Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-95
Az országgyűlés képviselőházának lül a béreket és állapítsanak meg 1 a munkásság számára mozgó bérskála alapján olyan béreket, amelyekből meg tud élni, amelyekből családját el tudja tartani s erőtartalékot tud szerezni majd arra a munkára, amelyet a háború befejezte után végeznie kell. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az iparügyi, valamint a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter uraknak. Következik Wirth Károly képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter únhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. tfoczonádi Szabó Imre jegyző (oLvas'sa): »Interpelláció a magyar királyi iparügyi miniszter úrhoz a 'bányamunkások legkisebb munkabérének megállapítása tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a bányamunkások minimális munka-bérmegállapítása még mindig nincs az egész ország területére kiterjesztve 1 ? jjajlando-e a miniszter úr az egyforma elbánás elvének alapján ezen visszás állapotokat megszüntetni 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Wirth Károly: T. Képviselőház! Több panaszos levelet kapok napok óta a tatai és a borsodi bányavidékről, melyekre vonatkozólag az iparügyi minisztérium tudvalevőleg még nem rendezte a munkabérmegállapítás ügyét. Tanácstalanul állok ezekkel a levelekkel szemhen. Százszor is felteszem a kérdést magamba]], hogy vájjon mit tegyek: interpelláljak-e, hiszen hasonló interpellációk már többször is elhangzottak, a munkabérmegállapítás ügye azonban meg seau jutott abba a mederbe, amelybe feltétlenül jutnia kellett volna. Annyi jószándék, annyi segíteni akarás volt ezekben az interpellációkban, hogy feltétlenül meghallgatásra kellett volna találniok, az iparügyi miniszter úr azonban sajnos, mint ma is, — nem tudom, miért — nincs jelen olyankor, amikor a munkabérrel kapcsolatban hangzanak el interpellációk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sztrájkolnak! -- JPaczolay György: Lemondottak, nem mernek bejönni!) Nem vád akar ez lenni a túlsó oldal felé, mert nagyon jól tudjuk, hogy a túlsó oldalon is ülnek olyan szociális és józan gondolkozású képviselő urak, akik a munkás kérdést igenis szívükön viselik, de tudjuk Viszont ezzel szemhen azt is, hogy a szájúkor« Vájta van az aranylakat és nem tudnak meg felelően szóhoz jutni ezekben a kérdésekben. Azt hiszem azonban, hogy ha ezek a képviselő urak egyszer-kétszer ellátogatnak egy ilyen kolonizált bányaterületre, ahol a munkásság lakik és betévednek egy négyszer négy méteres szobába, ahol 9 felnőtt és gyermek szorongja át az éjszakákat egy priccsen es két rassz ágyon, amelyek talán még a zsibvásárra sem valók már, ahol a falak üresek, ahol nincsen takaró, nincsen ruha és nincsen cipő, akkor a szent pártfegyelem ellenére mégis megszólalnának a Házban és felszínre hoznák az égető, sürgős magyar sorsproolémákat. T. Ház! Aki még nem nézett egy bányászgyermek sápadt arcába, aki még nem látta azt a beletörődést, amely egy bányászgyermek arcára vésődött abban a korban, amikor még alig ébredt öntudatra, aki nem látta ezeket a sárga gyermekarcokat és nem látott még 38 éves elnyűtt, 60 esztendőssé öregedett asszonyokat ezeken a bányaterületeken, az nem tudja, mi a nyomor a maga valóságában, nem tudja, mi az: 95. ülése 19W április 3-án, szerdán. 189 éhezni és mi az: olyan olcsón dolgozni, hogy a bányakapitalisták szedik le alaposan a tejfelt. Az 1937 : XXI. te. lett volna hivatva arra, hogy ezeken a nemzetpusztító állapotokon segítsen, ez a törvény azonban egyrészt gyenge konstrukciója, másrészt még gyengébb végrehajtási utasítása miatt teljesen elégtelennek bizonyult. Éppen ezért érhetetlen, hogy bár ez a törvény három évvel ezelőtt elrendelte, hogy az iparban, a bányászatban és a kohászatban be kell vezetni a 48 órás heti munkaidőt, megállapította a minimális munkabéreket és elrendelte a szabadságidő bevezetését, az iparügyi minisztérium kebelében működő munkabérmegállapító bizottságok nem hatnak oda, hogy mindezt meg is valósítsák. A szénbányászatban megállapították már négy területi csoportra, a pécsi, az esztergomi, a salgótarjáni és a budapesti szénmedencére vonatkozólag a munkabéreket, nem állapították meg azonban éppen azon a területen, ahol a bérek a legalacsonyabbak, a borsodmogyei és a tatai szénvidékre vonatkozólag. T. Ház! Mindezeken felül nagy sérelme a bányamunkásságnak az, hogy nem kapják meg órabérükön felül a 25 százalékos túlórapénzt, bár az alaptörvény 5. §-a határozottan kimondja, hogy a 8 órán felül végzett munkát legalább 25 százalékkal kell díjazni. Ezt azonban az iparügyi minisztérium kebelében hozott bérmegállapító rendeletekben nem biztosították, nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. De rnég ennél is nagyobb hiba és felületesség mutatkozik abban, hogy a minisztériumnak 1939-ben kiadott 12.116. számú rendelete szintén nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, pedig kötelessége lett volna ezzel foglalkozni, mert a munkaidő meghosszabbíttatott. Kimondták azt, hogy többet kell dolgozni az iparban, a bányászatban, a kohászatban, odáig azonban már nem terjedt a miniszterelnök úr figyelme, amikor ezt a rendeletet kiadta, hogy amikor az 1937. évi XXI. törvénycikknek 3. és 4. §-át hatálytalanította, annak 5. §-át viszont érvényben tartotta volna, amelyben ki van mondva világosan, hogy a nyolc órán túli munkaidőt legalább 25 százalékos túlóradíjjal kell jutalmazni. T. Képviselőház: Módomban van Tatabányáról a t. Képviselőháznak egynéhány munkabérelszámolási úgynevezett bérszalagot bemutatni. Kérem, méltóztassék ezeket az iparügyi miniszter úrnak áldani Világosan kifejezésre jut ezekhőíl, hogy milyen tarthatatlan állapotokban vannak a munkások különösen ott, ahol nincs megállapítva a munkabér, de még ott is, ahol meg van állapítva a munkabér, csak, sajnos, nagyon alacsonyan. Az egyik ilyen napszámosnak, aki 30 éve dolgozik a Mák.-nál, bércédulája a következőket tartalmazza: Tavaly áprilisban 266 órát dolgozott Ebben a hónapban mindössze 24 munkanap volt, ami 192 hétköznapi ~ munkaórát tett ki. Ezenfelül az illető munkásnak még 74 munkaórája volt. Csak a 18 vasárnapon ledolgozott különóráért fizettek neki százalékot, ami a bányakapitányságok által jóváhagyott bányaalapszábályokban van lefektetve. Ezt kifizették, azonban a töbhiért a 25%-ot nem fizették meg. Továbbmenve ennek a munkásnak', bérszalagján, októberben 297 munkaóra van feltüntetve. Öszszesen ennyit dolgozott, viszont 208 óra volt októberben a hétköznapi munkaórák száma. Ebből megkapott 25 óráért 50%-nyi felárt, azonban nem kapott felárat 63 óráért, úgyhogy 6.80 pen-
