Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

170 Az országgyűlés képviselőházának Ikívánok erre a véletlen tényre rámutatni, mert szerintem ennek a kiállításnak szarvas­marha anyaga élénken bizonyítja azt, hogy erre a törvényjavaslatra milyen szükség van. Ez a törvényjavaslat lesz hivatva intézménye­sen megvalósítani az egész országban a vár­megyei apaállatrendszert. Ez a kiállítás be­bizonyította azt, hogy azoknak a vármegyék­nek kisgazdáij ahol már vármegyei bikarend­szer van, valósággal kiemelkednek, mégpedig igen magasan kiállított állataik révén. Azt hiszem, ha igen t. képviselőtársaim közül bárki is megnézi ezt a kiállítást és a szakértő gazda szemével nézi meg, a^ törvényjavaslat minden további indokolását feleslegesnek fogja tartani. T. Ház ! A kérdést többféleképpen és több oldalról megvilágították. Egyrészt az idő rö­vidsége miatt, másrészt nem akarván ismét­lésibe esni, azoknál a kérdéseknél, amelyeket kellően kifejtettek, nem kívánok időzni. Éppen csak a mondanivaló kereksége miatt kénytelen vagyok utalni és bizonyos mértékig pontokba foglalni azt, hogy az én szerény és tisztelettel­jes véleményem szerint melyek az állattenyész­tés fejlesztésének főbb követelményei, főbb szükségletei. A legelső és a legfontosabb, hogy megfe­lelő jé tenyészállat álljon rendelkezésre. A törvényjavaslat ezt célozza, jó, megfelelő apa­állatokat akar biztosítani a köztenyésztés ré­szére. Nem kívánom ismételten hangsúlyozni azt, amit már másoktól hallottunk, de rend­kívül elszomorító állapotok vannak a közte­nyésztés terén. Ennek igen sokszor pénzhiány, de legtöbbször a szűk látókör, haladni nem akarás az igazi oka. Ez a törvényjavaslat a vármegyei bikarendszerrel kiveszi a bikák be­szerzését az. illetékes községi közegek, testüle­tek, elöljáróságok kezéből és ugyanakkor olya­nokra bízza, akik egészen biztosan a kizárólag és egyedül fontos dolgot, a szakszempontot, a tenyésztési szempontot fogják nézni. Később leszek bátor majd rátérni arra, hogy az apa­állat beszerzésének az érdekelt gazdaközönség szempontjából is megnyugtató imódon való megoldására mit tartanék célravezetőnek. T. Ház! Hallottunk ismételten és többször a f törzskönyvezés jelentőségéről. En is le kí­vánom szögezni, hogy a jó tény észanyag, a jó tenyészállat előállítása, nevelése szempont­jából rendkívül fontos, okvetlenül szükséges a törzskönyvezés, különösen a szarvasmarha törzskönyvezés továbbfejlesztése. Különösen fontos a népies állomány ellenőrzésének égi törzskönyvezésének fejlesztése. Ehhez okvetle­nül nagyöbbmérvű propagandára van szükség, de feltétlenül szükséges az is, hogy a föld­mívelésügyi kormányzat, különösen eleinte, az ellenőrzés, a törzskönyvezés . megkezdésekor még fokozottabb mértékben támogassa a né­pies ellenőrzést, a kisgazdaságoknál folyó törzskönyvezési munkát. T. Ház! Leszögezni kívánom azt is, hogy négy esztendővel ezelőtt összesen csak 24— 25.000 tehén állt csupán ellenőrzés, törzs­könyvezés alatt és négy esztendő alatt ez a szám megnégyszereződött, tehát most körül­belül 60.000 tehénét ellenőriznek és törzs­könyveznek. Annak tulajdonítom ezt, hogy a í'öldmívelésügyi minisztérium állattenyész­tési osztályában ez alatt az idő alatt lényeges változás állt be. oda új szellem vonult be, amelyet Batta Pál miniszteri osztálytanácsos­nak köszönhetünk, aki a gyakorlati életből éppen erről a munkatérről, az országos íörzs­95. ülése 19hO á,prüis 3-án, szerdán. könyvezési bizottságtól került < a miniszté­riumba és aki igen helyesen, jól fogta meg ezt a dolgot. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Tényleg szomorú jelenség, hogy a törzskönyvezet, ellenőrzött állatállomány kisebbik része való a népies tehenészetekből; szomorú jelenség ez azért, mert hiszen éppen ezek a kisemberek szorulnának rá leginkább a szervezettségre, a szervezett útmutatásra, a tanácsadásra, így a tejelés ellenőrzésével kap­csolatos takarmányozási tanácsadásira is. Nem tudom azonban teljesen osztani a/oknak a képviselőtársaimnak felfogását, akik az állat­állománnyal kapcsolatban kizárólag csak né­pies ellenőrzést, tehát a kisemberek munkád­nak fejlesztését kívánják, nem tudom osztani azért, mert el kell ismernünk és le kell szö­geznünk, hogy éppen az állattenyésztés fejlesz­tése terén a mi kiváló közép- és nagybirto­kaink igen jó szolgálatokat tettek. Nekem nincs nagybirtokom, még középbirtokom sin­csen, tehát nyugodtan és tárgyilagosan álla­píthatom ezt meg. Fontos és okvetlenül szük­séges tehát ezeken a birtoktípusokon a további szakszerű állattenyésztési munka fenntartása, mert szerény véleményem szerint a megma­radó közép- és nagyobb birtokoknak a jövő­ben is az lesz a főhivatásúk, hogy megfelelő jó tenyészanyaggal lássák el az ország kis­gazdaközönségét, a népies tenyészetet, hogy az tovább tudjon fejlődni ezen a téren. T. Ház! Azt is szomorú jelenségnek tar­tom, hogy a jelenlegi ellenőrzés, törzskönyve­zés alatt álló állatállomány szaporulata ma még tulaj donképen nem fedezi az ország apaállat-szükségletét még a szarvasmarha te­kintetében sem. de még kevésbbé a sertés és más állatok tekintetében, tehát már csak eb­ből a szempontból is törvényesen ki kell mon­dani — azt hiszem, rendeletileg már kimon­dották, — hogy csak törzskönyvezett apaállat használható köztenyésztésben, mert így érjük el, hogy minél nagyobb gondot fordítsanak a törzskönyvezési munka fejlesztésére. T. Képviselőház! Rendelkezem saját vár megyém egészen pontos adataival és így örömmel állapíthatom meg, hogy Vas vár­megye, Vasország a törzskönyvezett állomány terén százalékszerüen sokkal jobban fest, mint az országos átlag. A mi vármegyénk egész tehénállományának 5'4%-a van törzskönyvezve — ez nem sok, elismerem, de mindenesetre jobb mint a 4'25%-os országos átlag, — az ura­dalmi állománynak 3'7%-a, a kisgazdaállo­mánynak pedig 1*6%-a van törzskönyvezve, ami az 1'2%-os országos átlagnál lényegesen jobb. A vasmegyei gazdasági egyesület min­den évben tavasszal, március elején tenyész­bikavásárokat rendez. A mostani márciusi tenyészbikavásáron 78 igen jóminőségű kis­gazda-bika és 42 uradalmi bika kelt el, tehát ebben a tekintetben is megvan az arány. T. Ház! Szakszempontból, tenyésztési szem­pontból és a kisemberek szempontjából az állat­tenyésztés fejlesztésének rendkívül. nagy aka­dályát látom abban, hogy a közmunkaváltság kérdése még ma is megoldatlan. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a közmunkaváltságot fogatokra vetik ki. Nálunk a Dunántúl nyu­gati részén pedig általános szokás, hogy a gazda nem egy fogatot, hanem két igásfogatot tart, — a mi kisgazdáink nem lovat tartanak, hála Istennek, hanem fejősteheneket •— azért, hogy ne zsarolja agyon a teheneit; a vasme­gyei kisgazda tehát a maga 5—6--7—8 holdas kisgazdaságában két fogattal végzi el az igás munkál azért, hogy naponként kétszer vált-

Next

/
Thumbnails
Contents