogy vármegyénkben négy év alatt a tenyészállatvásáron egyet lenegy bikát sem vettek. Voltak községek, amelyek fedezet^ hiányában hosszú hónapokig nem kaptak bikát. A szép reményekkel felépített alap pedig a nullára zsugorodott. 1938 vósrével 25.000 pengő volt a községek hátraléka. Mindezek azt mutatják, hogy szép és helyes a célkitűzés, de más módon 'kell megvalósítani. Nem értek egyet a törvényjavaslat indokolásának azzal a részével, amely azt mondja, hogy kisebb terhekkel fog járni a megyei 'bikák rendszere, mint a régi rendszer. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a törvényjavaslat kimondja, hogy az állattartónak tenyészállatdíjat, fedeztetési díjat kell fizetnie, azonkívül a községekre, illetőleg közvetve az állattartókra hárulnak a használati díjak, a tartásdíj és a kézből való fedeztetés költségei, vagyis minden egyes teher a törvényjavaslat szerint az, állattartó kisemberek vállaira neíhezedik. ÍBörcs János: Lesz belőle 20 pengő!) Az ebadóalapból fizetendő összeg valami könnyítést jelentene, dfi a vármegyei ebadót nem lehet teljes egészében felhasználni, mert az ebadó felerészét a belügyminiszter úr (közegészségügyi célokra elviszi. Bár magam is fontosnak tartom a közegészségügyi célok megvalósítását, az a kívánságom, hogy ezt soha se tegyék más tárcák terhére. Sajnálatosnak \ tartom, hogy a földmívelésügyi tárca hozzájárult ahhoz, hogy az ebadó felerészét elvegyék, mert ha ez így megy, akkor az öntözési alapból követségeket állítanak fel, a telepítési alapból pedig polgári iskolákat. Én, aki a vidéken élek, ismerem ezeknek a