Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-95
Az országgyűlés képviselőházának gétesendőrszurounyal ós erős kézzel megteremteni, (Ügy van! Ügy vani~a ^szélsőbaloldalon.) hanem itt az ideje annak, hogy a politikai életben is egyenlő és tisztességes helyzetet teremtsünk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Egyenlő jogokkal!) Március 15-én lehetett népgyűléseket tartani a Felvidéken, nekünk pedig a saját kerületünkben biíjdosnunk kell községről, községre, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mer ta csendőrség eljárásai akadályozzák a választókkal való érintkezést. (Mozgás a jobboldalon.) Ne a Magyar Élet Pártját szervezzék, hanem a magyar életet szervezzék át egy olyan életté, amely képes lesz kiállani minden küzdelmet és erőpróbát! (Zaj. — Tost László: Le a kezekkel a Felvidékről!) Nekem az az érzésem, hogy a mai világ forrásában ez a »lassan járj, sehova el nem érsz« politika alkalmatlan (Elnök csenget.) és kérünk a magyar nemzet érdekében friss, erős, dinamikus vezetést. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr második interpellációja a földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellációt felolvasni szíveskedjek. (Füssy Kálmán: Ujabb gramofónlemez! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj a balközépen. — Keek Antal: Nem a választóktól függ! Ha azoktól függene, egy sem jönne vissza...) Keek Antal képviselő urat örökös közebszólásaiért kénytelen vagyok rendreutasítani! Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpellációm a m. kir. földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakhoz az árvízkárosultak számára juttatandó kamatmentes hitelek és adóengedmények tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a tavaszi árvíz alkalmával a becslések szerint mintegy 5—10 ezerre tehető azoknak a falusi kicsiny házaknak a száma, amelyek összedőltek, vagy rendkívül megrongálódtak. Ugyancsak rendkívüli károk érték a gazdatársadalmat a vetésekben okozott pusztítások következtében is. 2. Hajlandó-e a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter úr a hajléktalanná vált kisexiszteneiák számára megfelelő kamatmentes, hoszszúlejáratú építési hiteleket és ugyanakkor a vízkársujtotta gazdáknak adókedvezményeket nyujlani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Ennek az interpellációmnak során egy szomorú ténykérdést kívánok az országgyűlés elé hozni (Halljuk! Halljuk! a szélsŐbaíoldalon.) és ez az árvízkárosultak kérdése. (Zaj és közbeszólások a balközépen.) Tessék nyugodtan venni, amit mondok és feltételezni rólunk, hogy őszinte magyar érdeket képviselünk és ne tessék ilyen megjegyzésekkel zavarni minket. Ez nem eljárás, vegyék tudomásul! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Elnök: Kérem a baloldalon ülő képviselő urakat, akik Matolcsy Mátyás képviselő úr pártjához tartoznak, hogy ne zavarják a szónokot, hiszen éppen a baloldal teszi lehetetlenné azt, hogy az interpelláló képviselő úr a rendelkezésére álló 15 percet kihasználja. (Bodor Márton: Provokálnak!) Csendet kérek, Bodor képviselő úr! Kérem Matolcsy Mátyás képviselő urat, .folytassa interpelláció ját* 95. ülése 194-0 április 3-án, szerdán. ' 197 Matolcsy Mátyás: Az árvízkárosultak kérdése nagyon szomorú és nagyon súlyos kérdés és amikor ezt a kérdést idehozom, azzal a céllal hozom ide, hogy olyan megoldást keressünk, •amely ezeknek a szörnyű károkat szenvedett kicsiny, elesett magyaroknak á felemelését szolgálja. (Felkiáltások jobbfelől: Azt csináljuk!) Én nagy örömmel olvastam Őfőméltósága, Horthy Miklós kormányzó úr akcióját. (Általános élénk éljenzés és taps.) Nagy örömmel olvastunk erről, de éppen ezzel kapcsolatban vagyok bátor néhány kalkulációt előadni arra nézve, hogy milyen méretű kérdéssel állunk itt szemben és mit kell tennünk. (Br. Vay Miklós: Tudjuk mi azt! Tudunk kalkulálni!) Elsősorban is az árvízkárok kérdésében nem tehetek mást, mint felvetni a felelősség kérdését a kormánnyal, a rendszerrel szemben. (Zaj a jobboldalon.) Fel r kell vetnem azért, mert távolról sem intézhető el a dolog egyszerűen azzal, hogy egy rettenetes télnek és hóviharnak a következménye. (Gr. Festetics Domonkos: Szóljon a jó Istennek!) Kérdezem, miért nem kapunk értesítést Ausztriából, Svájcból vagy Olaszországból szörnyű árvízkárokról? (Egy hang a jobboldalon: Hát ott nincsf T. Ház! Meg kell állapítanom, hogy vízügyi hálózatunk kiépítése nincs rendben. Ez szakkérdés, ezt elismerik maguk a szakközegek is. De még egy másik szempontbóPis felvetjük a felelősség kérdését. A tél folyamán a legkisebb falvakban, a legszegényebb ember szájából ís mindig azt hallottuk: mi lesz itt uram, ha olvad a hó! Hát a kormány ezt nem vette észre, esak amikor a víz már kilépett a mederből, akkor történt a kormánybiztos kinevezése 1 ?! (Mozgás a. jobboldalon.) Ne felejtsük el azt. hogy még ma is etetjük és fizetjük azt a 40.000 lengyel katonát, akik a gátakon kellett volna, hogy álljanak és jó előre kellett volna, hogy dolgozzanak az árvédelmen. Már hatodik hónapja fizetünk értük, 12 millió nengőt fizettünk ki rájuk. Azt hiszem, a legkönnyebben mozgatható emberanyag lettek volna, már jóval korábban ki lehetett volna vinni őket a gátakra és sok köbméter földet ki lehetett volna velük emeltetni. (Zaj a jobboldalon.) Ezeket a kérdéseket azért vetem fel, mert az ősz folyamán három ízben tettem szóvá a honvédelmi miniszter úr előtt, hogy ezeket a katonákat, akik a semmittevésben eltespednek, állítsuk munkába és foglalkoztassuk őket. Ez lett volna rá a legmegfelelőbb alkalom. Mondom, azért említem meg a dolgot, mert erre itt a Házban már kitértem. (Zaj. — Elnök csenget.) Ennek az árvízkatasztrófának van egy másik oldala is, éspedig az, hogy nemcsak a Diimi és a Tisza hullámmedrében dőltek össze a házak, hanem a kicsiny folyók, patakok, erek ölén is, ahol nem volt rendezhető és tisztogatható a meder, mert olyan nagy közigazgatási nehézségekbe kerül ezeknek a rendezése. Ilyen helyeken is százával és százával dőltek össze a kisemberek házai. T. Ház! Azért vetem fel a felelősség kérdését, mert konkrétumokkal jövök a Ház elé. Itt van Pest megyében, a mi vidékünkön, az északkeleti határ mentén végig a Hajta, a Tápió. a Zagyva folyók szabályozatlan, rendezetlen medre. Ma ott tenger áll és százszámra dőlnek őszsze a házak,, pedig ott nem a Tisza és a Duna lépett ki a medréből, hanem csak az történt, hogy már tíz év óta képtelenek vagyunk elintézni egy Hajta-szabályozást, egy-egy folyómedertisztogatást, mert beleütközünk a köz-