Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-95
Áz országgyűlés képviselőházának í nak magas fokán állva végezték kötelességüket. Tekintettel azonban arra, hogy az Emlékéremre Való igény jogosultság feltételei az alapítójának, a Kormányzó Úr Ö ^őméltóságának magas intenciói szerint állapíttattak meg, az. igényjogosultságnak a légvédelmi tüzérségre való kiterjesztésére előterjesztést tenni nem áll módomban. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásulvenni méltóztassék. Budapest, 1940 március 28. vitéz Bartha Károly s. k„ honvédelmi miniszter.« Elnök: Méltóztatnak-e az írásban adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a honvédelmi miniszter úr válasza Csoór Lajos képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Gsoór Lajos országgyűlési képviselő úrnak a magyar országgyűlés képviselőházának 1940. évi március hó 6-án tartott ülésélben hozzám intézett interpellációjára válaszomat a következőkben ván szerencsém megadni. A hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló 1933. évi VIL te. végrehajtása tárgyában kiadott végrehajtási utasítás értelmében a végkielégített hadirokkantakat és hadiözvegyeket csak abban az esetben illeti meg a hadirokkant, illetve hadiözvegyi eím használata, továbbá a gyógykezelési kedvezmény és temetési segély, ha a végrehajtási utasítás 84. pontjában előírt jelentkezési kötelezettségüknek 1934. évi március hó 31-ig eleget tettek. Ennek az előírt Jelentkezési kötelezettségnek nagyon sok végkielégített hadirokkant, illetve hadiözvegy nem tett eleget, s ezáltal elvesztették jogosultságukat a kedvezményre és 1 a cím használatára. Ezen az 1 állapoton óhajtottam segíteni a múlt év augusztus hó 3-án 33.886/eln. Hg. számú rendeletemmel, melyben utasítottam az alsől'okú . hatóságokat, hogy a jelentkezési kötelezettségnek eleget nem tett végkielégített hadi. özvegyeket és hadirokkantakat hirdetményi úton hívják fel újból az 1939. évi október hó 31-ig történő jelentkezésre. A rendelet tartalmából is kitűnik, hogy «, jelentkezési felhívás nem kelthetett reményt az érdekeitekben pénzellátásban való újbóli részesülésre. A felhívás folytán jelentkezettek összeírása és osztályozása folyamatban van. Számuk előreláthatólag a 30.000-et fogja megközelíteni. Az összeírás és osztályozás befejezése adhat csak tiszta képet arról, hogy hány végkielégített hadirokkant és hadiözvegy van kivételes támogatásra rászoruló anyagi helyzetben. Az adatok birtokában keresni fogom a módot arra, hogy a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg a teljesen segélyezésre szorultak és munkaképtelenek megsegítésére fedezetet találjunk. Előre is jeleznem kell, hogy ez azonban állandó jellegű segélyezés nem lehet. A hadirokkantak részére külön korpótdíjat a vonatkozó törvényes rendelkezés hiányában folyósítani nem lehet. Nincs is szükség arra, részint azért, mert minden hadirokkant, ha keresete és munkaképessége csökken, a törvéay alapján három évenkint kérheti újbóli felülvizsgálatát és magasabb, járadékosztályba való sorolását, részint pedjg azért, mert a hadigondozóbizottságok javaslataikat az összes sze. ütése 1940 április 3-án, szerdán. 175 mélyi és anyagi körülmények (kor, foglalkozás, gyermekek kora stb.) figyelembevételével teszik meg és a vezetésem alatt álló minisztérium e körülményeket a magasabb járadékosztályba való sorolás kérdésénél figyelembe veszi. Tájékozásul van szerencsém közölni, hogy az 55 éven felüli hadiözvegyek, hadigondozott családtagok és az összes nevelési pótlékban részesülők ellátási díjai az ország pénzügyi helyzete adta lehetőségek határain belül folyó évi január hó 1-ével felemeltettek. A vitézségi éremmel bíró hadirokkantaknak vitézségi érempótdíjban való részesítése nem volna méltányos, mert a nem hadirokkant vitézségi éremmel kitüntetettek nem részesülnek érempótdíjban. A hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló 1933. évi VII. te. szerint csak annak az elhalt hadirokkantnak hátramaradt; özvegye hadiözvegy, akinek elhalálozásakor megállapítást nyert, hogy elhalálozásának oka a hadirokkantsággal összefüggésben áll és ez a körülmény az elhalálozáskor hivatalosan megállapítást nyert és a halotti bizonyítványban kifejezésre jut. A törvény nem engedi meg, hogy hadiözvegynek minősítsem azt a hátramaradt feleséget, akinek hadirokkant férjénél a halálozás oka a hadirokkantsággal nem áll összefüggésben. Törvényes akadálya van annak is, hogy hadigondozottnak nyilvánítsam a hadirokkant apától származó, az 1933. évi július hó l-e után született gyermeket, mert az 1933. évi VII. te. 2. §-ának C. és D. pontjai úgy rendelkeznek, hogy a hadirokkantnak csak a törvény hatálybalépéséig született törvényes gyermekét lehet hadigondozottnak minősíteni, a törvény pedig a 35. § (II.) bekezdésében foglaltak szerint 1933. évi július hó 1-én lépett hatályba. A családvédelem érdekeit szem előtt tartva, a több gyermekkel bíró hadigondozottakat abban az esetben, ha gyermekét vagy gyermekeit e törvényes szabályok miatt nem lehet hadigondozottnak tekinteni, igazolt rászorultság esetében rendszerint 50^-100 pengőig terjedő segélyben szoktam részesíteni. A honvédelemről szóló 1939. évi II. te. végrehajtása tárgyában kiadott 11.200/1939. M. E. számú rendeletben gondoskodás történt arról, hogy az 1933. évi VII. tc.-ben foglalt ez a megszorítás a jövőben hadirokkanttá váló egyéneknél ne alkalmaztassák. Kérem a tisztelt Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940 március 29. vitéz Bartha s. k.« Elnök: Méltóztatnak-e az írásban adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter xír válasza Maróthy Károly képviselő úr intorpelláeiójára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Válasz Maróthy Károly országgyűlési képviselő úrnak egy kilencgyermekes család kilakol tatása ügyébon előterjesztett interpellációjára. A képviselő úr a belügy- és igazságügyminiszter urakhoz, valamint hozzám intézett interpellációjában az alábbi kérdéseket tette fel: 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy egy kilencgyermekes magyar családot hamis ürüggyel kilakoltattak lakásából?
