Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

Az országgyűlés képviselőházának 94. ülése 1940 április 2-án, kedden. 149 mázó gyönyörű magyar törzsgulyánk, méteres csípőközökkel, van a gulyában akárhány olyan tehén, amely 15—16 liter tejet ad abrak nélkül, pusztán a mezőn, gyengéiias korában. Ha tehát egy kis szorgalommal kitenyésztettük volna ezt a magyar marhát, úgy, mint a pirostarkát, bizonyosan nagyon szépen megütötte volna a mértéket, hiszen együk az országos kiállításon második díjat is nyert. 16 litert ad gyengefias korában. (Ügy van! a középen.— Egy hang: Ma is van magyar fajta, amelyik 15—16 litert ad!) Rá kell mutatnom az^ alföldi szikes és süteményes legelőkön a tinónevelés nagy fontosságára, gazdasági oldalára és nemzetgazdasági jelentőségére is. Ez az állat a maga igénytelenségével és edzettségével a legjobban bírja meg azokat a süleményes területeket és ha mi tovább is így gondolkozunk és így bánunk a magyar marhával, mint eddig bántunk, a magyar tinónak valutáris értéke lesz, mert^ bizonyosan megapadván a száma, mindenki magyar ökröt keres és így ennek az értéke is meglesz. En tehát arra merem bíztatni gazdatársaimat, hogy osak tartsák továbbra is azt a tinót, mert valutát fog jelenteni. Az alföldi ember nem akkor ad el marhát, amikor kellene, hanem amikor muszáj, amikor már a dob a föld végén van, amikor már a végrehajtó szorongatja. Mert méltóztassanak tudomásul venni, hogy náluwk a Kunságon igazságtalan adórendszer van életben, olyan hallatlan, szörnyű magas kataszteri tiszta jövedelem után adózunk, hogv ezt az állapotot tovább fenntartani nem lehet. (Zaj a középen.) Mas alkalommal leszek bátor a nénzügymiiniszter úrnál ennek az elárvult vidéknek a védelmére visszatérni. A legelők sültsége, aszályos volta természetessé teszi, hogy a tartási lehetőségek mikéntjéről gondolkozzunk. Ebben az országban — hálás köszönet a földmívelésiifryi miniszter úr gondosságának — úgynevezett silóházépítések akciója indult meg. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék a jövőben úerv intézkedni, hosrv ez a vidék is kapjon belőle, mert a Tiszántúlon kanták hatot, négyet kapott egy jó vidék, kettőt kapott ear olvan város, amelynek földjei jók, a hortobágvi rongy szikesek pedig nem kaptak. Méltóztassék ezeket a jövőben úgy elosztani, hogy ott használjon a kisparasztnafk, ahol az rá van szorulva és ne azt támogassák, akinek jól megy a dolga, akinek a természet is segít, hanem azt támogassák, aki rá van utalva. Nekünk, ennek a szegény tiszántúli területnek még más bajunk is van, mégpedig a oiros-tarka. marhával való helyzetünk azok miatt a »kirakat-bikák« miatt. Tudniillik egyeis életrevaló tenvészetek, uradalmak és kisebb ten vészetek telivér bikákat hoznak. f Azt .»'ondolják, hoery ezzel a nemzeterazdasaiïj érdekeket előmozdítják. Annak a telivér bikának azután a jómódú, abrakkal és ió takarmánnyal bőven rendelkező kistenyésztők teletömik a p-yomrát kirakatbikákat nevelnek belőlük, felhizlalják, felhozzák a kiállításra és ott a kis paraszt ember, ha nines háttér mögötte, ha ninos, aki irányítsa a dolgát, • megveszi azért, mert gyönyörű széfp, köztenyésztés céljára. Itt van a hiba, mert ezek a kirakatbikák a Tiszántúlra nem valók. (Ügy van! T'Tgv van!) azért, mert ezek nyakiarláb. szűkm oilü, dnrvabőrű állatok. (Csizmadia András: Nem a Hortobágyra valók!) Tessék tehát oda más marhát vinni. Megmondom, Csizmadia t. képviselőtársamnak, hogy tényleg nem a Hortobágyra valók, de oda sem valók, ahol vannak. Mert tudják meg az urak, hogy van nemzetgazdasági érdek is, nemcsak pillanitnyi üzlet- Üzletnek ez lelhet nagyon jó, de ez nem nemzetgazdasági érdek. Nekünk olyan marhák kellenek, amelyek a mi nyomorúságunknak megfelelnek. Ilyen pedig a magyar a pirostarka marha.- Nekünk ott a Tiszántúlon feltétlenül ilyen kell. Ennek a kiváltsága, hogy rövid lába van, nagy, széles medencéje, vékony bőre, nagy tejes hajlama van és ami a fő: hosszú bélcsatornája van, ami azt jelenti, hogy a nyomorúságos takarmányt is fel tudja használni, úgyhogy az a gazda szeme előtt nem olvad el. De mi a helyzet ezekkel a kirakatbikákkal? A kis paraszt megveszi őket, de amikor kiviszi a Hortobágyra, azt látja, hogy amikor végigsüt a hortohágyi napsugár a gerincén, akkor kilöki a nyelvét és az történik vele, ami az üvegházi növénnyel, amelyet a kertész nem lát él napvédővel, amikor a szabadba kiülteti. Ez tehát nem nekünk való. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ettől a rákfenétől a Tiszántúlt megtisztítani és az errevonatkozó intézkedést irgalmatlanul végrehajtani. Mert aki fundamentumot rak, annak arra vigyáznia kell; a földmívelésügyi miniszter úr tehát tisztítsa meg ezt a területet a nem kívánatos fajtáktól és csak két fajta maradjon ott: a hazai pirostarka és a magyar marha. Harmadikra nincs szükségünk. Ez nemzetgazdasági érdek, a jelenlegi helyzet fenntartásia a Tiszántúlnak nem éndeke. Ezeket a dolgokat saját tapasztalataim, alapján hoztam ide a Ház elé, mert értük keserves tandíjat fizettem. Ennek a törvényjavaslatnak — bármit is mond Tatár igen t. képviselőtársaim — az a célja, hogy segítsen, javítson a magyar nép ezerféle nyomorúságán, segítsen a kis parasztnak a múlt hibáit jóvátenni és adva is van az alFalom a törvényjavaslatban arra, hogy ez lehetővé váljék. Ez a javaslat útját akarja vágni a régi rendszernek, amelyben a sógorom, a birtokossági elnök megvette sógoromnak a hajlotthátű bika borjúját köztenyésztés céljára és megtörtént az is, hogy a gazdasági felügyelőt elhelyezték, mert egy hatalmas törvényhatósági bizottsági tagnak vékonylábú, rongy bikáját nem vette meg a köztenyésztés számára. Remélem, hogy ezután ennek az állapotnak vége lesz és a törvény végrehajtásánál kizárólag a. nemzetgazdaság érdekeit fogják szem előtt tartani. Nagy örömmel hallottam a miniszter úrtól, az üszők kiosztásáról szóló bejelentését. Tisztelettel kérem, méltóztassék ebben is részeltetni bennünket, mert ott van erre különösen szükség, ahol az állatállomány össze van keveredve; ott kell segíteni, ahol legjobban rá van utalva a .nyomorúság, mert a madzag is ott szakad, ahol a legvékonyabb. Azt mondja ennek a törvénynek a 4. §-d utolsó bekezdésében, hogy: »A törvényhatóság a használatra átengedett apaállatok tartásának és használatának módozatait szabályrendeletben állapítja meg.« Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban a gvakorlati életnek esry pár olvan mozzanatára hívjam fel a miniszter úr figyelmét, amelyeiket én éhbe a szállá 1 y rend életbe fel veendőkn ek tartanék : 1. A bikák tartása és az erőtakarmány kérdése. Jó bikát nem lehet tör ekén és csutkán tartani, hanem csak úgv. ha jó takarmánnyal etetjük és gondját viseljük becsületesen.